A teremtés során az anyagi valóság a tárgy nevének, a teremtő által történő kimondásával jött létre. (A biblia, mint ősi irodalmi alkotás is ezt írja: "Az Úr mondá legyen…és lőn.) Ahogyan ezt később az egyházi tanítások hirdették: Az ige testé lett… Őseink felfogása szerint a dolgok valódi nevének (esetleg többszöri) kimondásával megteremthetők és megszerezhetők a dolgok...

Ebbe a számunkra alig megérthető, de az abban nevelkedettek számára természetes rendbe, beleszövődtek a világ keletkezéséről feltételezett állítások, amelyek népi-mondák alakjában maradtak ránk.


Melyek ezek?
A teremtés során az anyagi valóság a tárgy nevének, a teremtő által történő kimondásával jött létre. (A biblia, mint ősi irodalmi alkotás is ezt írja: "Az Úr mondá legyen…és lőn.) Ahogyan ezt később az egyházi tanítások hirdették: Az ige testé lett… Őseink felfogása szerint a dolgok valódi nevének (esetleg többszöri) kimondásával megteremthetők és megszerezhetők a dolgok. (Feltehetően innen ered a megigézés fogalma.) A baj nevének többszöri emlegetésével az ember hatalmába kerítette a bajt, uralkodni tudott felette. Bizonyos "varázsszavak" többszöri emlegetésével, ezt kiegészítő szertartásos cselekményekkel az ember gúzsbakötötte a gonoszt, elháríthatta a veszélyt. A későbbiekben Pláton ezt írta: Az idea a teremtett dolgok igazi valója, ami öröktől fogva van és soha el nem pusztul".

A túlvilágról vallott nézeteik azt mutatják, hogy az tükörképe a földi létnek. Ott minden fordított helyzetben létezik. Így lesznek az elsőkből az utolsók, ezért a szellemek éjjel aktívak. E miatt tartották az éjjeli életet élő állatokat szentnek, mint például a denevér, a bagoly, a róka, stb.

Az említett néhány szemléletbeli tétel megfelel az akkori keleti népek világnézetének, vallási felfogásának, amelyek ugyancsak az idők előrehaladtával állandóan módosultak, keveredtek és álltak össze egységes vallássá.

Sok példát találhatunk a magyar történelemben arra is, hogy a honfoglaláskori nagycsaládon alapuló nézetek, szokások, hagyományok hogyan öröklődtek át a későbbi keresztényfelfogásba és gyakorlatba. Számtalan írott emlékünk mellett népszokásaink még ma is elevenen őrzik ezeket a hagyományokat. Ma is élnek hazánkban jövendőmondók, javasasszonyok, a túlvilági ősökkel kommunikálni tudók (spiritiszták). Alapvetően ma is nagy tekintélye van a babonáknak, a horoszkópoknak stb.

Táltosaink nem haltak ki a kereszténység felvétele után sem. A sámánok tevékenységének tanulmányozása kedvező körülményként mutatkozik az Ural-altáji népek ilyenirányú tevékenységének megismerése. A keleti népek ma is azt tartják, hogy a sámánságot nem lehet megtanulni, hanem arra születni kell. Erre utalnak a középkori Magyarország boszorkány pereinek tanulságai is. 1725-ben például Debrecenben Bartha Andrásné - aki magát a bíróságon táltosnak vallotta - azt mondotta: "A táltosságra nem tanított senki, mert azt az isten, az anya méhében formázza". Egy jakut sámán ezt vallotta: Húsz éves koromban megbetegedtem, s a szemeimmel látni, a füleimmel hallani kezdtem olyan dolgokat, amiket más emberek nem látnak és nem hallanak."

A táltosok - a néphagyomány szerint - gyakran különböző állatok alakját öltik magukra. A magyar táltos legszívesebben a lóval azonosult. Az áldozatra kiszemelt lovat is előbb kancatejben megfürdették, hogy minden földi szennytől megtisztulva vehessen részt az áldozat bemutatásában.



Balázs Tibor
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.