1999 adventjén az egész világ feszülten várta a 2000. év beköszöntét. A média hisztériát keltett: félelem és izgalom, apokaliptikus sejtelmek, misztikus számítások, világvége jóslatok kerengtek, amit a komputerek átállításával keltett mizéria még jobban fokozott.

1999 adventjén az egész világ feszülten várta a 2000. év beköszöntét. A média hisztériát keltett: félelem és izgalom, apokaliptikus sejtelmek, misztikus számítások, világvége jóslatok kerengtek, amit a komputerek átállításával keltett mizéria még jobban fokozott.
Sorsfordítónak ítélte mindenki ezt az évfordulót. Az emberek szinte hisztérikusan vásároltak, spájzoltak, várakoztak és idegeskedtek, mi lesz, ha szilveszterkor elüti az óra a tizenkettőt. Rettegtek, mi lesz azon a napon, hogy is lesznek a dolgok, amelyek döntő többsége úgy tűnt, már nem emberi kezekben van.

S nem történt semmi. Nem történt katasztrófa, nem lett vége a világnak, nem pusztult el a föld, azóta is élünk.


A apokaliptikus várakozás nem ismeretlen az emberiség számára. Az ember ugyanis évezredek óta sejti, hogy egyszer ez a világ véget ér. De hogy mikor, arról csak találgatások folynak. Minden valószínűség szerint majd akkor, amikor azt már senki sem várja, amikor már mindenki lemondólag legyint, nem pedig akkor, amikor a világ felkészülten vár.

A Messiás várása fárasztó dolog. Tudták ezt a zsidók is, akik hitük szerint évezredek óta várják Isten követét, a próféták által megjósolt Messiást.

Amikor Jézus eljött a földre, a zsidó emberek belefásulva legyintettek rá, mondván, nem ő az Igazi, hanem valaki Másnak kell majd eljönnie, erővel, hatalommal, aki az egész földkerekséget behódoltatja. Ehelyett Jézus gyenge volt a szemükben, s hagyta, hogy megfeszítsék. Meghalt emberi módon. De a tanítványai látták, amint feltámadott, és azóta a keresztények hiszik, Jézus él és velük van.

A krisztushívő emberek évezredek óta várják Jézus újbóli visszajövetelét. Ez rányomja bélyegét egész életükre, mindennapjaikra és ünnepeikre is: várom Jézust, megtisztítom magam, és istenfélelemben élek. Ez azonban azt is jelenti, hogy azokat, akiket szeretek, szintén bevonom ebbe a várakozásba: Krisztushoz vezetem őket.

Egész életünkben útra készek vagyunk, de a dolgok nagy része az Isten kezében van. Ő készíti azt a napot, amikor szemtől szembe állhatunk az Emberfiával, Jézus Krisztussal. Ahogy Péter apostol mondja: „Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják, hanem hosszan tűr érettünk."



Amilyen természetes, hogy egy várandós anyuka szülni fog és nem marad méhében a gyermeke, olyan természetes, hogy Jézus visszajövetele megtörténik. Ő az ígéreteit beteljesíti, a ugyan eddig visszajövetelének órája még nem ütött, viszont nagyon is időszerű komolyan vennünk, hogy ez bármikor megtörténhet, egyetemes és személyes értelemben is.
-bzs-
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.