Márton Savariában, azaz Szombathelyen született a IV. században, egészen pontosan Krisztus után 316-ban. Márton a kor különleges személyisége volt, a Krisztusi szegénység és szerénység, alázat és jótettek tárháza. Apja római tribunus, s ennél fogva a fiú már 15 esztendősen a légióban szolgált. Az öldöklést azonban sohasem tudta magáévá tenni, önmagától megkeresztelkedett, s igyekezett remete életet élni. Később – egészen fiatalon – Toursban püspökké szentelték, ami elől a legenda szerint a libák között próbált elrejtőzni, mert még e szent kinevezés is túl sok pompa volt Mártonnak.

Márton, a püspök
Márton napján az alázatos és szentéletű emberre emlékezünk, s persze az esztendők múlásával, a néphagyományban a libás törtnetből libaevési szokás lett. Úgy tartja a mondás: aki ezen a napon libát nem eszik, az egész éven át éhezik.
A vegetáriánusok gyakran tiltakoznak e kijelentés ellen, noha gyanítható a hangsúly elsősorban a megemlékezésen van, Márton cselekedeteiről. Vélhetőleg az ünnep jelentősége és kulcsfogalma a bőség és nem a hús.
Márton a keresztény kultúrkörben is jelentős személyiség, nem csak mert püspökké avatták, hanem mert a krisztusi szegénység és alázat megtestesítője, s mert egy történet szerint, kb. 22 esztendős korában egyszer egy koldusnak adta köpenyét, ruhája melegét, aki állítólag maga Jézus Krisztus volt, s ezzel az önzetlenséggel írta be nevét a történelembe. Más források szerint Krisztus nem teljes valójában, hanem látomás formájában jelent meg előtte, s így vette rá Mártont, hogy megkeresztelkedjen.
Népszokások
Márton napján lombos nyírfavesszőt szokás ajándékozni a gazdáknak, földeseknek. Ez termékenységet, az új gyümölcsök fakadását, jó állatszaporulatot hoz, de a rossznyelvek szerint csak egy utalás, amivel meg lehet fékezni a libákat, akik elárulták Mártont. Egyes megyékben a gazdák ezzel a vesszővel hajtják majd ki először tavasszal legelni az állatokat – ilyenkor ugyanis már a hideg miatt nem lehetnek a legelőkön.

Ez az ún. parasztújév is. Amikor is a cselédek megkapták egész évi bérüket, egy részét állatokban, libában mérve.
Furcsa jövendölések
A Márton napi libafogyasztás már nem a IV. századból származik, későbbi járulékos eleme volt az ünnepnek. Kezdetben csak a liba evése, de kicsit később már, és vélhetőleg az eredeti jövendőmondó hagyományokat felélesztve, a liba mellcsontjából jósoltak:
A mártonlúd finom pecsenyéjéből nem csupán jól lehet lakni, hanem a jövendőre is lehet következtetni.
Például ha a liba mellcsontja fehér, akkor jó időt jósolnak havas és enyhe telet várnak. Ha pedig a liba mellcsontja barnás, vagy vöröses, akkor fagyos, csapadékban szegény kemény telet jósolnak. A csontokat kiteszik a tornácra és a mellcsonton keresztül nézik a naplementét. Ha a nap felhőben megy le, akkor a tél lágy lesz, ha pedig tiszta égen, akkor kemény tél várható.
A Márton nap gonoszjáró nap is egyben. Ilyenkor az asszonyoknak tilos dolgozniuk, főképpen mosni és ruhát szárítani, mert az a marhák közt dögvészt okozna.
Érdekes egybeesés ez az alig egy hete tartott – vélhetőleg a holdnaptár mozgásai miatt eltérő dátumú – Ősök Éjjelével, amikor szintén lámpásokat gyújtottak a házakban a jószerencse és a szellemek elkerülése végett.
A libából jóslás szokása egyáltalán nem meglepő. Más vidékeken is jósoltak kakasból, olykor még a tyúkból is, ha termékenységre vonatkozott a kérdés, de nem volt ritka a béljóslás, vagy a velőből, a csont belsejéből és a vérből, a vérbe kerülő részekből való, ún. belsőségjóslás sem.
Ezen jóslatformák ereje leginkább a vér és a belső szervek energiahordozásában leledzik, hiszen a vér nagyon erős potenciállal rendelkezik. A rémtörténetek szerint egyes dzsungelekben élő, egyenlítő menti kannibál törzsek ugyanezen rítusokat képesek elvégezni emberhússal is – természetesen már nem a püspökké felkent Márton napjához kapcsolódóan.
Ha valaki megkímélné magát az elvetemült jövendőmondástól, akkor is érdemes ezen napon, vagy akár majd éjjelen jósoltatnunk, hiszen kedvező a nap a jövő kifürkészésére. Ami a Holdállást illeti, fogyóhold és újhold környezete a leüresedés, letisztulás, megújhodás ideje, a magyar néphagyományban – az angolszász Halloweenhez hasonlóan – ez az újesztendő ünnepe, tulajdonképpen a különböző kultúrkörökben felelhető újév ünnepek közül, a csokorban, az egyik utolsó.

