Bármilyen sokszor nézzük újra Sam Mendes remekművét, mindig találunk benne új, felfejtésre váró réteget. Az Amerikai szépség sokféleképpen, így a spirituális gondolkodásmód mentén is dekódolható.

A látszat…
„A nevem Lester Burnham. Ez a környék, ahol lakom. Ez az utcám. Ez az életem. 42 éves vagyok és alig egy éven belül meghalok. Persze ezt most még nem tudom. Bizonyos értelemben már most halott vagyok.” – Hallhatjuk a bevezető képsorok alatt a főhős-narrátor szavait. A nézőt a cselekménybe kezdetektől bevonó monológ után gyorsan kirajzolódik egy nem éppen átlagos kertvárosi családapa képe, aki füvet szív, kondizik, és tinédzser lánya barátnőjének csapja a szelet. Az alapvetően szatirikus hangvételű film torz tükörképe a fogyasztói társadalomnak, melyben a siker (vagy látszatsiker) különböző materializált formái minden mást háttérbe szorítanak. A fogyasztói érték- és eszmerendszer jellegzetes képviselője Lester neurotikus felesége, akinek kijelentései többnyire pontosan leképezik a konzumvilág gondolkodásmódját: „Lehet, hogy tévedek, de a filozófiám, hogy a siker érdekében az embernek sikerességet kell sugároznia. Állandóan.”

 
Lester (Kevin Spacey) és Carolyn (Annette Bening)

…és ami mögötte van
Lester elsősorban fiatalkori szabadságeszményéhez tér vissza, mikor ellenszegül feleségének, feladja szerkesztői állását és olyan dolgokba kezd, melyek teljességgel megbotránkoztatják környezetét. A főhős lázad a szellemi értelemben vett halál ellen, melynek bekövetkeztét pontosan felismeri, és amelyre a bevezetőben idézett szavain túl is többször utal: „Elvesztettem valamit. Nem tudom pontosan mi az, de tudom, hogy nem voltam mindig ilyen...kába.” Lester szellemi odüsszeiájának fizikai elmúlása vet véget, ami azért sokkoló, mert éppen akkor következik be, mikor a szellemi, spirituális halálból már feltámadt. Környezete értetlensége miatt kell végül meghalnia, története azonban értelmezhető egyfajta kortárs példabeszédként is, amely több ponton párhuzamot mutat a vallásos példabeszédekkel.

A vallásos példabeszédek mindig valamilyen fiktív, szimbolikus történeten keresztül próbálják közelebb hozni a transzcendens valóságot. Azon túl, hogy erkölcsi igazságokra világítanak rá, sokat elárulnak az emberi természetről is. Jézus legismertebb példabeszédei: a magvető vagy a fügefa példázata kihívást jelentenek az ember számára, az emberi határok túllépésére buzdítanak. Céljuk, hogy az embert rávegyék az önvizsgálatra, önmaga átértelmezésére, közelebb hozva ezzel az isteni igazságot. Az Amerikai szépség alapvetően nem Istenről szól, de kortárs példabeszédként ettől még működik, hiszen a főhős a vallásos példabeszédekkel azonos módon, önvizsgálaton és önátértékelésen keresztül jut el saját, magasabb rendű szellemi igazságához.

 
Lester (Kevin Spacey)

Az élet értelme
Nem teljesen függetlenül az előzőektől, az Amerikai szépség más vonatkozásban is kapcsolható vallási tradícióhoz. A modern társadalmak központi problémái: a hagyományos családi értékek szétzilálódása, a magány, az elidegenedés az élet értelmébe vetett hitet kérdőjelezhetik meg. Az ószövetségi Prédikátorok könyve hasonló kérdést vet fel. A könyvben egy Koheletnek nevezett személy lazán összefüggő elmélkedéseiben így értekezik az emberi lét irracionalitásáról: „…hiábavalóság, csupa hiábavalóság. Minden hiábavalóság!” (Préd 1.2). A materialisztikus beállítottságú Kohelet az emberi tökéletlenség, a behatárolt lehetőségek és körülmények ellenére végül azt a következtetést vonja le, hogy érdemes élni, az életnek van értelme: „Nos, megállapítom: az a jó, amiben az embernek része lehet, ennyi: egyék, igyék és érezze jól magát minden fáradozás közepette, amely adódik a nap alatt. Életének azon a néhány napján, amelyet Isten ad neki...nem tehet jobbat az ember, mint hogy örüljön és élvezze az életét.” (Préd 5.17, 3.12).

Lester „önmegváltásának” szükséges előfeltétele – hasonlóképpen a Prédikátorok könyve Koheletjéhez – a hiábavalóság felismerése és beismerése. Függetlenül attól, hogy a főhős erkölcsi szempontból Koheletnél tökéletlenebb (végkielégítés miatt zsarolja főnökét, enged egy tinédzser lány csábításának, stb.), vesszőfutása végén a szent irat szerzőjéhez nagyon hasonló következtetésre jut: „Azt hiszem, igen dühös lehetnék amiatt, ami velem történt, de nehéz dühösnek lenni, amikor oly sok szép dolog van a világban. Néha úgy érzem, hogy egyszerre látom mindet és túl sok. A szívem felduzzad, mint egy léggömb és majd szétrobban. Aztán eszembe jut, hogy ellazuljak, és így próbáljak meg belekapaszkodni...és nem érzek mást, csak hálát, hülye kis életem minden egyes percéért...”

Sorozatunk előző filmjéhez hasonlóan az Amerikai szépség sem biblikus tárgyú alkotás, nincsenek benne közvetlen vallási utalások, szent helyek vagy személyek, de még filmnyelvi kifejezőeszközei sem teremtenek transzcendens távlatot. Ebben az esetben is inkább az emberi létet érintő alapvető kérdések boncolgatása adhat helyet a vallásos, spirituális olvasatnak.

(A cikk Christopher Deacy: Integration and Rebirth through Confrontation c. írásának felhasználásával készült.)

Farmakisz Lajos
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.