Miben értenek egyet a katolikusok és az evangélikusok? "A Szűz ma világra hozza az Örökkévalót, És a föld egy barlangot ajánl fel az Elérhetetlennek. Az angyalok és a pásztorok dicsérik őt

"A Szűz ma világra hozza az Örökkévalót,
És a föld egy barlangot ajánl fel az Elérhetetlennek.
Az angyalok és a pásztorok dicsérik őt
És a bölcsek a csillaggal haladnak,
Mert Te értünk megszülettél
Kicsi Gyermek, Örök Isten!"
(Romanosz Melodosz: Kontakion)

A katolikus vallásúak Isten Anyját, a Boldogságos Szűz Máriát úgy tisztelik, mint a szentek sorában a legnagyobbat. Tőle, a keresztény hit és élet legtisztább forrásából származik Jézus Krisztus.
A múlt század fordulóján a katolikus egyházban a Mária tisztelet csúcspontra jutott. Úgy beszéltek erről a századról, mint Mária-korszakról. XIII. Leo, X. Piusz, XI. és XII. Piusz pápa enciklikáival, leveleivel és beszédeivel igyekezett a Mária-tiszteletet ébren tartani a hivőkben.

XII. Piusz pápa hitigazságként hirdette ki, hogy Mária testestől-lelkestől felvétetett a mennybe. A II. vatikáni zsinat Lumen gentium (A népek világossága) című okmányának 8. fejezetében pedig az áll, hogy az Istenanya egyben az egyház Anyja is, s ezt VI. Pál pápa 1964-ben hirdette ki.

De mára már a katolikus teológusok közt is felmerült a kérdés: „Miért kell Máriának olyan jelentős helyet elfoglalnia a hittételek között?” És megjelent egy sajátos formája az Isten iránti buzgóságnak: Egyedül Isten a szent, minden más elvetni való. Isten egyedülállóságának nincs konkurense, a szenteket, de még Máriát is mellőzni kell.
Századunk közepétől napjainkig egyfajta elhidegülés érezhető a Mária-tisztelet és ájtatosságok tekintetében. Eltűnőben lettek a Mária-ünnepek, a májusi és októberi ájtatosságok, válságos helyzetbe kerültek a rózsafüzér társulatok. A nép azonban megmaradt a Mária-tiszteletben, és tömegek látogatták még a szocializmus alatt is a kegyhelyeket.

A Mária-tisztelet hanyatlásának okát sokan abban látják, hogy az túlságosan is nyugati színezetű volt, erősen szentimentális és romantikus. A ma emberének, aki hangsúlyozza a tudomány létjogosultságát, az ember önállóságát és érettségét, ez már nem felel meg. Mások szerint a hanyatlás oka az volt, hogy a Mária-tisztelet nem eléggé megalapozott, hiányzik a teológiai-bibliai alapja. Ismét mások véleménye az, hogy a katolikusok ezzel Istent a háttérbe szorítják, amikor azt mondják, az út hozzá Márián keresztül vezet, s nem közvetlen módon. Ez árnyékot vet Krisztusra, aki az egyedüli közvetítő Isten és ember között, és a Szentlélekre is, aki egyedül képes a megszentelésre. Így egyes teológiákban és ekleziológiákban Máriának már nem jut hely, mert ha a hit csak elvonatkoztatott dolgok világa, akkor ennek a világnak nincs szüksége Anyára.

Napjainkban a katolikus teológia erőteljesebben a Biblia felé fordult és hangsúlyozták, hogy Mária élete szorosan összefűződik az isteni Üdvözítő életével, mint az anya élete a Fiáéval, ezért nélküle elképzelhetetlen az emberi üdvösség is. Mária, aki méhében foganta, megszülte és egészen a keresztig kísérete Jézust, vele elválaszthatatlanul összekapcsolódik. Mária ott van a betlehemi jászolnál és a kereszt tövében, a tehetetlen gyermek Jézusnál és a megfeszített Krisztusnál. Mária tehát ma is közbenjáró, szent.

A mariológia, az az Jézus Krisztus anyjának tisztelete tehát máig elválasztja egymástól a katolikus egyház és a protestáns felekezetek tagjait. Miért? Pedig ökumenikus törekvések és nyilatkozatok voltak már a két álláspont közelebb hozatalára, de egyezségre mégsem jutottak egymással.

A reformátor, Luther Márton a Biblia alapos tanulmányozása alapján a szentek és Mária tiszteletét korlátozott értelemben fogadta csak el. Mária szerepe Luther szerint befejeződött azzal, hogy világra hozta az Üdvözítőt.

A Krisztus-eseményben és a keresztények életében nincs már lényeges - például közbenjárói - szerepe. Ettől függetlenül Luther mindig nagy tisztelettel beszélt Máriáról. Mindnyájan megcsodálhatjuk a Magnificat-kommentárját.



Nyilvánvaló azonban, hogy Luther szerint a Magnificat - Mária hálaadó éneke - nem Máriáról, hanem az embert teremtő és üdvözíteni akaró Istenről szól, aki letekintett az ő alázatos szolgálójára. Mária a "sola gratia" reformátori alapelv (ami annyit jelent, hogy ingyen, egyedül a kegyelem által leszünk igazzá az Isten előtt) jellegzetes példája. Luther értelmezése szerint Mária a következőt tanítja ebben az imádságban: "ne magasztaljon engem senki azért, hogy Isten anyjává lettem, hanem magasztalják és tiszteljék Istent, és az Ő bennem véghezvitt művét. Elég, ha velem együtt örvendeznek, és boldognak mondanak azért, hogy Isten felhasznált engem arra, hogy így cselekedjék velem."

Luther tehát, mint egy egyszerű szolgálóleányra tekint Máriára, akinek élete példaértékű lehet a számunkra, de egyáltalán nem kell hozzá imádkoznunk közbenjárásért, hiszen Mária is csak egy hozzánk hasonló ember volt, aki az isteni üdvözítő kegyelemben részesült, mint ahogyan részesülhet ma is közülünk bárki, ha Jézus Krisztus urának fogadja el.
bzs
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.