Egyéb szokások
A gazdák szerint ekkora hízik meg úgy a liba, hogy le lehet már vágni. Márton napján, ha libát sütöttek, szokás volt küldeni belőle az egyházi méltóságoknak, a papnak is, általában illet a liba legzamatosabb részét átruházni, innen a püspökfalat kifejezésünk, ami történetesen Márton püspökhöz is kapcsolódik.
A libavágáshoz hasonlóan az újbor is ekkor érik be, s az idei termés már kóstolható. Ha valaki nem enne húst, érdemes legalább az újborból hörpintenie. A bor íze emlékeztet az esztendő munkájára, viszontagságaira, és a Nap hevére, s jelzi, minél jobban őrizzük kincsinket az utókornak, annál nagyobb eredményben lehet részünk.
11.11
November 11 számmisztikai szempontból is különleges nap. A 11.11-es dátum sokak szerint egy energiakaput jelöl. A rossz dolgok elengedésének és az új sikerek bevonzásának lehetősége. Azok a gyermekek, akik ma születnek/születtek különlegesen intuitív személyiségek.
Fodor Kata
Ludas ének
Nincs szebb madár, mint a lúd,
Nem kell neki gyalogút,
Télbe-nyárba mezítláb,
Úgy kíméli a csizmát.
Liba mondja: gá, gá, gá,
Elmegyünk mi világgá.
Gá, gá, gá, megy a liba világgá,
A gazdája nem szereti,
Búzaszemet nem ad neki.
Kő kút körül út
körbefutja hosszú nyakú
fehér lúd.
Száz liba egy sorba,
Mennek a nagy tóra,
Elöl megy a gúnár,
Jaj, de begyesen jár.
______________________
Hívogató
Réce-ruca, vadliba,
Jöjjenek a lagziba!
Kést kanalat hozzanak,
Nehogy éhen haljanak.
Ha jönnek lesznek,
Ha hoznak, esznek.
_____________________
Libás játék - Márton napi fogócska
Választunk egy farkast, egy gazdasszonyt (jó, ha ő a kisebbek között egy felnőtt), a gyerekek a libák. A gazdasszony szembeáll a libákkal, a farkas pedig közöttük áll. A gazdasszony hívogatja a libákat, azok pedig felelgetnek:
Gyertek haza libuskáim!
Nem megyünk!
Miért?
Mert félünk!
Mitől féltek?
Farkastól!
Hol a farkas?
Bokorba’!
Mit eszik?
Húst!
Mit iszik?
Tejet!
Mibe’ mosakodik?
Aranytálba’!
Mibe törülközik?
Arany törülközőbe!
Mivel fésülködik?
Arany fésűvel!
Gyertek haza libuskáim!
Erre a libák szaladnak haza a gazdasszonyukhoz. A farkas közben megpróbálja elkapni az egyik libát, mielőtt az visszaér a gazdasszonyhoz. Akit megfog, az lesz az új farkas, a régi pedig beáll a libák közé. Ha egy gyermek már hosszú ideje farkas és sikertelen a fogócskában, érdemes leváltani, hogy pörögjön a játék.
(gyűjtés)



