Raszájanának olyan különleges gyógynövény- és ásványi elixíreket nevez a Maharishi Ájurvéda, melyek megfiatalítják a testet és az elmét, meghosszabbítják az életet, egyensúlyba hozzák a dósákat, valamint rendkívüli életerővel és ellenállóképességgel ruházzák fel a testet. Kevésbé ismert, hogy a különféle készítményeken kívül létezik a raszájanák egy másik csoportja, melyeket életvezetésbeli raszájanáknak, ácsára raszájanáknak nevez a Maharishi Ájurvéda.
Olyan életvezetési elvek, örök, egyetemes igazságok ezek, melyek emlékeztetnek minket arra, amit az „életnek” nevezett mindennapos rohanásban gyakorta elfelejtünk: Arra, hogy miként kellene élnünk összhangban magunkkal, másokkal és az egész mindenséggel. E vezérelvek mindegyike valódi önmagunk, önvalónk felé vezet, s gyógyítja nemcsak a testet, de az elmét és a szívet is. Ugyanúgy hatnak ránk, mint a többi raszájana: segítenek olyan vegyületeket – ódzsaszt – termelni a szervezetben, melyek élettel teli boldogságot hoznak létre bennünk, s nagymértékben növelik testi-lelki ellenálló képességünket. Szellemi szinten pedig a határtalan lelki boldogság, az ánanda felé segítenek.
Némelyikük esetleg egyszerűnek és banálisnak hangzik, és nem is tűnik újnak. Talán azért, mert már eleve életünk részét képezik, s ösztönösen éljük őket, avagy éppen azért, mert életünket annyira felszínesen éljük, hogy a mindennapok rohanásában nem látjuk mélyebb, örök értéküket. Az Ájurvéda bölcsessége szerint azonban a leghatékonyabb csodaszerek ezek, „a szív és a lélek orvosságai”. Ha a maguk teljességében megéljük őket, tökéletes egészséghez és rezdíthetetlen szellemi derűhöz vezetnek.
Fontos azonban, hogy ne úgy vegyük őket, mint valamit, ami rajtunk kívül áll, és amit be kell vezetni életünkbe, mint követendő morális szabályt vagy törvényt, amelynek engedelmeskedni kell. Inkább úgy tekintsünk rájuk, mint valamire, ami már eleve bennünk van, s csak arra vár, hogy felébredjen bennünk. Ezek az elvek legmélyebb önvalónk minőségei. Nem arról szólnak, hogy milyen legyen a viselkedésünk, hanem arról, hogy miként legyünk. Nem kell magunkat törni, hogy ilyenné legyünk; csak tudjuk, hogy mindezek már bennünk vannak, hagyjuk csendesen és ártatlanul, hogy felébredjenek lelkünk mélyén – önnön belső tisztaságunkban, a transzcendens önvalóban –, s mint az igazi, boldog élet magjai, kicsírázzanak, növekedjenek és gyümölcsöt teremjenek.
Miként? Azáltal, hogy a mély meditáció – a Transzcendentális Meditáció – segítségével kiműveljük magunkban a tudatosság határtalan állapotát, és ezzel együtt egy egyszerű és őszinte viselkedésmódot, melynek alapján spontán módon összhangba kerülünk a természettel, s azokkal a törvényekkel, melyek a természet működését irányítják. Mert tudjuk: „A természet útja segít, nem sarcol. A bölcs ember útja használ, nem harcol.”
A legfőbb vezérelv ezért az lesz, hogy meditáljunk rendszeresen, hogy a belső csendből fakadó spontán, ösztönösen helyes és harmonikus cselekvés minden tettünket jellemezze. Amint a Maharishi Ájurvéda legfontosabb, ősi szövege, a Csaraka Szanhitá írja: „Az önvalóban megállapodott, szilárd elme… uralmat nyer a természet törvényei felett. A teljes belső nyugalom (azaz az önvaló) elérése a legjobb a boldogság és egészség minden forrása közül.” Mert ha erőlködve próbáljuk meg manipulálni az eseményeket, és erővel akarunk hatni az emberekre, csak beteggé tesszük testünket és elménket, különösen akkor, ha önös érdekeink végett vagy éppen az ár ellenében cselekszünk.
