De megkaptad! Mire vársz még? Nem kellene örülni? Nem kellene belevetni magad végre nyakig és elmerülni benne elveszítve minden téged körülölelő korlátot? Miért engeded, hogy a múlt folyton fojtogasson? Miért hagyod még mindig, hogy amikor már majdnem jó újra árnyékba boruljon a lelked és visszazuhanj egy rég nem áhított ámde annál ismerősebb állapotba?
Biztonságot nyújt számodra az ismerős pokol? Akkor merülj el benne újra. Sőt mi több, csináld végre rendesen és alaposan. Mert itt az ideje, hogy végre száz százalékig belevesd magad a saját életedbe és ne csak a mocsárszerű felszínén táncolj bízva abban, hogy elkerülöd az elsüllyedést.
Elárulok valamit: már rég elsüllyedtél. Nem most és nem hónapokkal ezelőtt, hanem akkor amikor önmagad választotta szolgaságra adtad a fejed és azóta sem teszel mást csupán szolgaként éled az életed. Külső szemlélő számára talán úgy tűnik a boldogságra törekszel és teszel is érte de ha jól megvizsgálod Önnön életed, rájössz, hogy csupán szolgaságod határait toltad kissé odébb, hogy megmaradhass az illuzionista szerepkörében.
Na hogy érzed magad? Valóban azt mered mondani ezek után, hogy irányba állva, boldogságra törekedve éled mindennapjaid? Megtennéd, hogy a tükör elé állsz és igyekszel kibírni mindezt kacagás nélkül?
Ha így van , ha megengeded magadnak a boldogságot, ha az új lehetőségek és emberek megteremtik számodra a régen vágyott mindenséget, akkor miért nem élvezed? Miért tekintesz még mindig vissza-vissza? Miért engeded meg önmagadnak, hogy ne engedd meg önmagadnak?
Nem sok olyan ember volt e Földön, akinek szavainak tisztasága felér egy arculcsapással, de most mégis a befejezést átengedem a legnagyobb perzsa gondolkodónak:
„Ne a te gyengeséged színéről ítélj meg engem: számodra ez éjszaka, számomra ugyanaz az éj reggeli világosság. Neked ez börtön, nekem ez a börtön olyan, mint egy kert: számomra a világi dolgokba való teljes belemerülés a szellemi szabadság állapotává lett.
A te lábaid a sárba süllyednek, számomra ez a sár rózsaszirmokká vált. Te a gyászba merülsz, én ünneplek és dobok szavát élvezem.
Miközben veled együtt tartózkodom valahol itt e földön, aközben a hetedik mennyben is járok…
Nem én ülök melletted, csak az árnyékom; ahol én vagyok, az magasabban van annál, ahová a gondolatok elérnek,
Mivel túlléptem minden gondolaton, és fürge vándorrá váltam a gondolatok tartományán túl.
Én uralom a gondolatokat és nem a gondolatok uralnak engem, ahogyan az építész is uralja az építményt…
Annak szemében, aki ezt nem tapasztalta, mindez csupán csak feltételezés; azok szemében, akik a spirituális láthatárt lakják, ez a valóság.” (Rúmi)
Lejegyezte: Haen
Gondolatok: Damien
Tudjátok mi a legnagyobb problémátok? Képtelenek vagytok megengedni magatoknak a boldogságot! Vágytok rá, áhítoztok, éhezitek, aztán amikor tényleg tálcán kínálják lányos zavarotokban nem tudtok hova nézni!
Tetszett a cikk?




