Az önálló célok és törekvések viszik előre a világot.A belső vágy, hogy elérjünk és megtapasztaljunk valamit. Honnan ered az önállóságra való képességünk? Mert ez bizony egy képesség és mint minden képességet, ezt is megtanuljuk, elsajátítjuk még nagyon korai éveinkben.

Én akarom! Egyedül!
Az önállóság élménye akkor üti fel a fejét elsőként, mikor a baba testtudata kialakul.
Kezdetben ugyanis nem különbözteti meg magát a baba a körülötte lévő dolgoktól, így a tárgyaktól, személyektől sem. Később ébred rá a tudatára, mikor felfedezi a testét,
hogy amit rág, az a saját lába vagy keze, mert átérzi a cselekvéssel járó érzetet, esetleg fájdalmat, amit önmagának okoz. Aztán, ahogy egyre inkább önmagára ébred, úgy fedezi fel a többiekétől független cselekvést. Amikor először beleüt az előtte függő játékba, boldog, mert okozott valamit és maga a cselekvés tölti el örömmel. Később, mikor a baba először feláll, ez az öröm egyre nő benne, mert egyre több mindenre lesz képes. Ezután keresni fogja a lehetőségeket, melyekkel örömhöz juttathatja saját magát. Ehhez arra lesz szüksége, hogy kicsit eltávolodjon az őt gondozó személyektől. Így válik egyre önállóbbá és kezdeményezőbbé, így válik a világ felfedezőjévé és lesznek céljai, amit el akar érni.


Nem kérek a szóból!
Később, 2- 3 évesen, a dackorszakban teljesedik ki az önállóságra való törekvés. Ekkor teljesen normális, ha ellentmondunk szüleinknek, nevelőinknek. Próbálgatjuk az önállóságunkat, bontogatjuk a szárnyainkat. Így teszünk szert önálló akaratra. Itt alapozódik meg bennünk a képesség, mellyel később elérjük, amit akarunk akár fájdalom, vagy nehézségek árán is. Fejlődik a kudarctűrő képességünk és a kitartásunk. Teljesen helyénvaló, hogy kíváncsiak vagyunk, meddig mehetünk el, amíg még elfogadásra találunk a külvilág részéről. Itt tanulunk meg NEM –et mondani, azaz másokétól eltérő véleményt kifejezni.

Édes makacsság, te drága önfejűség
Szülőként díjazni kell a gyermek önállóságát, hisztijét ebben a korban, mert ez azt jelzi, hogy képes lesz később elérni, amit szeretne. Sokunk nem emlékszik semmilyen lázadásra a gyerekkorából. Ez pedig nem egészséges, mert azt is jelenti, hogy nem tanultunk meg választani a körülöttünk lévő dolgok közül. Mert nem is tudtuk, hogy vannak saját választásaink, hogy az élet több megoldást kínál egy helyzetre, ezért nem kell feltétlen elfogadnunk a nevelőinkét. A szeretetteli nevelés lényege pedig pontosan az, hogy a szülő megmutatja a saját megoldását, de nyitott a gyermekére is. Ha a szülő megtanul türelmes maradni és nyitott a hisztinkre, ez által fog fejlődni a saját választásaink palettája. Ha nem tanultunk meg bízni a saját választásainkban, jobban ráutaltak leszünk mások véleményére, értékelésére.

Mi, akaratgyengék
Amikor erősen akartunk valamit, nagyon nem mindegy, hogyan reagáltak törekvésünkre az adott dologgal kapcsolatban. Ha szeretettel „ jutalmazták” kitartó akaratunkat, elmondhatjuk, hogy megtanultunk hinni, akarni és küzdeni a célunkért.
Természetesen nem mindig alakulnak ideálisan a dolgok. Van, mikor az akaraterőnk nem tud megfelelően kibontakozni. Mi lehet az akaratgyengeség mögött? Nagyon egyszerű - gyenge akarat. Mitől lesz gyenge az akaratunk? Mint oly sok mindent , az akarat milyenségét is a nevelés határozza meg.

Ha büntettek vagy közönyösek voltak akaratunkkal szemben, szépen lassan lemondtunk a vágyott dologról, célról. Lehet, hogy az akkori célunk „csak egy lábas volt a szekrényben”,
amihez bármi áron, kúszva igyekeztünk közel férni, de sokszor megakadályozták, hogy elérjük, kivegyük, megtapintsuk és átéljük, hogy MEGVAN A LÁBAS! Ezekből a reakciókból korán levonhattuk a következtetést, nincs értelme megint elindulni, mert úgysem érjük el. Vissza fognak fordítani, becsukják előttünk az ajtót, megakadályozzák az odajutást a célhoz.




Mi, hétköznapi hősök

A nagyon korai mintákból leszűrődik az, hogy mennyire érezzük, hogy képesek vagyunk az akaratunkkal befolyásolni a környezet viselkedését , azaz mennyire van beleszólásunk az életünk alakulásába, mennyire van lehetőségünk elérni a céljainkat.
A közönyös viselkedés a céljainkkal szemben azt üzeni, nem olyan fontos az a cél, hogy érdemes lenne újra nekifognunk.

