
A múlt emlékei nélkül a személyiség nem lenne képes önmagát meghatározni, definiálni, ami magának – az ego - létezésének a végét jelentené. Az elme által teremtett ego mindig úgy érzi, hogy a jelenben (Itt és Most), ebben a pillanatban a boldogságához szükséges feltételek (melyeket ő maga teremtett meg) nincsenek meg. Vagyis szükség van az időre, hiszen el kell érni, meg kell valósítani azokat. Az elme mindig kihelyezi a boldogság beteljesülését a távoli (vagy éppen közelinek látszó) jövőbe. Arra kérlek, gondolj arra a dologra, jelenségre, mely véleményed szerint szükséges a boldogságodhoz, de még nincs a birtokodban, vagy vágysz a megtapasztalására. Vedd észre, amint azt elképzelted, már meg is jelent az idő. Ezt ne csak intellektuálisan ismerd fel, annak most nem sok hasznát látod, hanem a teljes lényeddel érezd át a jelenség furcsaságát. Képes vagy észrevenni, hogy az idő elválaszthatatlanul összekapcsolódik a gondolattal, mellyel elképzeled vágyad? S még inkább nyilvánvaló annak a jövőbe való kivetítése. Miután a személyiség megtalálni véli a feltételezett „boldogság forrását”, rendszerint hatalmas erőfeszítéseket tesz, hogy azt elérje, és úgy rendezze át a világot, hogy az elvárásainak megfeleljen. Nehéz és küzdelmes munka, de az ego szereti a kihívásokat.
A másik hátránya a boldogság ilyen úton való megközelítésnek, hogy a beteljesülés soha nem rajtad múlik, tehát a saját lelkiállapotodat elméd függésbe hozza olyan - rajtad kívül álló - hatásokkal, amire igazából nincs semmi befolyása. Magyarul, amíg az elméddel azonosulsz, addig kiadod kezedből a saját boldogságod kulcsát. Az egód bizonyos feltételeket hoz létre, melyeknek teljesülni kell ahhoz, hogy engedélyezze számodra a boldogságot (vagy inkább az öröm felvillanó érzetét). Ha a feltételek nem felelnek az elvárásainak, akkor a gyermekkorban bevésődött reakcióval válaszol, ami lehet türelmetlenség, csalódottság, küzdeni akarás, bűntudat, harag, stb. A lényeg, hogy kellemetlen, kényelmetlen állapotba hozza érzéseid, és megteremtsen egy feszültséget, s majd ezt az energiát arra fordítsa, hogy átrendezze a világot. Ezzel elkezdődik egy - az élet során majdnem állandóan fennálló - állapot, amikor keresed, vagy létre akarod hozni, azt a szituációt, amely a vélt boldogságot megadja. S néha vannak is felvillanások, melyek megerősítenek abban, hogy érdemes küzdeni, harcolni, s évekig, esetleg évtizedekig hajszolod az álmot, mely a beteljesülés ígéretét nyújtja.

Létezik azonban egy másik lehetőség arra, hogy Boldog legyél. Sokkal egyszerűbb, gyorsabb, és sokkal élvezetesebb, mint az imént bemutatott programozott gondolkodásmód. S ami a legjobb hír számodra, az önismeret erősödésével éppen ennek az útnak a kereszteződésében állsz. Ha megismered a saját elméd működését, mechanizmusait, s annak viszonyát a Tudathoz, akkor megtudod, ki is vagy valójában, azon a mentális énképen túl, amely lényednek csak a felszínét alkotja. Benned is, mint minden emberben létezik a kvantumdimenzió, mely minden létező anyagi, gondolati, vagy érzelmi jelenségen túlmutat. Ennek a kvantumdimenziónak az átélése ugyanazzal a létállapottal jár, amit a misztikusok már évezredek óta hangoztatnak, s mely a Boldogság forrása. Annak érdekében, hogy mindez élő valóság legyen számodra, ne csak egy elképzelés az idő létezését kell mélyebben megvizsgálnod magadban. S nagy valószínűséggel az időt az elméd segítségével megérteni nem fogod, viszont maga a vizsgálat segít túllépni rajta, és megtapasztalni azt ami „Időtlen és Örök”. Akkor pedig Te magad leszel a Boldogság.
Részlet „Szatmári L. Miklós: A bizonytalanság biztonsága – Kvantumszemlélet a mindennapokban” című könyvből.
További részleteket olvashatsz a www.kvantumszemlelet.hu oldalon.
Képek:
piqs.de: fdecomite - Tunnels of Time
piqs.de: Hengl - Nirgendwo



