Van, aki gondosan lakkozza a lábkörmét, van, aki hagyja, hogy betöredezzen a körme, esetleg, hogy eluralkodjon rajta Ásóka, a körömgomba. Ha ezen az egyszerű tényen túl is megvizsgáljuk a lábfejünket, a legszembeötlőbb dolog talán a nagylábujj hossza, illetve a közte és a következő ujj közti rés.

Ha a nagylábujj nagy méretű, széles, hangsúlyos, akkor a gazdája tevékeny, erőteljes, agilis személy. Idegrendszere erős, nyugodtabb típus, könnyen dühbe jön, ám ugyanolyan könnyen felejt is.
Ha a nagylábujj átlagos, arányos méretű, úgy gazdája talpraesett, harmonikus, békés jellem, aki a kiegyensúlyozott életvitelre törekszik.
Ha a nagylábujj egész keskeny, kecses, viselőjének vajmi kevés gyakorlati érzéke van. Rá mondhatjuk, hogy túlságosan az érzelmek befolyása alatt van, így nem sok köze van a földi dolgokhoz.
Ha a mellette levő ujj sokkal jobban túllóg, mint a nagylábujj, az mély megérző képességgel megáldott, spirituális, művészies típust jelöl. Benne több az érzelmi, ábrándozó vonal, ritkán kezdeményez.
Ha azonban a nagylábujj a magasabb, akkor a gyakorlati érzéket, a hétköznapi gondolkodást, az azonnali tetteket feltételezhetjük a láb gazdájáról.
A régi görög szobroknál megfigyelhető, hogy a második ujja minden szobornak jóval nagyobb – a görög bölcseket így is jellemezték.
Akinek nagy a rés a két lábujja közt, az inkább az intellektus, a gondolatok embere, kevésbé jellemző rá a tetterő. Akinek zárt a két ujja közti rész, az inkább talpraesett, tevékeny, kevésbé gondolkodik.
Kapcsolódó cikkek
A néphit szerint annak az embernek, akinek a második ujja jobban túlnyúlik, mint a nagyujja, bizony hosszabb életet is jövendöltek. Özvegyujjnak is mondták ezt, ugyanis azt tartották, hogy minél hosszabb az ujj, minél nagyobb a két ujj közti különbség, annál hamarabb jut özvegységre, annál hosszabb életet él majd az ujj gazdája. Arról azonban nem szólnak a népi megfigyelések, mi van akkor, ha a pár mindkét tagjának hosszabb a második lábujja?
Lehet, hogy akkor csak a babonásabb fél lábát kell figyelnünk?



