Mottó: Sola scriptura - üdvözülni csak az írás által lehet.
Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd
Luther Márton "Nagy káté"-jában ezt írja: "Míg az első parancsolat a szívet okítja ki és a hit jelentőségére tanít, addig a második parancsolat onnét bentről kifelé visz és szánkat, meg nyelvünket neveli Isten tetszésére."
Mi mindent jelent ez a parancsolat? Hiába vesszük Isten nevét, valahányszor hivatalos felszólítás nélkül esküszünk, szitkozódunk, káromkodunk, az Ő nevében téves tanokat hirdetünk, igéjét saját gondolatainkkal keverjük. De e parancsolat ellen való az is, ha nem imádkozunk buzgón és kellő áhítattal, nem Őt hívjuk segítségül bajunkban, nem szolgáljuk Őt, és nem tanítjuk családunkat az Ő nevének helyes használatára.
Gondoljunk bele, hányszor teszünk felelőtlen ígéreteket, hány alkalommal fogadkozunk Isten nevét eskünket nyomatékosítandó segítségül hívva. Az ember észre sem veszi, megszokásból mondja ki Isten nevét ilyenkor. Szükség van-e az ilyen ígéretekre, szükség van-e egyáltalán az ilyen fogadalmakra? Ha az ember dolgát felelősséggel végzi, miért kell ezt Isten nevét kimondva nyomatékosítani. A keresztyén ember munkáját, ténykedését Isten óvó szeretete kíséri. Nem várja el tőlünk a Teremtőnk, hogy ebben a munkánkban kifelé az Ő nevével felvértezzük magunkat. A mindennapi imába foglalt könyörgés Nála meghallgatásra talál. Más a helyzet, ha hivatalos beiktatási eljárás során számot kell adnunk hitünk erejéről, választott vagy elnyert hivatásunkat Isten óvó felügyeletébe akarjuk ajánlani. Ilyenkor Isten nevének eskünkbe foglalása nem hiábavaló, azzal az Ő segítségéért folyamodunk.
Istennek tetsző dolog-e az Ő nevét szitokszóval kimondani? Bizonnyal nem. Még akkor sem, ha felindulásunkban az Ő nevét ki sem mondjuk. Isten a szeretet istene. Amennyiben kifakadásunkban az Isten mindenütt jelenlevő szeretete nem szorít minket önfegyelemre, az a második parancsolat ellen való vétek.
Amint a mottó is mondja, Isten szándéka, parancsolatai, elvárásai megismerhetők az írás által. Isten igéje megolvasható a szentírásban. Boldogok, akik megismerik és megtartják Isten igéjét. Ebben, ha buzgón olvassuk a Bibliát, ha igazán meg akarjuk az abban foglalt parancsolatokat ismerni, ha igazán meg akarjuk érteni Krisztus példázatait, a Szentlélek segítségére bizton számíthatunk. Ne akarjuk Isten igéjét tehát elferdíteni, a magunk érdekei szerint alakítani, mert azzal Isten kőtáblára vésett második parancsolata ellen vétünk.
Amint az első parancsolatról szóló írásban megkíséreltem kifejteni, Isten imánkat meghallgatja. De csak akkor, ha az igazán szívből jövő ima, ha igazán hozzá szól és nem csak a megszokás mondatja velünk. Istennek, hitem szerint, nemcsak a napjában többször - és nem csak rutinszerűen - elmondott imádság a fontos. Sokszor előfordul, hogy mindennapi foglalatosságunk közben nehézséggel találjuk szembe magunkat. Az ilyenkor elmondott rövid fohász, vagy akár csak az Istent megszólító sóhaj, ugyanolyan biztos meghallgatásra talál.
Sokan, sokszor elmondták, leírták, hogy Isten igéjét nemcsak a gyermekek hittanóráján, a vasárnapi iskolákban, vagy a bibliaórákon lehet tanítani. A gyermekek, de a felnőttek hitének erősítésére az egyik legjobb lehetőség a családi közösség. A család közösségében a család tagjai egymás hitét erősíthetik, egymás szemét a családi, bibliáról szóló beszélgetések. A gyermekek csüngnek szüleik szaván. Az apa és az anya nevelése erős hitet képes adni. De nemcsak ezért fontosak a családi beszélgetések. Hány és hány család élete korlátozódik a mindennapok rutinszerű cselekvéseire. Hány és hány család van, ahol nincsenek kiadós beszélgetések. Ha ez hiányzik, akkor elfogyhat a szeretet, nemcsak az isten szeretete, hanem az egymás iránt való is. Talán nem tévedek, ha ezt is meg kívánja akadályozni a második parancsolat.
Isten parancsolatait megtartani mindannyiunk felelőssége. Felelősek vagyunk önmagunkért, de felelősek vagyunk egymásért is. A keresztyén közösség tagjai feladatul kapták a belső missziót is. A gyülekezet feladatai nem merülnek ki abban, hogy az istentiszteletek lehetőségét biztosítsák, lelkészeiket eltartsák. A legfontosabb a hitet megtartani, megerősíteni. Ha Isten nevét nem csak saját érdekeink érdekében vesszük szánkra, hanem Krisztus közösségének építését szolgáljuk vele, csak akkor cselekszünk a parancsolat szerint.
"Mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az ő nevét hiába felveszi" (2Moz 20,7)
Erdélyi Károly
A szövegekben található bibliai idézetek a Magyar Biblia-tanács 1991-es kiadású Károli Bibliájából valók.
Mi mindent jelent ez a parancsolat? Hiába vesszük Isten nevét, valahányszor hivatalos felszólítás nélkül esküszünk, szitkozódunk, káromkodunk, az Ő nevében téves tanokat hirdetünk, igéjét saját gondolatainkkal keverjük. De e parancsolat ellen való az is, ha nem imádkozunk buzgón és kellő áhítattal, nem Őt hívjuk segítségül bajunkban, nem szolgáljuk Őt, és nem tanítjuk családunkat az Ő nevének helyes használatára...
Tetszett a cikk?



