Az emberek mindig hittek valamiféle természetfeletti dologban, ami valójában nem jelent a mai értelemben vett természetfelettit. Inkább egy fajta szimbiózist a természettel, és annak jelenségeinek megértéséhez az Istenek jelképrendszere vitt közelebb.
Az emberek együtt éltek az isteneikkel
Az őskorban, - ahogy a kisgyermek képes megölelni az alvó maciját és teljesen bízik annak védelmében, - ugyanúgy könnyen megérthető, nem távoli, hideg és fenséges isteneket imádtak. Mágikus értelemben ezek az istenek a hatalmuknál fogva voltak csak többek az embereknél, a hatalmukat pedig a hitből, az emberek hitéből merítették. Az emberek számára az istenek léte nem hitkérdés volt, nem létezetek ateisták, mert tökéletes és napról napra nyilvánvaló bizonyosság volt. Éppen ezért a szavaknak súlya volt ebben a világban. Az emberek nem esküdöztek nyakra-főre, még egy elhunyt szellemére sem, nem az istenekre, mert érezték a szavak mágiáját, azok jelentőségét a világában. Ez a bizonyosság az a hit adta az istenek létét és hatalmát is.
Isteni hatalom
Azok a magasabb rendű lények, akikre emlékeznek, vagy istenként tisztelik őket éppen azért magasabb rendűek és azért van hatalmuk, mert hisznek bennük, mert emlékeznek rájuk. Ez a szakrális mágia alapja is: A hit.
Bármilyen isten, - ha úgy tetszik - a hit energiáiért cserében hatalmat ad vissza a kiválasztott híveknek. Ám az ő hatalma is addig tart, míg hisznek benne, vagy emlékeznek rá. Ebben a régi világban a legtöbb hit nem kizárólagosságon alapult. Az emberek tudták, ismerték és biztosak voltak benne, hogy más népek, más országos istenei is léteznek. Nem jelentette ugyanazt a hit és valaminek a létének tagadása, mint a monoteista vallásokban.
Ma azt mondjuk, hogy én most hiszek egy istenben, és természetesen így a többi isten nem létezik, és ha nem is haragszom a híveikre, de legjobb esetben is szegény megtévedtekként gondolunk rájuk. A régi időkben a föníciai kereskedő – aki egyébként Baált tisztelte – Egyiptomba érkezvén áldozott az egyiptomi isteneknek, és ezt tehette anélkül, hogy saját istene haragját magára vonta volna. Ez nem csak mágikus, hanem társadalmi szempontból is fontos volt. Az akkori emberek számára a hit a legfontosabb volt az életbe.
Egy világ, ahol az egyszerű embernek nem volt szórakozása, ami leköthette volna figyelmét, csak az istenek tettei, a legendák, mítoszok, történetek. Tehát az istenek léte kitöltötte az ember életét. Képzeljük el azt a dühöt, amikor megjelenik egy nép ebben a miliőben és azt mondja, hogy az isteneitek hamis bálványok és nem léteznek! Ez a világméretű sértés belekódolódott a kollektív tudattalanba, a génjeinkben hordozzuk, és még napjainkban is érezhető a harag azok iránt, akik annak idején az egész emberiséget megsértették a legbiztosabb dologban, ami csak létezett. A hitükben.
Az isteneknek azért van hatalmuk, mert az isten-teremtő emberek, az anyagi világ uralkodói hitünk erejével tápláljuk őket, hiszünk abban, hogy az isten felettünk áll, segíteni tud, valamilyen eszmét, passziót képvisel. Ez egy logikus energiaáramlási folyamat. Felőlünk hit sugárzik, az isten felől pedig felügyelet azokra a feladatokra, amikkel mi emberek felruháztuk isteneinket.
Az istenek nem örökkévalóak
Az eszmék viszont azok, amik létrehozzák őket. Éppen ezért nem természetfelettiek, ahogy azt már mondtuk, hanem az Univerzum szerves részei. Persze beszélhetnénk arról, hogy egyes istenek ugyanazok, csak más néven hívják őket más kultúrákban. A panteista embernek ezek mind külön entitások, külön személyek. Bár az eszme, amit képviselnek, közös, de azok aki létrehozták benne a hitüket, külön személyekként gondoltak rájuk, és ez elválasztotta ezeket az isteneket egymástól. Ezért külön entitásként jöttek létre. Így valahol létezik Allah, a keresztények Istene, stb. Allah nem Jehova aspektusa és nem csupán másként nevezzük. Mindegyiküket az egy igaz istenként hozták létre. A katolikus vallás a világtörténelem legnépesebb panteonját hozta létre a "szenteknek közösségével", bár egyistenhívő vallásnak vallja magát.
Az istenek is meghalnak egyszer.
Akkor következik be egy isten halála, amikor a népeik elfordulnak tőlük, vagy elvesztik identitásukat, elporladnak, szétszóródnak. Az eszmény nem hal meg, hiszen a vihar isten mindig vihar isten, a szerelem isten mindig szerelem isten marad, ezekre az alapvető törvényekre mindig felügyel az istenek kara, csak hol kevesebben, hol pedig többen vannak ugyanarra a feladatra. Azok a vallások, melyek monoteisták, nagyon sokat ártottak a világ mágikus harmóniájának. A monoteista vallás nem csak vallásában monoteista, hanem monopóliumra is tör az emberek hitrendszere felett, és szíve felett. Egy hatalmas fenevadként felfalja, magában egyesíti a különféle entitásokat.
Gáspár Loránd
Az emberek mindig hittek valamiféle természetfeletti dologban, ami valójában nem jelent a mai értelemben vett természetfelettit. Inkább egy fajta szimbiózist a természettel, és annak jelenségeinek megértéséhez az Istenek jelképrendszere vitt közelebb.
Tetszett a cikk?



