
Vannak azonban helyzetek, ahová nem ér el a technika keze – és akkor végre főszerepbe kerül: a Sors. Ez a megfoghatatlan, misztikus, definiálatlan kifejezés, melyet akkor kezdünk el emlegetni, ha valami nem úgy alakult, ahogy szerettük volna. Ha egy randi balul sült el, vagy a hőn áhított férfi nem hívott fel, esetleg nem sikerült jól az állásinterjú, régi ismerősként üdvözöljük a Sorsot. De miért tesszük? Hogy megmagyarázzuk a dolgot – vagy azért, hogy megszabaduljunk hibáink következményeinek terhétől? Ha sosem bízzuk a véletlenre magunkat, hogy lehet, hogy hirtelen egész életünkre kiható dolgok alakulását adjuk a Sors kezébe, mondván: győzzön ő – úgysincs beleszólásunk, ha máshogy rendeltetett. Előszeretettel hozakodunk elő ilyen mondvacsinált érvekkel, bár lelkünk mélyén tudjuk, hogy valójában nem egészen így van. Hiszen nem mindegy, hogy nincs beleszólásunk, vagy egyszerűen csak feladtuk… Gyarló emberi tulajdonság másokat okolni saját mulasztásaink miatt – és ha nincs épp kire kenni, a Sors mindig kéznél van. Ennyi lenne hát, egy remek kifogás bármely helyzetre? Mi a Sors? Gyengék védőbástyája, mely mögül ha nem merészkedünk ki, biztos, hogy nem is érünk el semmit – de legalább a kudarc nem a mi kudarcunk? Ha valami túl nehéz, feladjuk a terhét ahelyett, hogy elcipelnénk hátunkon a célvonalig?

Ahány ember, annyi magyarázat, elvégre mindenkinek mást jelent hinni a Sorsban. Vannak, akik csak viccből emlegetik néha, és vannak olyanok is, akiknek ebben van a hitük. Hinni ugyanis mindenki hisz valamiben – Istenben, saját magában, a Sorsban… Hiszen agyonszabályozott társadalomban élünk – mindennek megvan a rendje-módja, és mi csak tesszük a dolgunkat nap, mint nap. És amikor túlságosan feszített a tempó, elengedjük a gyeplőt, hátradőlünk és hisszük, hogy valami fentről átveszi az irányítást akkor is, ha mi épp időt kértünk.
Képek:
piqs.de: Patricus2 - I have managed it!
piqs.de: matrixiceman: Diosa



