Amikor a Tarot a XIV. században Európában megjelent, egyáltalán nem hasonlított arra amit ma tarotnak nevezünk és eleinte nem is így hívták. Látszólag közönséges játékkártya, amivel főleg játszottak, de a dominikánus szerzetesek által fennmaradt leírás szerint valójában ennél sokkal több volt. A híres német asztrológus tarot jós magyarországi látogatásán jegyezteltünk.
A dominikánusok szerint a tarot a világ állapotát írja le
Akkoriban 56 kis titokból – kis arkánumból – állt, a 22 nagy arkánumot később kapcsolták hozzá. Amikor a XV. század első felében Visconti milánói herceg elkészíttette a 78 lapból álló kártyapaklit, a lapok sem névvel sem számmal nem rendelkeztek és az sem maradt fenn, milyen sorrendben állították fel őket. Maga a tarot elnevezés is csak 1550 körül bukkan fel először valamint az a felismerés, hogy a kártyák valamilyen nagyon régi, ősi bölcsesség a hordozói.
A kártyák készítőit feltehetően ennek a bölcsességnek a felismerése inspirálta, hogy kartonlapokra festve, megörökítsék az emberiség számára. A szöveget mellőző képnyelv használatának két igen alapos indoka is volt. Az egyik, kevés volt az írástudó. A másik, mélyben meghúzódó ok, a bölcsesség elrejtése.
A bölcs: Szívével gondolkozik
A bölcsesség, ami nem más mint az a tudatállapot, mikor az ember megtanul a szívével gondolkozni és az eszével érezni igencsak nem kívánatos elem volt az éppen uralmon levő hatalom számára. Aki bölcsességre törekszik, az előbb-utóbb azzá válik. S a bölcs ember nem arról híres, hogy manipulálható. Az ilyen ember szabad és lát. Ezért félnek tőle az olyan emberek, akiknek a másik ember iránti szándéka hagy maga után némi kívánnivalót. Ami persze badarság, mert ha ismernék a bölcsesség erejét akkor azt is tudnák, hogy az ilyen emberre bátran lehet támaszkodni bármilyen embert próbáló nehéz élethelyzetben. Szóval, a bölcsesség képekben, mitikus alakokban történő megjelenítése bölcs dolog volt. Ugyanis van még egy harmadik ok is.
Banzhaf és a tarot kártya
Ahogy elnéztem a Kártyavetőt, a húzott kártyát a kérdező orra elé tette, és hagyta párbeszélgetni a kérdezőt és a kártyát. És a dolog működött. A kérdező nézte a képeket, s villámcsapásszerűen felismerte problémája gyökerét. H. ezt úgy fogalmazta meg, hogy a tarot a világ legrégibb történetét meséli el. Arról szól, aki útra kel, hogy kipróbálja, megtapasztalja magát. H. hozzáfűzte, a dolog érdekessége, hogy a tarot struktúrája minden kultúrában ugyanaz. Jungot idézte, aki szerint a tarot a magunkkal hozott – minden emberben meglevő – tudás arról, hogy miért is élünk.
Hajo Banzhaf a tarot főhősét hősnek nevezi, életútját a Hős Útjának. Ha belegondolunk, az emberlét emberi megélése valóban hősies erőfeszítést kíván attól aki így akar élni. A tarot erről szól, s H. szerint nincs semmi, ami ilyen átfogóan meséli el az útra kelt hős történetét. Mindenki saját életének a főhőse. Ha eltökéltük, hogy szándékunkban áll megérteni, miért vagyunk itt és most, akkor nincs szükségünk másra – a kártyavetőn és a kártyán kívül – csak egy jól megfogalmazott kérdésre. H. többször is hangsúlyozta, hogy amilyen a kérdés, olyan a válasz. Ha komolyan kérdezünk, a válasz is komoly. Ha hülyeséget, akkor a válasz is bugyuta. És ez nem hit kérdése. A dolog működik önmagától, mert működőképes.
Kirakási módok a mindennapi életben
H. ismertetett és önként jelentkezők közreműködésével bemutatott két kirakási módot. Az egyik arról szólt, „Hogy állok egy bizonyos élethelyzetben?” a másik „Iránytű”, s a lehetséges válaszutak tendenciájáról szólt. Érdekes volt megfigyelni, ahogy a lapok felébresztették a kérdezők lelkében szunnyadó válaszokat. Amikor H. elmondta a lapok üzenetét, a kérdezők elmondták, ez bennük is megvolt, ugyanígy, de nem tudták megfogalmazni és kimondani.
H. örült ezeknek a visszajelzéseknek, s elmondta, ezek a felismerések, vagyis az ősi tudás és bölcsesség ott van minden emberben és ez életre kelthető. Ezen a ponton találkozik a tarot az asztrológiával, Utóbbi felfedi életfeladatunkat s a megoldáshoz kapott eszközöket, az előbbi iránytű, hogy döntéseink saját sorsunk megélését szolgálják.
„Okkult” kaland – amiből a mester okult
Végezetül, H. elmesélte, hogy utazásai során Olaszország volt az egyetlen, ahol a tarot egyenlőre nem fogadják szívesen. Ennek okáról a következőt mesélte: 15 évvel ezelőtt Firenzében rendeztek egy okkult kongresszust, elég borsos belépőjegyekkel. A látogatókat bejutván az a kellemes meglepetés várta, hogy csak tarot-vetők voltak jelen, akik minden egyes válaszért újabb borsos árat kértek.
Erdélyi Anikó
Amikor a Tarot a XIV. században Európában megjelent, egyáltalán nem hasonlított arra amit ma tarotnak nevezünk és eleinte nem is így hívták. Látszólag közönséges játékkártya, amivel főleg játszottak. A dominikánus szerzetesek által fennmaradt leírás szerint valójában ennél sokkal több volt. A híres német asztrológus tarot jós magyarországi látogatásán jegyezteltünk.
Tetszett a cikk?



