Magyarország nyugati, dunántúli része Pannónia néven a Római Birodalom tartománya lett a Kr. e. 1. században. Így joggal feltételezhető, hogy Jézus Krisztus halálának és feltámadásának híre hamar elterjedt ezen a vidéken is.

Ha az egyházi íróknak hihetünk, a kereszténységnek már a második században a birodalom minden tartományában voltak hívei. Észrevétlenül, a Mithras-cultushoz hasonlóan terjedt.Az első hittérítők egyike állítólag maga Szent Péter volt. Egy bizonyos Eleutherust, ki 140-ben vértanúi halált szenvedett, a martyrologiumok úgy említik, mint Illyricum püspökét. Diocletianus császár üldözései azonban véget vetnek az idilli állapotoknak. A Sirmium közelében levő márványbányákban négy munkást kivégeznek, mert hitüket nyíltan megvallották. Galerius 311-ben kelt edictuma azonban megszünteti az üldözéseket.

Nagy Konstantin kezdeményezésére 313 februárjában Licinius társcsászár is beleegyezett a keresztények helyzetének rendezésébe: számukra, mint bármely más vallás követőinek, biztosítandó a lelkiismereti és a kultusz-szabadság. Ez jótékonyan hatott a pannóniai keresztények mindennapjaira. Majd amikor Konstantin 317 után, csaknem tíz éven át Sirmiumban székelt, a pogányság gyors ütemű visszakozót fújt és a kereszténység lendületesen terjedhetett. Hieronymus, aki Pannoniában, Stridonban született, 400 körül már azt állítja, hogy Pannónia tele van keresztény gyülekezetekkel.
Az új vallás leghamarább a városokban vert gyökeret; nehezebben férkőzhetett a katonák szívéhez, ám végül ezek sem zárkózhattak el előle. A legtöbb egyházközség alapítása még a II. és III. századokban történt.

• A legrégibb központ a sirmiumi. Főpapjai később Pannónia Secunda és Savia egyházai fölött az érseki jogokat gyakorolták, melyeket 381-ben, az aquileiai zsinat egészen határozottan elismert. A Sirmiumban székelő püspökök közül néhányat név szerint is ismerünk. Irenaeust Probus kormányzó 304 halálra kínozta. Utána Domnio következett, majd Eleutherius, Photinus, Germinius, Anemius és Cornelius. Sirmiumból a kereszténység csakhamar elterjedt a szomszédos városokban.

• Püspökségek voltak Mursában, Cibalaeban és Bassianaeban. Az egyetlen nursiai püspököt, kit a zsinatok aktáiból ismerünk, Valensnek hívták.

• Siscia, Savia fővárosának egyházközsége arról nevezetes, hogy élén Szent Quirinus állott, kit Diocletianus fogságba vetett. Midőn a kínzások dacára sem akarta hitét megtagadni, Maximus, Siscia praesese, Savariába, a kormányzóhoz küldötte. Útján a keresztények mindenütt nagy tisztelettel fogadták. Amantius kormányzó látva, hogy Quirinus állhatatosan ragaszkodik hitéhez, a Gyöngyös patakba dobatta (303). Testét a keresztények az ún. sopronyi kapu mellett levő bazilikában temették el, később pedig a barbárok betörései elől (395) Rómába vitték. Csupán a zsinati akták aláírásaiból van tudomásunk Siscia más két püspökéről, Marcusról (347) és Constantiusról (381).

• Az emonai püspökségre vonatkozó legrégibb adatunk 381-ből való. Ekkor írta alá Maximus episcopus Emonensis az aquileiai zsinat határozatait.

• A Dráván inneni egyházközségek a Lauriacumban (Lorch) székelő érseknek voltak alárendelve. Határozott adatok csak Poetovio püspökeiről vannak. Az első püspök, kiről tudomásunk van, Victorinus, Diocletianus alatt vértanúi halált szenvedett (303). Egy másik a serdicai zsinat (347) okmányaiban fordul elő: Aprianus de Petabione Pannoniae. De Savariában, Sopianaeban és Aquincumban is kellett lenni püspökségnek.

A negyedik század folyamán a kereszténység már annyira tért foglalt, hogy jelvényeivel az állami pénzeken találkozunk. Nagy Constantinus és Licinius óta azokon Krisztus monogramja egyre gyakoribbá lesz. A sirmiumi pénzverőhelyből kikerült érmeken Constantius, Jovianus és Valens darabjain látjuk. A mi a sisciai pénzverőhelyet illeti, mely nagyobb számmal gyártotta a pénzt mint a sirmiumi, ennek vereteiből Nagy Constantinus, Constans, Constantius, Vetranio, Decentius, Constantius Gallus, I. Valentinianus, Valens, Gratianus, Theodosius és neje, Flaccilla érmei viselték e jelvényt. A sirmiumi pénzverdében öntött krásznai aranyrudak legtöbb darabjára szintén reányomták azt.

A kereszténység elterjedésével a kőfeliratok száma csökkent, mert megszűnt a pogány istenek tisztelete, és az emberek többé nem állítanak fogadalmi oltárköveket. Az a szokás azonban, hogy a halottak sírjait emlékkővel jelöljék meg, nem vész ki. A sírfeliratok szerkezete is megmarad a régi, sőt a pogány felfogásra valló D(is) M(anibus) bevezetés sem tűnik el, hanem mint érthetetlen monogramot a keresztények elvétve tovább is alkalmazzák. A sírfeliratok keresztény jellegét a legtöbb esetben Krisztus monogramja, és bizonyos latin kifejezések, végül egyes szimbólumok, nevezetesen a hal, a horgony, a galamb az olajággal, a bárány árulják el.
bzs
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.