Az álomfogó hagyománya az ojibwa törzsből származik, később a cseroki és a kajova törzsre volt igen jellemző a készítése. Azonban az 1960-as 70-es évek pánindián mozgalma során az amerikai őslakosok többi népcsoportja is átvette ezt a szokást. Így lett ez a különböző indián törzsek egységének szimbóluma.

A hagyomány szerint egy kisebb kör vagy könnycsepp alakú keret körül állati ínból vagy vékony fonalból hálót készítenek. Az álomfogót az ágy fölé akasztják, mintegy bűbájként használva, hogy megvédjék gyermekeiket a rémálmoktól. A fűzfából és inakból készült álomfogó nem él örökké, éppen kiszáradásával jelzi, hogy a gyermek átlépett a felnőttkorba. Az indiánok hisznek benne, hogy az álomfogó kiszűri a rossz álmokat: „A jó álmok átjutnak a nyíláson, a rossz álmok viszont csapdába esnek a hálóban, s elvesznek a hajnal fényében.”
Amint az álomfogó hagyománya elterjedt az ojibwa törzsön kívül is, népszerűsége egyre csak nőtt a pánindián közösségek körében.
Az álomfogó beavatása
Egyes indián varázslók a "jósálmok" kiszűrésére is használták (használják) - olyankor az álomcsapdát a megfelelő anyagba kell mártani, mint például föld, só, homok, vér, víz, stb...
A pókhálót imitáló szerkezetben fennakadnak a rémálmok, a jók pedig a középső lyukon át szabadon közlekedhetnek, a lelógó tollakon egyenesen az álmodó fejébe áramolva. A hagyomány szerint az álomfogó-készítéshez a gondolatok terén tisztaságra, a lélekben pedig békességre van szükség, mert amilyen energiákkal készül az álomfogó, olyanok uralkodnak majd benne elkészülte után.
Álomfogót lehet készíteni odahaza, vagy a már megvásárolt példányt az alábbi ősi indián hagyomány szerinti módon érdemes beavatni:
- Keressünk a természetben egy csigaházat, madártollat, vagy termést, ami megfog, megszólít.
- Teliholdkor vagy fogyó holdkor egy cérnaszál segítségével függeszd az álomfogó legalsó eleméhez, hogy mint személyes tárgyat, hozzánk vezesse a szükséges álmokat, melyek akár jósálmok is lehetnek.
- Akasszuk az ágyunk fölé, ám előtte hintsük meg sóval, fentről lefelé.



