Amikor azonban a bizonytalanságot már elfogadjuk az élet alaptörvényeként, és nem menekülünk a biztonságosnak hitt elképzelések felé, akkor képességeink elkezdenek kiteljesedni. Sőt amikor már a lehetőségeket kezdjük látni bizonytalanságban, akkor teljesen megváltozik a hozzáállásunk az élethez. Akkor már hallgatunk az intuitív megérzéseinkre, s elengedjük a teljes kontrollra, biztonságra való igényt. Nem várunk, amíg száz százalékosan megbizonyosodunk valamilyen út helyességéről, hiszen belátjuk, hogy ez a típusú bizonyosság nem létezik – csak ez elme ábrándja - az örökké változó világban. Egyszerűen csak cselekszünk a belső megérzéseinkre hallgatva, mintha a cselekedeteink helyessége már igazolva lenne. S akkor már tetteink szolgáltatják a bizonyítékot arra, hogy megvan bennünk az erő és az irányítás vágyaink megvalósításához.
A Bőség és a Siker kiteljesedéshez tehát szükséges
• a kellőképpen meghatározott, és körvonalazott cél,
• a jelenlegi helyzetünk közvetlen érzékelése úgy ahogy van, nem pedig úgy, ahogy az érzelmekkel átitatott emlékeink szűrőjén keresztül látjuk
• és a belső világunkban kialakult mentális és érzelmi akadályozó minták tudatosítása.
Ezeket mindenképpen át kell gondolnunk, ha hatékonyan, örömmel és a legrövidebb úton szeretnénk célunkhoz eljutni. Azonban a legtöbb esetben az öntudatlan félelmek megakadályoznak abban, hogy megfelelő ritmusban mozduljunk vágyaink felé. Ehhez két dologra – Bizalom és Bátorság - van szükség, de már az egyik is elegendő, hogy elkezdődjön a belső átalakulás.
Sokan talán hiányolják a Hit említését. Bizonyos értelemben igazuk van. A kvantumszemlélet azonban a nagybetűs Bizalom alatt éri magát a Hitet is. Ilyen nézőpontból a Hit és Bizalom elválaszthatatlanul összetartozó minőségek. Ezek azok a tulajdonságok, melyek segítenek túllépni a félelmeinken. Az igazán nagy különbség tehát az emberek között abban van, hogy ki képes túllépni a képességei kiteljesedését megakadályozó félelmeket.
Az elme bizonytalansága csak egy öntudatlan reakció a hibák elkövetésétől való félelem elfedésére és az ismeretlennel való szembenézés elkerülésére. Az alapja az a téves következtetés, hogy amíg nem döntesz, addig nem lesz tévedés az életedben. Ez óriási tévedés, mert a nem döntés is csak egy döntés következménye. Ezen úgy léphetünk túl, ha belátjuk, hogy aki nem hibázik, az nem is képes a fejlődésre . Hiszen a tanulás természetes menete a „próbálkozás – cselekvés - teremtés – korrigálás” ciklikusság ismétlődő folyamatában valósul meg. A korrekciót, van amikor egyszer, van amikor néhányszor, s van amikor ezerszer kell végrehajtani a siker megvalósulásáig.
Kicsit szokatlan lehet a következő szemléltető példa, de annál szemléletesebb. A hadászati cirkálórakéták követőrendszere is erre a ciklikusan ismétlődő önszabályozó folyamat elvére épül. Ott a követő rendszer a cél felé mozdul, azonban nem képes tökéletesen azon maradni. Amikor letér a megadott pályáról, akkor kicsit mindig túlkorrigálja önmagát az egyik irányba, aztán a másikba. Ez az önszabályozó folyamat ismétlődik, melyből a kívülálló egy egyenes vonalú mozgást érzékel, mivel a korrekciók annyira finomak. Tehát soha nincs a tökéletes útvonalon, mégis a lehető legrövidebb útvonalon éri el a célt. Ugyanígy a célunk elérése közben megjelenő hibák, szintén olyan aprók lehetnek a gyakorlattal, hogy már nem fognak semmilyen problémát jelenteni számunkra.
A bizonytalanság egy másik oka a félelem, hogy az önbecsülésünk sérül a hibák elkövetésekor. Lássuk be, hogy a legnagyobb tudósok, zsenik is tévedtek olykor. A különbség csupán annyi, hogy ők nem bénultak le a hibáiktól, hanem egyszerűen tanultak belőlük, és felhasználták őket a céljaik eléréséhez. A bölcsesség megjelenéséhez a hibáknak elkerülhetetlen szerepük van. Edisonnak tulajdonítják azt a mondást, hogy: „minden sikertelen próbálkozás egy-egy lépés előre, a megoldás felé”.
Ne szégyelljük bevallani tévedéseinket, hibáinkat, hiányosságainkat. Sokkal jobb ezeket egyszerű visszacsatolási jelekként felfogni, melyek segítenek megvizsgálni életünket, viselkedésünket, vajon valóban úgy élünk, alkotunk, ahogy szeretnénk.
Amihez pedig talán a legnagyobb Bátorság kell, az a következő: újra ki kell fejleszteni önmagunkban az őszinteség képességét, amit sokszor hagyunk elsorvadni, a nagy össztársadalmi versenyfutásban. S akkor képesek leszünk tudatosítani és annak látni a tévedéseinket, gyengeségeinket, amik valójában. Egyszerű jelzések, amelyek a célok felé segítenek orientálódni. Használjuk fel őket, s azután könnyű szívvel szabaduljunk meg tőlük. S ne feledjük a régi mondást:
„Célod elérésében a valódi akadály soha nem
a külvilág eseményeiben és jelenségeiben rejtőzik.
Sokkal inkább mélyen az elmében,
az ismeretlentől és a bizonytalanságtól való rejtett félelemben.”