Tartózkodjunk a dühtől és attól, hogy rosszat mondjunk másokról! Ha csak a rosszat látjuk valakiben, ha rosszat szólunk róla, saját magunkban is ezt a negativitást élesztjük fel. Ahogyan Indiában tartják, „átvesszük” a másik ember rossz karmáját. Inkább a jót, a szépet, a felemelőt keressük mindenben, mint a híres bölcs, aki a földön fekvő, féregrágta oszladozó kutyatetem láttán sem viszolygott, hanem csendesen megjegyezte: de legalább a fogai szép fehérek!
A panaszkodás, a siránkozás, a folytonos kritizálás nem jobbítja meg helyzetünket, a düh és a harag pedig közvetlenül rombolja egészségünket. A nyelv bölcsessége is mutatja ezt: aki mérges, az bizony mérgeket termel szervezetében! Egy durva megjegyzésre mind a saját, mind a másik ember feszültséggel, görccsel reagál, romboló vegyületekkel árasztva el az egész szervezetet. Vizsgálatok bizonyítják, hogy minden test-elme kapcsolat közül a düh, a harag és az ellenséges érzelmek befolyásolják legjobban szervezetünk vegykonyháját – természetesen negatív irányban.
Tartózkodjunk az erőszakosságtól, a vad indulatoktól! Az ahinszá (nem ártás, erőszakmentesség) India minden bölcseletének egyik sarkköve. S a karma „ki mint vet, úgy arat” törvénye alapján, szelíd, életet tápláló cselekedeteink eredménye, visszahatása is szelíd, élettel teli, boldog élet lesz, mely valóban megérdemli az élet nevet. Őrizzük meg magunk körül a barátságosság, a szeretetteljesség és a nyitottság csendes légkörét, s viselkedjünk illően, kiegyensúlyozottan. A nyugodt, méltóságteljes viselkedés minden kapcsolatunkat csak előre viheti.
Tartsuk tisztán magunkat és környezetünket! A testi tisztaság belső tisztaságot is jelent, a test mentességét a salakanyagoktól és tisztátalanságoktól. A lelki tisztálkodás pedig a „mentális fürdőt”, a mély meditáció semmihez sem hasonlító tisztító nyugalmát, az alámerülést a Lét határtalan óceánjába. Nem szabad elfeledkeznünk környezetünk rendjéről, harmóniájáról és szépségéről sem, melyet ugyanúgy megemésztünk, mint minden más, bennünket érő külső és belső élményt. Lelkünk, testünk, környezetünk harmonikus tisztasága pedig ódzsaszt, tiszta boldogságot teremtő, létfenntartó életerőt hoz létre a szervezetben; boldogságot teremt, elménkben és sejtjeinkben egyaránt.
Legyünk adakozók! Ne csak pénzünket, de időnket, figyelmünket, gondoskodásunkat is szenteljük másoknak, amikor szükségük van rá. Ám soha ne feledkezzünk meg róla: törődjünk először magunkkal! Akkor tudok adni, ha van is mit adnom. Csak egy egészséges, ép ember tud másokon segíteni. Két nyomorult csak még nagyobb nyomorúságot teremt. Ne hagyjuk, hogy kihunyjon a bennünk égő fény! Ha egy meggyújtott gyertyával adunk fényt a többi gyertyának, a gyertya fénye mit sem veszít, sőt, körülötte is egyre nagyobb lesz a világosság – ugyanígy, a belső boldogság mit sem veszít erejéből, ha megosztjuk másokkal.
Szóljuk mindig az igazságot! Ám ne durván, kíméletlenül, hanem az „édes igazságot”, ahogyan a védikus bölcselet nevezi; azt, amellyel másnak fájdalmat nem okozunk. Mert mi az igazság? Az, ami örök, ami nem változik, ami ott rejlik bennünk is, és meditációnk csendjében felfedezhetjük önmagunk mélyén. S ha „bensőséges” viszonyba kerülünk az örök igazsággal – önmagunk valódi, transzcendens természetével – mindent tisztán látunk, és nem kell aggódnunk a betegség miatt. Csaraka írja: „ha mindig emlékeznénk a dolgok igaz természetére, megszabadulnánk minden nyomorúságtól és betegségtől.”
