Mit ismerünk a létező világunkat mozgató és összetartó erőkről? Hogyan értheted meg a szerelmet, a szeretetet, vagy a boldogság igazi formáit? Hogy erre választ kapjunk, a valóságot legalább egy picit is megközelítő választ, pillantsunk fel az égboltra, vagy nézzünk az anyag mélyére! Mintha semmi sem az volna, aminek látszik: …és nem is az, nem is csupán annyi, hanem sokkal-sokkal több… Vizsgáljuk meg tudományosan előbb: Világegyetemünket már atomi szinten ismerjük (hellyel-közzel). Tudjuk, hogy a fizikai testeket, legyenek azok csillagok vagy egysejtű élőlények, parányi atomok halmaza, molekulák sokasága építi föl. Ha közelebbről megvizsgáljuk ezeket az atomokat, egészen megdöbbentő dolgokat tapasztalhatunk.

Hogy erre választ kapjunk, a valóságot legalább egy picit is megközelítő választ, pillantsunk fel az égboltra, vagy nézzünk az anyag mélyére!

Mintha semmi sem az volna, aminek látszik:

…és nem is az, nem is csupán annyi, hanem sokkal-sokkal több…

Vizsgáljuk meg tudományosan előbb:
Világegyetemünket már atomi szinten ismerjük (hellyel-közzel). Tudjuk, hogy a fizikai testeket, legyenek azok csillagok vagy egysejtű élőlények, parányi atomok halmaza, molekulák sokasága építi föl. Ha közelebbről megvizsgáljuk ezeket az atomokat, egészen megdöbbentő dolgokat tapasztalhatunk. Ilyen furcsaság például, hogy egy kis atom teljes térfogatának kevesebb, mint egy százalékát teszi ki az atommag és a körülötte keringő elektronok. De akkor mi a fennmaradó 99%? Ráadásul ezek a kis építőelemek, egyenként megvizsgálva, őrült mozgásban vannak. Lüktetnek, pulzálnak, hihetetlen sebességgel ugrálnak, és soha el nem fáradnak. Egyetlen atom sem pihen soha, folyamatos mozgásban van. Mégis, amikor ránézünk egy tárgyra, teljes meggyőződéssel konstatáljuk, hogy az a tárgy statikus és mozdulatlan. Miközben egyetlen atomja sem az. Minden porcikája fáradhatatlan, őrült kozmikus táncot jár.
És ugyan ezek a kérdések merülnek fel akkor is, amikor a galaxisokat vizsgálják a tudósok. Ma már tudjuk, hogy létezik valami erő, valami furcsa „anyag” az univerzumban, ami nélkül a galaxisok nem mozoghatnának úgy, ahogy azt teszik évmilliárdok óta. Sötét anyagnak vagy más néven antianyagnak nevezték el ezt az erőt. A misztikusnak tűnő elnevezés nem utal másra, mint arra, hogy egyelőre szinte semmit sem tudunk erről az erőről. A szem számára láthatatlan (sötét), és mindennek ellentmond, amit eddig az anyagról gondolni véltünk. És ami a legmegdöbbentőbb, hogy az asztrofizikai tudományos világ legszerényebb becslései alapján is a szemmel látható és felfogható anyagi világ mindössze 5%-át teszi ki a teljes univerzumnak.
Ezek természetesen csak arányszámok. Hiszen hogyan lehetne valami a végtelen 5%? És ezen a ponton elérkeztünk oda, ahol a filozófia és az anyagtudomány találkozik. De erről majd máskor.




A fizikai látásunkra támaszkodni annyi, mint bekötött szemmel biciklizni

Amit nyugodt szívvel kimondhatunk, hogy a fizikai látásunkra támaszkodni a világban annyi, mintha bekötött szemmel akarnánk végig biciklizni egy, a Grand kanyon fölött kifeszített kötélen. (Igaz, a nyitott szem sem sokat segítene.) Persze lehetséges, mint minden más is, de az életben maradásunk valószínűsége akkor is igen csekély.
Szerencsére a helyzetünk azért nem ennyire kétségbeejtő. Vannak „érzékszerveink” az öt fizikai érzékszervünkön túl is, melyek használatát réges-régen elfelejtettük, de a bennük rejlő lehetőségek elképzelhetetlen távlatokat nyithatnak meg a létező világ megismerésére.
Ilyen érzékelésünk az intuíciónk, vagy az energiák érzékelése, mások rezgéseinek felfogása, gondolatok „olvasása”… stb. Ezek mind mindannyiunk részei.
Ha nem ismered a világot, ahol élsz, és amíg nem fogadod be a létező világ teljességét, nem ismerheted a szerelem, a szeretet, vagy a boldogság valódi formáját sem. Csak a felszínt, ami csupán 5%-a lehet annak, amit ezek valójában jelentenek.
A döntés a tiéd, csak a tiéd. Ha továbbra is homokba akarod dugni a fejed, megteheted. És ezzel sincs semmi baj.
De ha már kérdéseid vannak, olyan kérdéseid, melyekre sehol nem kaptál eddig választ, akkor kezd el felfedezni önmagad! Kezdj el figyelni és befogadni mindent, amit magadban érzel, látsz, tapasztalsz!
És ezen a befogadó figyelmen keresztül előbb vagy utóbb fel fog sejleni az igazi megértés, az igazi boldogság fénye. Kezdetben lehet, hogy csak pislákoló gyertyaláng lesz, de ez a lángocska is olyan erőt és sugárzó meleget ad, amit azelőtt elképzelni sem tudtál.
Ez a tudatos figyelem és tudatos befogadás ereje.
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.