A reinkarnáció vagy újjászületés tana, miszerint az emberek más alakban újra és újra a világra jönnek, évezredek óta ismert az egész világon. Az ókori egyiptomiak gondos előkészületeket tettek, hogy a halál után a test kiszabadulva a testből és újjá születhessen.
A régi görögök is hittek az egymást követő életciklusokban. De nem csak a nyugati civilizáció hitt a jelenségben: Afrika, Új-Zéland és Ausztrália bennszülött népei is elfogadták a reinkarnáció valamilyen formáját.

Az elképzelés alapjait egy ősrégi tan adja, amely a történelem előtti idők homályába vész. Azt tanítják, hogy az emberiség egy tökéletesedési úton jár, s ennek érdekében új meg új életre születik meg. A halál után egy szenvedéssel teli periódus következik, a „káma loka”, a vágyak helye. Az ember megszokott bizonyos alapvető élményeket, pl. a levegővételt, az evést, az ivást, a tapintást stb. Szeretné ezeket újra érezni, de már nincs hozzá teste. Ezért megélhet fulladásos félelmeket, éhezést, szomjazást, zuhanást. A káma loka során ezek fokozatosan kiégnek belőle. Lehetséges, hogy ebből az ősi tanításból alakult ki a purgatórium fogalma a keresztény teológiában.
A lélek újratestesülésére azért van szükség, mert a dolgokon kívül vagy belül változtatni csak a földi életben, az anyagi világban lehet. A halál után minden abban az állapotban merevedik meg, ahogy az élet végén volt. A halál és az újabb születés között csak a kontempláció, szemlélet van, és következő új földi élet helyzeteinek, találkozásainak, a megérdemelt jó- és balsorsnak a „megtervezése” és vállalása a kiegyenlítés érdekében. Ezt a kiegyenlítő sorsot nevezik karmának. A sors, a karma tehát előző életek következménye. Ebből fakad az indiaiak nagy tűrőképessége a szenvedéssel, a balsorssal, a betegséggel szemben.
A mással nem magyarázható, előző életünkből származó élmények két féle képen jelenhetnek meg. Spontán visszaemlékezés formájában, vagy pedig regresszív hipnózis révén.
Spontán visszaemlékezés
A spontán emlékeket legalaposabban a Virgina Egyetemen tanító Stevenson professzor vizsgálta, aki több mint 2000 esetet vett górcső alá. A spontán visszaemlékezések nagy része kisgyermekektől származik. Előfordul, hogy a gyermek az előző személyiség magatartásjegyit hordozza és felismeri a régi holmiját. Stevenson még olyan esetekkel is találkozott, ahol az elmúlt élethez kötődő anyajegyek és születési rendellenességek emlékezetére is akad példa.
A legismertebb spontán emlékező a Ceylon szigetén 1957. november 9-én született Varnasiri Adikari. Négyéves korától mesélt apjának az előző életéről. 1962-ben az eset Stevenson professzor tudomására jutott, aki foglalkozni kezdett a fiúval és publikálta az esetet. Így az tudomására jutott egy közeli falu, Kimbulgoda, lakójának Ranaweera asszonynak is. Ő saját 1956. október 26-án hírtelen elhunyt fia, Ananda Mahipala, emlékeire ismert a fiú elbeszéléseiben. Varnasari végül is eljutott Kambulgodába, és rögtön megmutatta hol lakott azelőtt, pedig a ház akkor már nem is állt. Több asszony közül anyját is felismerte, de nővéreit már nem tudta azonosítani.
Kapcsolódó cikkek
A regresszív hipnózis
A hipnózis során az időben visszafelé halad a hipnotizált. Gyógyító célú felhasználása az 1980-as évektől terjedt el. Az ilyen korábbi állapotba történő hipnotikus visszatérés során korábbi életek eseményeibe csöppenek a kísérletezők.



