Mi is történik valójában egy családállítás alkalmával abban a térben, amit mezőnek nevezünk?
A családállítás valódi hatásáról 2011-ben jelent meg cikk a Magyar Pszichológiai Szemlében. A Dr. Zseni Annamária pszichiáter által vezetett utánkövetéses kísérletben bizonyították azt, hogy a módszer tényleges hatással rendelkezik.
2013. decemberében arról a kísérleti eredményekről számoltak be kutatók a Nature Neuroscience lapban megjelent cikkben, hogy az egerekben kondicionálással létrehozott specifikus traumatikus félelem az utódokban két generáción át is öröklődik.
A kísérletben egy nagyon kellemes illatot párosítottak az egerek lábán kiváltott elektromos stresszel. Egy idő után az illat hatására a stresszreakció az inger nélkül magától is megjelent. Két generációval később ennek az illatnak a hatására az egerekben megjelent ugyanez a stresszreakció, most már az elektromos inger nélkül is. A kutatók az egerek DNS-ének epigenetikai mintázatában is látták a változásokat. Ha ezt lefordítjuk a mi emberi életünkre, akkor azt láthatjuk, hogy az őseinket, szülőket, nagyszülőket és esetleg még a dédszülőket ért specifikus/konkrét traumák hatásai is megjelenhetnek a mi életünkben.

Például, ha a nagymamának vagy a dédmamának az életében volt egy beteljesületlen szerelem, mert a vőlegénye meghalt az esküvő előtt (a sejtmemóriában is összekapcsolódik a halál vesztesége a szerelemmel) akkor a saját életünkben szintén létrehozhatunk olyan örökölt minta helyzeteket, hogy a szerelem számunkra is beteljesületlen maradjon. Természetesen ezt tudatalatt és nem tudatosan tesszük.
Az egyes traumák aktiválódhatnak testi - fizikai, és lelki szinten is, például a viselkedésben. A mondás is így szól: „hetedíziglen”. Az őseinket ért traumák epigenetikus úton öröklődnek, és testünk minden sejtjében rögzülnek ezek az emlékek. Ez az alapja a kineziológiai kezeléseknek is. Ha a bennünket ért traumákat nem dolgozzuk fel, azok továbböröklődnek az utódokba. Egy minta a családi rendszerben addig ismétlődik, amíg valaki új mintát nem hoz létre.
F. Galló Béla pszichogenetikus „A bennünk kódolt jövő” című könyv szerzője beszél a magzati korban elszenvedett traumák hatásáról is. Miszerint ahány hetes magzati korban ér bennünket egy sérülés, annyi éves korunkban jelentkezik hasonló jellegű trauma. Megemlít egy esetet, ahol is az édesanya a 28-ik terhességi héten nyugtatókat vett be, és a gyermek később 28 évesen drogozni kezdett. Ha tudomásunk van arról, hogy hasonló hatások értek bennünket magzati korunkban, akkor érdemes utánajárni ezeknek a dolgoknak. A családállítások során ezeket a családi mintákat oldjuk fel, és megszüntetjük azokat a kötéseket, amelyek gátolnak minket abban, hogy saját sorsunkat éljük.
A családállítás nem gyógyít betegségeket, de sok esetben gyógyító hatása is lehet. A lélekben állítja helyre az egyensúlyt, ami felborult valaminek a hatására. Erre akkor is kell gondolni, ha például valakinek az egészségi állapota, vagy pszichés tünetei nem magyarázhatók jelenlegi élethelyzetével, és már semmilyen más terápia nem hozott megoldást.
Saját életemben felbukkanó problémákra találtam meg a családállítás módszerében a megoldást, amelyre több mint 30 évig hiába kerestem a válaszokat. A családállítás folyamán hamar láthatóvá vált az az esemény, amely egész életemre hatással volt, és ami még születésem előtt, az anyaméhben történt velem. Azóta gyökeresen változott meg az életem.
Lukács Tünde
kineziológus, családállító
(kép forrása:nature.com)



