A fő közlekedési vonalak mentén az elmúlt száz év során "civilizált" Afrika erősen európaiasodott vagy amerikaiasodott képet mutat. Amennyiben a kutató vagy éppen a turista az ősi afrikai szokásokat, hitvilágot akarja megismerni, erre leginkább Közép-Afrika (Szudán, Tanzánia, Kongó, Rhodézia stb.) eldugott, európai ember számára igen nehezen megközelíthető vidékei alkalmasak. Itt viszont, távol a civilizáció megannyi vívmányaitól, rengeteg veszély leselkedik a "beavatatlan" látogatóra.
A népszokások és erősen begyökerezett hiedelmek kellő ismeretének hiánya bizony komoly félreértésekre adhat okot. Elég egy rossz mozdulat, egy kiszámíthatatlan hatású gesztus, és házigazdánkat, de akár a környéket lakó maroknyi törzset is jóvátehetetlen sértéssel illettük.
A nemegyszer hihetetlenül primitív életkörülmények közt élő őslakók babonái gyakran kötődnek állatfajokhoz, vagy esetenként csupán egy-egy kiválasztott egyedhez. A szomáliak esetében például a teve szinte szent állatként tisztelt. Ez érthető is, ha figyelembe vesszük, mi mindenre alkalmas egy ilyen igénytelen állat. Mert a teve az egyetlen jármű, amellyel eljuthat gazdája bárhova, ahol vasút vagy országút még nem épült. Ilyen terület pedig akad még bőven. Ráadásul a teve rendkívül jól bírja a szomjúságot, akár napokig is képes víz nélkül róni az egyhangú homoksivatagot. Este aztán, ha a szomáli tábortűz mellé telepedik, kedves állata a vállára hajtja a fejét, és egyhangúan kérődzik. Úgy követi gazdáját, mint a leghűségesebb kutya.
Ezen felül a teve húsa - különlegesen elkészítve - az utazó számára szinte az egyetlen lehetséges táplálék. A mogyoró-nagyságúra darabolt, napon kiszárított húsdarabkákat kevés só hozzáadása után tevevajban ropogósra sütik az asszonyok. Ebből a finom csemegéből - aki kóstolta, állítja, hogy ízletes - aztán annyit visz magával a vándor, amennyire az úton szüksége lesz. Emellett már csak vízről kell gondoskodnia. Ezek után jaj annak, aki a szomáli babonás hite szerint "megrontotta" értékes állatát! A tevét ért sérelmet csupán a bűnös halála teheti jóvá! És megrontásnak minősülhet esetenként akár egy simogatás is!!!
Kenyában ősi szokás, hogy amennyiben a megellett tehén elpusztul, úgy annak borját a család azontúl fétisállatként, családtagként kezeli. Ez az állat nagy valószínűséggel végelgyengülésben fog kimúlni, mert azt sem levágni, sem eladni nem szabad! Azt idegen kéznek érintenie sem szabad, mert a bennszülöttek hite szerint ez romlást, de akár halált is hozhat az állatra. Elég nehéz tudományos érvekkel meggyőzni azt az embert, aki ezt a hitet valló közegben nevelkedett, és már az üknagyapja is tudta ezt az alapigazságot. Ráadásul Afrikában még manapság is gyakoriak a súlyos járványok, melyek egyik napról a másikra megtizedelik az állatállományt. A földrész azon elszigetelt vidékein aztán, ahol az állategészségügyi intézmények még nem honosodtak meg, az egyetlen gyógyír ma is a ráolvasás, magyarázat pedig a babona. Itt aztán semmi sem segít, ha az általunk megérintett állat a következő napokban valamilyen járvány áldozatául esik. Isten mentse bűnös lelkünket!
Egyperces
A fő közlekedési vonalak mentén az elmúlt száz év során "civilizált" Afrika erősen európaiasodott vagy amerikaiasodott képet mutat. Amennyiben a kutató vagy éppen a turista az ősi afrikai szokásokat, hitvilágot akarja megismerni, erre leginkább Közép-Afrika (Szudán, Tanzánia, Kongó, Rhodézia stb.) eldugott,
Tetszett a cikk?



