Abban minden hagyomány megegyezik, hogy ez az emberiség történetének, az úgynevezett „titkos” hagyományoknak a legősibb forrása, egy olyan heterogén gyűjtemény, mely magában foglalja az egyiptomi hierophantok, a káledusok mágiáját, az asztrozófusok tudását. Mindazt, ami Atlantisz műveltségéből fennmaradt. A most ránk maradt írások néhány darabja több ezer éves, míg vannak párszáz éves iratok is.
Az ősi atlantidák papírra mentett változatai is vannak ezek között a papiruszok között. Értelmük – mint általában a régi hieroglifáké – nem fejthető meg egy síkú próbálkozással, nem csupán betűk összeolvasásáról, hanem bonyolult, erővonalak és magasabb tendenciák ismerete szükséges megfejtésükhöz. Már az általunk dokumentált egyiptomi időkben is csak néhány kiválasztott tudhatta – részben – olvasni ezeket. Az ismeret az idők folyamán még jobban kopott, néhány írástudó bölcs mentette át azt, de fontos megjegyezni, hogy nem ismerjük ezeket teljes mélységükben!
A mágikus adeptusnak aki a kabbala útját járja, harmadik szemén keresztül – egy hosszú tanulási út során elsajátított folyamatban – életre kell támasztania a holt grafikai ábrákat, míg azok mindhárom síkon élővé nem válnak. Ez a mód az ősi írások megfejtéséhez is elvezet.

A kabbala legősibb része egykorú az atlantiszi tudással, ez Enoch könyve.
Henochnak, vagy Énoknak is mondják. Ez az az írás, amelynek megfejtése egy ismeretlen adeptus meditációjának eredményeképpen került a templom neofitái elé az emberi fajta eredetéről szól, arról, hogyan kerültek a földre a bizonyos magasabb intelligenciák, amelyek GEA alacsony életnívójú gyermekeinek fejlődését új irányba terelték.
Először feltehetőleg az óegyiptomi nyelvre ültették át, majd ennek különböző fordításai maradtak fenn, melyekből teljesen kikopott az eredeti magasabb rendű értelem. Mégis a héber fordítás volt az egyetlen, mely eléggé hűen tükrözhette az óegyiptomit, mert ennek segítségével és a Hermetika kulcsaival lehetséges megfejteni belőle az eredeti, kozmikus értelmet. A könyv egy fajta teremtésmítosz, mely két részre oszlik, és választ látszik adni az „eltűnt láncszem” tudományos kérdéseire.