Tiszteljük az idősebbeket és a tanítóinkat! A tisztelet nyitott szívet jelent, azt a képességet, hogy őszintén odafigyeljünk a másikra. Sokkal mélyebb kapcsolatot tesz lehetővé, mint a hagyományos, felszínes, egymás mellett elbeszélő „társas interakciók”. Tanáraink, idősebb embertársaink tapasztalata figyelmet érdemel, hiszen ők már megtanulták vagy átélték azt, amit nekünk még csak tartogat a jövő. S ez az elv nem csak a közvetlen környezetünkre vonatkozik. Rengeteget tanulhatunk kulturális örökségünkből, sőt, más népek hagyományaiból, bölcs embereinek életéből, tanításaiból és írásaiból. Végül pedig kozmikussá tágítva a kört: tanulni mindentől és mindenkitől lehet – mert az egész világ a mesterünk, nyitva áll előttünk, hogy felfedezzük, megértsük, legyen az akár egy kődarab, a madarak röpte, egy mellettem kacagó kisgyermek nevetése vagy a felhők méltóságteljes vonulása az égbolton.
Legyünk szeretetteljesek és együttérzők! Az együttérző szeretet – a maitrí – egyszerre nyugodt, sziklaszilárd, ugyanakkor végtelenül odaadó. Önmagában rezdületlenül megmaradó, önmagát – nem önösségét, hanem határtalan belső önvalóját – soha el nem vesztő, végtelen, ezért a lehető legtöbbet tudja adni, és a lehető legjobban tud adni. Ahogyan Maharishi Mahesh Yogi mondja: „A szívek, melyekben az egyetemes tudat felvirradt, még a személyes szeretet folyamaiban is az egyetemes szeretet határtalan óceánjának erejét bírják… Amikor az óceán hullámokban hömpölyög, belül békében árad.”
Tartsunk rendszerességet az életünkben! A Maharishi Ájurvéda különös hangsúlyt fektet a rendszerességre. A természetben rend van és ismétlődés. Az ember számára is fontos, hogy rendszeresen éljen: rend legyen benne és körülötte. Ez megkönnyíti az életünket. Ha ebben a rendszerességben igyekszünk a természet rendjéhez alkalmazkodni, akkor nemcsak könnyebb, de harmonikusabb és boldogabb is lesz az életünk. A rendszeres életvitel lehetővé teszi, hogy fókuszáljunk dolgainkra, és ne legyünk szétszórtak. Pihenést nyújt, energiát, rendezettséget, összhangot teremt az életünkben, nyugodt szívet és elmét, mely lehetővé teszi, hogy hatékonyan tevékenykedjünk az életben.
Keressük a bölcs és tisztalelkű emberek társaságát! Részesedni a bölcseket körülvevő ragyogásban, beszívni a körülöttük levő tiszta légkört, a szellemiség nyugodt derűjét, maga is áldás. Keressük ezt, és részesüljünk benne minél többször!
Legyünk céltudatosak! Tudjuk, mit akarunk; tudjuk, hogy a legjobbat akarjuk; tudjuk, hogy az életben a teljességre törekszünk, és kevesebbel nem elégszünk meg; tudjuk, hogy a boldogságot és nem a nyomorúságot kívánjuk! Összeszedetten, céltudatosan törekedjünk erre. Ismét csak Maharishit idézve: „Ha a kudarcra gondolunk, azt is kapjuk; ha nem tudjuk eldönteni, mit tegyünk, semmi sem történik velünk. Tűzzünk ki magunk elé egy nagyszerű célt, és tegyünk érte. Soha se gondoljunk kudarcra, mert amire az ember gondol, azt meg is kapja.”
Kövessük kultúránk, vallásunk normáit! Ezek adnak alapot és keretet az életünknek, és segítenek kiművelni magasztosabb érzéseinket, hogy tovább emeljenek minket a belső fejlődés útján.
Szenteljük magunkat a szellemi ismeretek gyarapításának és a spirituális fejlődésnek! Mert teljesen és maradéktalanul egészséges ember, csak az EGÉSZ ember, aki felfedezte és megvalósította önmagában a Lét teljességét. S az Egész-ség tudása és boldogsága minden vágy célja, minden életút beteljesedése, minden létezés értelme. Ez a tudás, mint a Bhagavad Gítá írja, mindennél tökéletesebben tisztít, mindennél teljesebb egészséget, valódi Egész-séget teremt.
Pál Dániel
Raszájanának olyan különleges gyógynövény- és ásványi elixíreket nevez a Maharishi Ájurvéda, melyek megfiatalítják a testet és az elmét, meghosszabbítják az életet, egyensúlyba hozzák a dósákat, valamint rendkívüli életerővel és ellenállóképességgel ruházzák fel a testet.
Tetszett a cikk?



