A kopogó szellemek
Fox urat ugyan ördöngösnek minősítették és kizárták a metodista egyházból, azonban leányai mindketten felvették a médium (közvetítő) melléknevet és a szellemvilággal továbbra is szoros kapcsolatot tartottak. Gyermekkorukban ugyanis volt szerencséjük megismerkedni a házuk pincéjében erőszakos halált halt szatócs kopogtató szellemével, aki kizárólag akkor kopogtatott, mikor a kislányok jelen voltak. Miután néhány csalás lelepleződött, a Fox leányok is bevallották, hogy a kopogást maguk idézték elő, amit a spiritiszta világ nagy felháborodása követett. A legközönségesebb polgári bútordarab mozgásba lendül
Az okkult erők (occultus = rejtett, titkos) lendítik mozgásba, vagy csalás van a háttérben? Egyik is, másik is lehetséges, annyi azonban bizonyos, hogy az asztaltáncoltatáshoz elengedhetetlenül szükséges a tölgyfa asztal. A beszélő asztal (ez volt a modern spiritizmus első szakfolyóiratának címe is Franciaországban) igen alkalmas tárgy arra, hogy meggyőzően mutassa a túlvilág üzeneteit, de alkalmas arra is, hogy megtévesszen hívő ártatlanokat. Később divatba jött a (képen is látható) oiuja, vagy quija tábla, amit az egybegyűltek közös enrgiája mozgatott.
A kisujjak láncolata
A tölgyfa asztal körül helyet foglalók teljes kört alkotnak, középpontnak a "médium" személyét tekintik. A kezeiket az asztal lapjára helyezik, úgy hogy kisujjaik összeérjenek, így folyamatosan zárt láncban maradjanak. A másik technika, hogy az asztalt kényelmes karosszékekkel vették körül, és a körben ülők az asztalra néztek, miközben egymás csuklóit fogták meg. Miért van szükség a láncra? Részint a kapcsolat töretlensége miatt, és talán azért is, hogy az összekapaszkodott kezek fel ne fedezzék az esetleges csalfa leleményt. (például az asztal tenyérnyomás hatására történő emelését) Houdini mester és a csalás leleplezése
A nemzetközi hírnevű szabadulóművész, mágus, Houdini nem volt spiritiszta, mutatványai mégis olyanok voltak, mint a leghíresebb mágusoké. Róla mesélik, hogy egyik spiritiszta szeánszon - jó megfigyelőként - egy olyan pár közé ült, akik keveset beszéltek alig mozogtak. Houdini mester kiszabadult a láncból, úgy, hogy a résztvevők csak akkor vették észre mutatványát, mikor a sarokban néhány "szellemfejet" varázsolt maga köré. A táncoló asztal tehát lehet a valóság és lehet a hatásvadász álmédiumok ügyes trükkjeinek bemutatása. Abban azonban bizonyosak lehetünk, hogy ha odaátról üzenni akarnak nekünk, igen vaknak kell lennünk hozzá, hogy csak egy táncra perdülő asztal tudja felhívni a figyelmünket az üzenetre.



