De mivel az egós elméd ragaszkodik minden megmagyarázásához, a szeretetet is analizálja, logikailag értelmezni próbálja, felcímkézi. Így lesz belőle aztán „emberi” szeretet. Ez tulajdonképpen a valódi szeretet teljességének egy, a személyiséged, az egód által lecsupaszított keserédes kivonata.
Mivel az elméd mindent beskatulyáz és felcímkéz, hogy rendet csináljon a számára átláthatatlan valóságban, a szeretetet is mérőszámokkal próbálja meg súlyozni, vagy egyszerűen csak feltételekhez köti. „Jobban szeretlek, mint Te engem.” „Akkor foglak szeretni, ha…” „Szeress úgy, ahogy én szeretlek Téged” Ugye ismerősek ezek a mondatok? Így helyezi az egós elme - az emberi személyiség - üzleti alapokra a szeretetet.

De a szeretetben nincs mérce, nincs mértékegység. Nem lehet kicsit vagy nagyon szeretni. A valódi szeretet egy végtelen állapot. Szeretetet nem lehet adni és nem lehet kapni. Mert a szeretetet nem lehet birtokolni. Egyszerűen csak érezni lehet. Csak az ego méricskél, csak az egónak van szüksége a folyamatos hasonlítgatásra, összevetésre. Mert csak így tudja magát elhelyezni a világban.
Ha keretek, korlátok közé próbálod szorítani a szeretetet, a szerelmet, ha üzleti adok-kapok elvek mentén próbálod megélni, csak szenvedést fogsz találni. Ideig-óráig persze minden tűz pislákol. De ha az anyagi világ szabályai szerint akarod táplálni, kíméletlenül ki fog hunyni a fénye. Ugyanis külső forrásokkal nem lehet a szeretet tüzét táplálni. Fénye és melege csak a benned rejlő energia függvénye. Csak magadból táplálhatod. Léte nem függ külső tényezőktől. Ha érzed ott belül, a szívedben, akkor van, ha nem érzed, nincs. Nem kaphatod meg mástól, csak magadtól.
A képlet roppant egyszerű: Fogadd el azt, mai van! Szívből szeress! És szeretni fognak!