A rendszeresen büntetett akarat, saját vágyaink elfojtását eredményezi. Ha nagyon sokat kellett küzdenünk, hogy elérjük, amit szeretnénk, erős, néha túlzott versenyszellemet, akár kíméletlen erőszakosságot eredményez, túlzott akaratot. Az sem idillikus, ha következetlenül reagálnak dolgokra. Néha tiltják, hogy a szobában együnk, néha pedig elfogadják tőlünk. Szükség van korlátokra, szabályokra, hogy biztonságban érezhessük magunkat. A következetlen tiltás - engedés, büntetés - jutalom ugyanazokért a dolgokért szintén azt üzeni, nem érdemes annyira akarni, sőt a szabályok sem annyira fontosak.
Akaratlan azt üzeni a szülő a gyermekének, hogy nem annyira vagy fontos és az sem olyan fontos, mit csinálsz. Így a gyerkőc elveszíti a kapaszkodóit, ami megmutatja, hogyan éljen, milyen szabályok mentén.

Ha a szülő nagyon félti gyermekét, az üzenet akaratlan az lesz:
Vigyázz, mert nagyon veszélyes a világ. Mindent el tudsz rontani egy óvatlan pillanatban.
Akkor jön a fájdalom, tehát légy óvatos. Inkább próbálj alkalmazkodni, mint kitűnni,
abból kevesebb bajod származhat.

Mi, született alkalmazkodók
Terápia során nagyon gyakran merül fel, hogy a kis gyermek elkönyveli, hogy nem tud közel kerülni ahhoz, akitől a szidalmazást, a túlféltést vagy a közönyösséget kapta.
A gyermek számára megközelíthetetlenné válik a szülő, egy várrá, bástyává, mely nem támaszt nyújt és védelmet, hanem a mozdíthatatlan kőszikla szerepét tölti be.
Sokszor az érzés is innen fakad, hogy nem tudok hatni a környezetemre, bármit teszek.
Mivel nem megy, nem tudok elvonatkoztatni a szülő reakcióitól, a célomról is lemondok.

Mi, született lázadók
Van, hogy irreális feladat a szülőhöz, nevelőhöz közel kerülni, de nem a lemondást, hanem éppen ellenkezőleg a harcot választjuk és a dühöt a kőszikla ellen.
Ilyenkor az a feltevés van bennünk, hogy nem tudunk neki megfelelni, mert ha sapka van rajtunk, az is rossz, és ha nincs sapka, az is. Ilyenkor a szülő ( és a világ) az ellenség szerepét veszi fel a tudatunkban.
Ellenséggé válnak szüleink, mert nem bíznak bennünk, mert megközelíthetetlenek, vagy mert éppenséggel kiszámíthatatlanok.
A gyermek számára a szülő az isten, akire felnéz, akit vakon követ és csak később lepleződnek le a szülő emberi vonásai, tökéletlenségei.


Mi, tökéletlen szülők
Sokszor a szülők félnek elveszíteni a tekintélyüket a gyermekeik előtt, mert azt hiszik, akkor ellentmondanának nekik, nem tisztelnék, nem hallgatnának rájuk. Ezért sok szülő nem fejez ki érzelmet, gyengédséget, mert arra figyel, hogy gyermeke erősnek lássa, még véletlenül se látszódjon a bizonytalansága, vagy a tehetetlensége. Azonban meg kell értenünk, hogy szülőként sokkal többet veszítünk, mint a tekintélyünket, ha nem adjuk meg az egyenrangúság érzését gyermekünknek. Őket magukat távolítjuk el magunktól a tekintély elvesztésétől való félelmünk miatt. Amellett, hogy elveszítünk egy barátot, egy cinkostársat, egy szeretetteljes kapcsolat lehetőségét, minden esetben, minden reakciónkkal tanítunk is a példánkkal.

Félünk, hogy nem leszünk tökéletes példák
Ha a szülő nem ismeri be félelmeit, nem néz szembe velük, „szemlesütve” lesz jelen saját gyermeke számára is.
A tekintélyelv és megközelíthetetlenség tanítása és üzenete a következő:
  • Ne bízz te sem senkiben!
  • A bajban egyedül leszel! Csak magadra számíthatsz!
  • Ne érezz együtt senkivel, mert veled sem éreznek együtt!
  • Légy erős, semmiképp ne látszódjon, ha bajban vagy!
  • Ne kérj segítséget, helyette szégyelld magad!

Gyengeségeink a numerológia tükrében
Életfeladat számainkból kiderül az is, milyen álarcokat, maszkokat hordunk, melyeket nem szívesen fedünk fel a világnak. A maszkokat azért vettük fel, mert azt hittük, hogy baj van azokkal a tulajdonságokkal, melyeket hordozunk magunkban.
Félreértettük : a szülő reakciója nem a világ és az ÉLET igazsága!
Pedig az önismerethez elengedhetetlen az álruhák elengedése.
Születési dátumunk számainak összeadása után kijött számok.
1969.02.29. - 38/11 Számokat összeadva
Példa: 1-es Magabiztosnak tűnik, de állandó önbizalomhiánnyal küzd.


Merjünk nagyot álmodni újra!
Társasjátékra fel!
Mikor szoktunk dühössé válni?
Amikor tehetetlenek vagyunk és kiszolgáltatottnak érezzük magunkat.
Amikor nem merünk hibázni.
Amikor nem akarunk gyengének látszani.
Pedig sokszor egy helyzet megoldásához szükségünk van támogatásra a másik embertől.
Ha újra merünk bízni a világban, másokban, céljainkhoz is nagyobb támogatást fogunk megtapasztalni a világ felől.
Mert, amit én nem tudok, azt tudja más. És ez így van rendjén.


Sas Ági
Kineziológus, oktató
Életfeladat tréner

Társad a változásban...
Fogom a kezed az úton, a teljesebb életed felé.

Hívj bizalommal! +36 20/540 8422
Írj e-mailt: [email protected]
Web: www.fenyuttorok.hu



(kép forrása:bubblews.com)
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.