Az első teremtett lény Brahmá, aki a Visnu köldökéből kihajtó lótuszon, az óceán hullámzó hangjainak hatására (ta-pa, ta-pa) tapaszba, vagyis lemondásba kezdett. A lemondás eredménye révén szívén keresztül nyilvánult meg a Véda (kezdetben egy), vagyis a tudás, az átfogó mindentudás, amelynek birtokában, mint egyfajta másodlagos teremtő, képes volt benépesíteni az univerzumokat. Kizárólag a Teremtő felhatalmazásával volt ez lehetséges.
A tudás, amely magában foglalja a lelki és a teremtett anyagi világ összes tudáskincsére vonatkozó információhalmazt, öröktől fogva létezett, s Brahmá ezt átadta gyermekének, Nárada Muninak, aki a Védák lejegyzőjére, Vjászadévára hagyományozta azt. Az asztrológiai tudás több forrásból érkezett, de a legfontosabb az Úr Brahmán és Náradán keresztül jövő tanítványi láncolat, iskola.

A Dzsjótisa ugyan a világító testek tudománya, de legfontosabb tanítása az asztrológia alapvetése, hogy ezen világtó testek fénye, ereje, ahogy maga az élete is, az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől származik, Istentől való. „ Én vagyok a víz íze, a nap és a hold fénye, az om szótag a védikus mantrákban, a hang az éterben és az emberi képesség” – tárja fel Krisna a Bhagavad-gítá 7.8. fejezetében.
A témáról bővebben – sok egyéb érdekességgel együtt - a Horoszkóp magazin júniusi számában olvashat.



