A szegénység elveszi tőled, amiről azt gondoltad, te vagy és feltétlenül kell a boldogságodhoz. Megmutatja, mennyire egyszerű élni, leleplezi a boldog életről, a gazdagságról kialakított illúzióinkat.

A szegénység a hiány által tanítja meg a bőséget, ami a kezdetektől fogva a tiéd. A szegénység megmutatja, hogy mi NEM a bőség. A szegénység a bőség szolgálója.
A szegénység lerombolja az illúzióid áttörhetetlennek vélt falát és segít legyőzni a legyőzhetetlennek hitt félelmeidet. A szegénység olykor sarokba szorít és kihozza belőled a félelmeid, az egód által elnyomott rejtett képességeidet, a vibráló életösztönt és kreativitást.
Végső soron minden EGY – ugyanannak az érmének a két oldala, a jin és a jang. Rajtad áll, mit hogyan szemlélsz. Rajtad áll, a bőségre vagy a hiányra helyezed a fókuszt. Ám ahhoz, hogy valóban bőségben élhess, az egység jegyében célszerű megengedni magadnak azt is, hogy megéld a szegénységet. Méghozzá ítélkezés nélkül, anélkül, hogy további negatív érzelmeket vagy gondolatokat kapcsolnál hozzá. Azzal ugyanis csak benne tartod magadat a negatív spirálban anyagi és szellemi értelemben egyaránt.
Amikor veszteség ér, meglopnak vagy anyagilag a padlóra kerülsz, felteheted magadnak az alábbi kérdéseket:
-
Valóban szükségem volt-e arra a tárgyra, amit elvettek tőlem?
-
Mi az, amit én nem adok meg magamnak?
- Miért engedem meg, hogy szűk-ségben éljek?
- Hogyan tudnám tágítani a szűk látókörömet?
- Meglátni azokat a lehetőségeket, amelyek eddig is itt voltak, csak nem vettem őket észre?
- Meg tudom-e engedni magamnak, hogy ítélkezés nélkül megéljem a hiányt?



