A drágaköveknek, kristályoknak tulajdonított varázserő ősi keletű, de napjainkban sem lankad a figyelem irántuk. Először a lapidáriumoknak nevezett középkori könyvek adtak számot különleges tulajdonságaikról. Leírták milyen gyógyászati célra, esetleg varázslásra használhatók fel. Némely lapidárium a kövek okkult és asztrológiai jelentését, értékét is nyilván tartotta - ezt ma a csillagjegyekhez tartozó szerencsekövek őrzik.
A legtöbb ilyen könyv alapja a 1067 és 1081 között íródott De gemmis (A drágakövekről) című mű szolgált, amely Mardobe rennes-i püspök arról számolt be, hogy Isten még a gyógynövényeknél is nagyobb erővel ruházta fel a drágaköveket. A püspök 60 drágakő tulajdonságát sorolta fel: eszerint pl. a zafír lenyomja a lázat, felszívja az izzadtságot. Porrá zúzva és tejben föloldva elmulasztja a fejfájást és gyógyítja a fekélyt. De még ennél is tovább megy: a kő hatásos ellenszere az irigységnek is, feloldja a rémületet és a jövőbelátás képességével is felruházza a tulajdonosát.
A smaragdot és a zafírt gyakran beépítették a királyi étkészletekbe is, hogy kimutassák a méreg jelenlétét. Ezzel kicsit talán javítva az előkóstoló túlélési esélyein. Egy 16. századi angol történetíró, Raphael Holinshed, John (angliai) király 1216-ban bekövetkezett halálával kapcsolatban feljegyezte, hogy a király a halála előtti vacsoránál arrra gyanakodott, hogy az elé feltálalt körtéket megmérgezték, mivel a „ruháján lévő drágakövek bizonyos leveket bocsátottak ki magukból”. Az 1364 és 1380 között uralkodó V: Károly francia király szintén alkalmazott drágaköveket fényes udvarában, és nem csak dekoratív célokra, hanem „mérgjövendelésre” is.
A kövek szent erejébe vetett hitet mi sem bizonyítja jobban, hogy az apácáknak, akiknek tilos volt drágakövekkel díszített gyűrűket hordjanak, egy 1263-as rendelet megengedte, hogy gyógyító erejű kővel díszített ékszereket hordjanak.
Persze, mint minden „találmányban” a bűnözés ebben is megtalálta benne a maga számára hasznosíthatót. Azt tartották, hogy ha egy tolvaj izzó szénre összetört mágnest szór, azzal a ház lakóit távozásra bírja és így háboríthatatlanul kirabolhatja őket.
A korabeli kőgyógyítás persze minden tudományos alapot nélkülözött, de ma Prof. Smith a londoni Salford egyetemen úgy véli a régi korok embere mégiscsak ráérezhetett valamire, hiszen a betegségek által létrehozott energiagátakat a kövek és ásványok energiapotenciálja kiolthatja: azaz gyógyít.
Prof. Smith több éves kutatói munkával megállapította, hogy, mint ahogyan az univerzumban mindennek, az embereknek is saját rezgés-spektruma van. Ezek az elektromágneses rezgések irányítják a szervezetben zajló kémiai folyamatokat. Ha a szervezet károsodik, elveszíti energetikai egyensúlyát.
A betegségeket energiagátak okozzák. Ezek olyan energiapotenciált teremtenek, amelyek rezgése megtalálható a különböző ásványokban. Ha ez a két potenciál kölcsönösen rezonanciába léphet egymással, akkor kioltják egymást.
Ezen az egyszerű fizikai tényen alapszik a különböző drágakövekkel való gyógyítás.
Ennek ellenére a kövek nem tesznek csodát, de kiegészíthetnek bármilyen gyógykezelést.
A gyógykezelés módozatairól és a kövekről bővebben lásd a kapcsolódó cikkeket:
A drágaköveknek, kristályoknak tulajdonított varázserő ősi keletű, de napjainkban sem lankad a figyelem irántuk. És nem csak a nők lelkére lesz jótékony hatással egy szép ékszer. A kövek gyógyítanak, szerncsét hoznak, jövendőt és esetleges mérgezést fednek fel. A lehetőségek tárháza végtelen.
Tetszett a cikk?



