Az áldás mudra (Mano Pantea) az áldás tettét vagy a felszentelést könnyíti meg.
A bal kéz a szív fölött, a jobb kézen a hüvelyk-, a mutató- és középső ujj felemelése – a gyűrűs-és kisujj tenyérbe hajlítása – az éter, levegő és tűz elemek formális rítusa.
Legmagasabb Énünk kódját nyitja meg, jelt adva azoknak a magasabb lényeknek, akiktől az együttműködést várjuk. Az áldást (barokah) végző személynek – aki az Isteni Szellemmel tiszta eszközökön keresztül végzi dinamikus operációit – testét, lelkét, szellemét a megfelelő módon be kell hangolnia. Az energia akkor változik nála erővé, ha az fel tudja venni egy bizonyos minőség formáját, és a hit manifesztáló erejével meg tudja tölteni azt. Ezzel a mozdulattal a következő módon lehet megáldani egy tárgyat, vagy személyt.
Ráhangolódás az egyénre – szellemi és érzelmi fókuszálás
A szellemi és érzelmi kapcsolódás kialakítása után képzelje el, hogy fény árad a korona csakráján keresztül szemöldökei közé (a harmadik szemébe), majd a szívcsakrájába, onnan az áldást osztó jobb kezébe.
Mondja az áldás szövegét: „Elohim, Elohim, Elohim! Felkérem a Világegyetem angyali erőit a Legmagasabb Egység nevében, Megnyilvánuló Isten Szellemem és Krisztus Tudatom nevében, hogy xy-t hassák át az Igazság, a Fény, az Élet és a Szeretet erejével. Ateh Gadol Le Olam AMEN. AMEN. AMEN. – utóbbit keresztvetéssel. Lássa, hogy a személyt vagy tárgyat pontról pontra beburkolja a fény, öröm, béke, boldogság tölti meg lángoló isteni ragyogással.
A zsidó vallásban ritkán használnak kéztartásokat. A legismertebb a papi áldás jele, a Birkat Kohanim. Mindkét kéz váll magasságban kinyújtva, V alakba kiterjesztve a Sin héber betűt formálja, a Shekina fényét, a Megnyilvánuló Istent jelképezi. A jobb kezet kissé a bal fölé helyezik.
A Lévi törzséből választott papok Isten elkötelezett szolgáiként – szent életet élve – lelki szolgáltatásként közvetítették áldó kezeikkel az égi hatalmak áldásait. Rajtuk keresztül áradt az Isteni Kegyelem a közösség tagjaira.
Az áldó kéz hagyománya folytatódik minden péntek éjszakán, amikor az apa gyermekei fejére téve kezét tenyerein keresztül szállítja át az égi áldást a következő szavakat mondva: „Áldjon meg az Örökkévaló, és őrizzen meg, irányítsa feléd fénye ragyogását és könyörüljön meg rajtad, emelje feléd fénye ragyogását, és adjon neked békét.” A Shabbat gyertyák meggyújtásakor egy kézzel végzett rítus őrizte meg a Shabbat szellemének szentségét. A ház asszonya mielőtt a gyertyagyújtás imáját elkezdené, kezével 3 teljes kört írt a levegőbe, magához véve a sin héber betű 3 ágának fényét, majd szemét eltakarva mondja az áldás szövegét: „Áldott légy, Örökkévaló Istenünk a világ Királya, aki törvényeiddel megszenteltél, és megparancsoltad nekünk, hogy meggyújtsuk a szombati lángokat.”
Késmárki László:Gyógyító kéztartások Ankh Kiadó 2012.





