"Az élet önmagában még nem valami, csak alkalom a valamire". Hebbel
Jelen lenni valamiért-valakiért, a szeretet jegyében
Ennél egyszerűbbet, egyszersmind ennél nehezebbet alig tudna felvállalni az ember! Mint az élet "nagy igazságai", ez is paradoxon: egyszerű, mert az ember természeténél fogva, eredendő képességgel bírt e tekintetben; bonyolult, nehéz és napjainkban már alig-alig megoldható, mert szinte valamennyi feltétele hiányzik belőlünk: elveszett, kikopott, nem figyeltünk rájuk, nem éltünk velük!
"felpörgetett, időre készül itt minden"
Hogyan is beszélhetnék autentikus jelenlétről, amikor kiveszett belőlünk a jelen lenni tudás képessége: "felpörgetett, időre készül itt minden" - világot teremtettünk magunknak, ahol a legkevesebb értéke épp a jelennek van; a jelenben lenni ugyanis odafordulást, odafigyelést, ráhangolódást jelent, türelmet kíván tőlünk - de mi rohanunk, már késésben létezünk csak minden jelenünkben!
Jelen vagyok!
Hogyan is beszélhetnénk arról, hogy jelen lenni Valakiért vagy Valamiért, amikor elvesztettük az önmagunkban jelen lenni tudás képességét. Ki az, aki ma minden értéket kívül kereső "mindent vegyél meg, mindent egyél meg, minden gombot nyomjál meg" - világunkban belső értékeire és belső tudására figyelne? Hogyan is tudnánk valakiért és valamiért jelen lenni, ha nem törekszünk önismeretre, ha eltűrjük, hogy emberismeretünk nap mint nap sérüléseket szenvedjen meg? A napjainkban oly gyakran emlegetett fogalom, hogy értékválság, pontatlan kifejeződése a mögöttes tartalomnak, elkendőzi a valós válságot. Ugyanis nem az értékek válságát éljük, hanem mi, emberek vagyunk válságban, mi, akik az átlagosnál kicsit nehezebb körülmények között rögtön gyöngének bizonyulunk az értékek követésére.
Csodálatosan összegzi ezt a tényt Márai Sándor:
"A világ egyre jobban hasonlít egyfajta Woolworts-áruházra, ahol egy hatosért megkapni mindent, silány kivitelben, ami az élvező hajlamú tömegek napi vágyait gyorsan, olcsón és krajcáros minőségben kielégítheti. Ennek a tömegkielégülésnek veszélyei már mutatkoznak, az élet és a szellem minden területén. Egy kultúra nemcsak akkor pusztul el, ha Athén és Róma finom terein megjelennek csatabárddal a barbárok, hanem elpusztul akkor is, ha ugyanezek a barbárok megjelennek egy kultúra közterein és igény nélkül nagy keresletet, kínálatot és árucserét bonyolítanak le."
A kor embere
Elképesztő embertípust gyártott magának e kor, amelyben most élünk. Az ilyen típusú embernek aztán esze ágában sem lesz hátat fordítani a fogyasztói társadalom zűrzavarának, jellemét jobbá tenni, életét a léttel összhangba hozni, inkább hangzatos elméleteket szövöget a világ, a munkahelye, a természet átalakításáról, ahelyett, hogy saját viszonyait rendezné a családjával, barátaival, a lelkiismeretével, vagyis önmagával, belsejével. A "Ki vagyon én?" kérdést feltevők között pedig nem elegendő a szerephelyzetekig eljutni csak, amely mindenképpen időleges kapcsolatot jelent, s átértékelődik, hanem sokkal mélyebbre kell befelé fordulnunk és értékeinket újra felfedezni, felszínre hozni
Szeretet hatalom
Ami a gondolat harmadik részét, a szeretetet illeti, arról megállapítható, hogy a szeretet az, amit ma a legkevésbé gyakorolunk. Pedig a szeretet, az ember belsejéből jövő, nem latolgató, őszinte adni tudás képességével tud az lenni, ami. Ezt a képességet napra nap kellene gyakorolnunk, mert a szeretet az emberi kapcsolatok életképességét, egészséges működését jelentő fundamentum, és emberi létünk alapfeltétele.
Makkai-Kiss Nóra
Jelen lenni valamiért-valakiért, a szeretet jegyében. Ennél egyszerűbbet, egyszersmind ennél nehezebbet alig tudna felvállalni az ember! Mint az élet "nagy igazságai", ez is paradoxon: egyszerű, mert az ember természeténél fogva, eredendő képességgel bírt e tekintetben; bonyolult, nehéz és napjainkban már alig-alig megoldható, mert szinte valamennyi feltétele hiányzik belőlünk: elveszett, kikopott, nem figyeltünk rájuk, nem éltünk velük!
Tetszett a cikk?



