A hindú hiedelem szerint Csidambaram (Tamil Nadu, Dél-India) az univerzum közepe (köldöke). Ez az a szent hely az egész teremtett világban, ahol Siva, lábait táncmozdulatba formálva, pörgésével elindította a kozmosz megteremtését.
Az ó-ind korszakban nem volt szokás szentélyeket építeni, hiszen Isten Mindenüttjelenlevő, Nélküle nem létezne és nem mozdulna semmi. A templom- építés Indiában kb. 2-2200 éves múltra tekint vissza mindössze. A csidambarami szentélyt a X. században, a Csola birodalom alatt kezdték építeni, hogy óriási gránit tömbökkel jelöljék meg azt a helyet, ahol Siva elkezdte Teremtő Táncát (ánanda tándava). A szentély egyúttal az éter elemnek van szentelve, amely a tér és idő kifejezője.
A csidam- barami szentélyben van elhelyezve az a csodálatos, drágakövekkel kirakott Siva-szobor, amely világszerte ismert és Sivát a teremtő táncban ábrázolja. A formán túl, a Nátarádzs a teremtőt, fenntartót és rombolót, majd újrate- remtőt jelentíti meg. Eloszlatja a tudatlanságot, vigaszt, tudást és megnyugvást adományoz.
Az állandóan mozgásban, táncban lévő Siva a ritmussal tartja fenn a teremtett világot, annak folyamatos változását, átalakulását. A ritmust a dob (idő) adja, amely Siva jobb kezében van; az oltalmat a jobb kéz nyitott tenyere szimbolizálja. A talpával letaposott törpe a tudatlanságot szimbolizálja. A szemben levő bal kéz lefelé irányul a felfelé emelkedő bal lába felé, amely a vigaszt szimbolizálja . A bal kezében levő tűz az átalakulást, születés és halál folyamatát és a világ folyamatos megsemmisülését és újrateremtését szimbolizálja. Jobb alsó kezét abhaja múdrában tartja, amely a félelmek feloldását jelzi . Az egyensúlyt tartó lába apaszmara –azaz a felejtés és az egyensúly fenntartását jelenti. Az aura (prabha mandala), amely a szobrot körülveszi a kozmoszt jelképezi, a napot, holdat, csillagokat, amelyek az örökös, szüntelen tüzes mozgásban vannak. Siva haja a mérhetetlen erőt, földi szinteken pedig a Gangeszt szimbolizálja. Füleiben egy-egy linga található, a jobb fülbevaló a férfi míg a bal fülbevaló a női aspektust jelenti. A szobor egy lótuszon nyugszik. A lótusz a tisztaságot szimbolizálja, amely az ismeretlen sötétség mélységeiből dereng. Arckifejezése kedves, bátorító, megértő, mint maga Siva.
Sivát sok néven tisztelik a hinduk: Sankar, Mahes, Bolenáth, Nilakant, Sambú, Kailasesvár, Umanáth, Nátarádzs, stb.- attól függően, hogy Lényének melyik energia megnyilvánulására gondolnak. Sokak számára Siva a Paramatman, Brahma, azaz az Abszolút. Mint Jóganáth- a jóga urát képviseli, mint Ádi Guru, a legfelsőbb gurut szimbolizálja. A hindúk Sivát a mérhetetlen, végtelen jóságként tisztelik, nagylelkűségéről számtalan legenda szól. Ezek a legendák átitatják a hindú kultúrát és művészetet egyaránt.
A csidambarami szentélyben található a bhárat natjám, a legszentebb hindu templomi tánc 108 poziturája.
Csidambaram a mai napig az egyik legfontosabb vallási és kulturális központja a hindú embereknek. Az odalátogatókat szívesen fogadják a templomban és városkában élő szerzetesek, ha azok toleranciát, megértést és őszinte érdeklődést mutatnak.
A hindú hiedelem szerint Csidambaram (Tamil Nadu, Dél-India) az univerzum közepe (köldöke). Ez az a szent hely az egész teremtett világban, ahol Siva, lábait táncmozdulatba formálva, pörgésével elindította a kozmosz megteremtését.
Tetszett a cikk?



