Tisztán kell látni, hogy az életben minden, ami formát öltött (megnyilvánult), az el is fog múlni. Annak az anyag – tér – idő rendszernek, amelyben élünk, ez a sajátos törvényszerűsége. Érdemes azon is elgondolkodni, hogy miből és hogyan is születik ez a rendszer, vagyis a „formák világa”. Hiszen minden vallás és szellemi iskola utal valamilyen módon arra a dimenzióra, ami ezen túlmutat. S általában azt is hozzáteszik, hogy az emberi lény szerves része mindkettőnek. Ha megismeri önmagát, akkor az elmúlás kérdése is teljesen új színezetet kap számára.
Miért van az, hogy annyira fájdalmas tud lenni az elmúlás? A válasz nagyon egyszerű. Az elme által létrehozott személyiség egyik legjellemzőbb tulajdonsága a ragaszkodás. Bármihez, ami a saját énképet erősíti. Az élet folyamatosan változó áramlásában azonban a ragaszkodás nem a legbölcsebb dolog, hiszen azzal együtt megjelenik az ellenállás, amit a legtöbb ember egyfajta mentális és érzelmi konfliktusként érzékel. Mintegy meghatározhatatlan háttér-feszültségként. A nevezetes flow élmény nem más, mint megtapasztalni az ellenállás nélküli állapotot.

A kvantumszemlélet segítségével képes lehetsz egységben látni az élet jelenségeit. Az elmúlás például csak az érme egyik oldala, hiszen nem létezhetne a születés nélkül. Amikor elmúlik valami, az mindig teret ad valami új megnyilvánulás számára. Ez egy kreatív és soha véget nem érő folyamat. Persze csak akkor lehet örömteli, ha ott van benne az elfogadás. Nem véletlenül próbálja rávezetni majd minden gyakorlati, szellemi vagy spirituális iskola a követőit az elfogadás megtapasztalására. Érdemes elsajátítani az „elfogadás művészetét”.
Ha az életet egy folyamatosan változó energiamezőnek vagy képes felfogni, akkor egy adott formának az elmúlása (tűnjön az bármilyen fontosnak) az élet legtermészetesebb jelenségévé válik, ami okozhat ugyan némi szomorúságot, de ezzel együtt megjelenhet a kíváncsiság és a felfedezés öröme is. Hiszen az elmúlt jelenség helyére mindenképpen valami új fog megérkezni, megjelenni.
Természetesen ezt a szemléletmódot a gyakorlati életbe kell átültetni. Ehhez csak annyit kell tenned, hogy minél többször emlékezteted magad a polaritás törvényére. Az elmúlás az egyik pólus, a születés a másik. Ne akard csak az egyiket átélni, s a másikat elkerülni, hanem lásd mindkettőt a végtelen változás két különböző, de egymást megteremtő fázisának. Vedd észre, hogy mindkettő Benned létezik, és ugyannak a folyamatnak a szerves része. Ami elmúlt vagy elmúlóban van, és amihez ragaszkodsz, azt is Te hoztad létre a valóságodban. Ha pedig egyszer megtetted, bármikor képes leszel ismét. Sőt, akár egy sokkal magasabb minőségben.
S ha ily módon az ellenállás lecsökken vagy akár teljesen megszűnik, akkor megjelenik és egyre intenzívebb lesz életedben a dinamikus egyensúly, ami nem más, mint a Harmónia. S mint a szúfi mondás tartja:
„A Harmónia az Egység jele a sokaságon.”
Szatmári L. Miklós
író, Quantum Balance konzulens és Kvantumszemlélet oktató
www.kvantumszemlelet.hu
Kép: www.FreeDigitalPhotos.net



