A legtöbb ember vagy múltjának a rabja, vagy egy elképzelt illuzórikus jövőkép megszállottja.
Sokszor előfordul, hogy egy múltbéli esemény, ami számodra negatív kimenetelű és kellemetlen élményekkel párosul, bezárja az elmédet a múltba. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy gondolataid fókusza folyamatosan a múlt eseményeire összpontosul. Tulajdonképpen egyfolytában a múlton „rágódsz”. Szeretnéd az adott eseményt meg nem történté tenni, vagy csak szimplán megváltoztatni. Leggyakrabban valami vagy valaki elvesztésénél következik be ez az állapot. De az igazság az, hogy még soha senki nem tudott a múlton változtatni. Ez egyszerűen lehetetlen. Ha ezt felismerd, rájöhetsz, hogy minden energia, amit a múltadba fektetsz, teljesen felesleges, elpocsékolt energia.
A múlttal egy dolgot tehetsz, túllépsz rajta. Mert másnak nincs értelme.

Ennél lényegesen gyötrelmesebb az az állapot, amikor egyszerűen félsz vagy rettegsz a jövőtől. A félelmet ebben az esetben a bizonytalanság szüli. Mivel senki sem ismerheti pontosan a jövőt, tulajdonképpen az elme félelme teljesen megalapozott. Kialakul egy olyan elmeállapot, melyben megállás nélkül a jövőtől való aggódásé lesz a főszerep. A jelen valóságát, annak minden örömét és boldogságát ebben a helyzetben is elkerülöd.
Valójában mindkét esetben úgy telik az életed, hogy Te valójában nem is veszel részt benne. Csak sodródsz az elme illúziói között, de cselekedni nem tudsz. Hiszen sem a múltban, sem a jövőben nem lehet cselekedni. Ez csak a jelen létpillanatában lehetséges.
Amikor jelen vagy az életedben, amikor a jelenben élsz és a mostra fókuszálod energiáidat, akkor vagy képes tenni és teremteni, akkor tudsz valójában élni. Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem foglalkozol cselekedeteid lehetséges következményeivel. Sőt! Ha tudatosan a jelenben élsz, sokkal körültekintőbben és megfontoltabban leszel képes számodra pozitív irányba fordítani életed hajóját.



