Az itt felvázolt (és továbbgondolásra szánt) töredékek nagyrészt egy szakdolgozat anyagából születtek azzal a célzattal, hogy az asztrológia sokféle szempontból értelmezhető és használható szimbólumrendszeréhez ezúttal intuitívan közelítsünk. Mágikus játékkal keressük az "egyetlen igaz embert“, aki most is figyel valahol.

Az itt felvázolt (és továbbgondolásra szánt) töredékek nagyrészt egy szakdolgozat anyagából születtek azzal a célzattal, hogy az asztrológia sokféle szempontból értelmezhető és használható szimbólumrendszeréhez ezúttal intuitívan közelítsünk. Mágikus játékkal keressük az „egyetlen igaz embert“, aki most is figyel valahol.

Nyugati mágia
Az ókori hermetikus elképzelések nagy hatással bírtak a nyugati „alternatív“ gondolkodókra, a későközépkor és a reneszánsz mágusaira, alkimistáira, misztikusaira. A reneszánsz hermetikusok mágikus-misztikus útkeresésében számos más szellemi áramlat is ötvöződik, így a zsidó kabbala, az alkímia, a keresztény misztika és gnoszticizmus, az egyiptomi és görög misztériumok, a természetmágia különböző praktikái és az arab mágia.

Mindezen elemekből szövődik a hagyományos kereszténységet és a szárazon racionalista tudományosságot egyaránt elégtelennek érzők mágikus tudománya. Bevett szokásként többféle irányt is vizsgálnak, mágusok, asztrológusok és alkimisták egyszerre (ritka kivétel Pico della Mirandola, aki mindenféle mágikus eszmét felhasznál, de ádázan támadja az asztrológiát); nagyhírű és széleslátókörű tudósok, akik ha publikálnak is, a tradicionális titkosságot szem előtt tartva szimbólumokat alkalmaznak, nemegyszer „rejtőznek“ és önmaguk megismerésén, felszabadításán dolgoznak.

Összefoglalóan hermetikának hívják a nyugati mágikus tudományokat, így az alkímiát, asztrológiát, mágiát és a kabbalát. A nyugati asztrológia és mindenféle mágikus rendszer, illetve operáció működése a jól ismert három archaikus alapelven nyugszik. Ezek az analógia, a szinkronicitás és a szimpatheia. Az analógia-tanítás szerint egy hatóerő minden szinten, minden vele analógiában levő létezőben megnyilvánul. Így ugyanazon erő működik például a Mars bolygóban, a harciasságban, a tűzben, a csalánban, az epében, a gránátban, a kakasban. A szinkronicitás (egyidejűség) tanítása szerint a különböző szinteken megnyilvánuló hatóerő egyazon időpillanatban egyidejűleg működik.

A szimpatheia-elv megfogalmazásában egy analógia-lánc minden tagja függ egymástól, ha egy változik, a többi „rokonszenvezik“ vele, együtt változnak. A gnosztikus bölcselettel, a keresztény misztikával vagy a populáris asztrológiával szemben a metafizikus hermetikus tanítás a test – lélek – szellem hierarchikus viszony helyébe a test – szellem – lélek hármasságát állítja. Így jeleníti meg, hogy célja nem az egyéni lélek beolvasztása valamiféle misztikus szellembe, hanem a lélek abszolút önmagára ébredése és szétszóródott szellemi képességeinek újbóli birtokba vétele. A lélek szellemi függősége éppen e szétszórtságban nyilvánul meg.

Születési horoszkóp
Bár maguk az asztrológusok is sokszor beszélnek arról – idézve Ptolemaioszt, hogy a csillagok nem determinálnak, hanem hajlamosítanak és az embernek lehetősége van különböző módon megélni a sorsát, ezen vélekedések mögött feltehetően az asztrológia elfogadtatásának vágya áll. Egy liberális világban nem túl népszerű kötöttségekről, meghatározottságokról beszélni. Valójában az asztrológia több szinten értelmezhető. A legalsó szinten élő ember nincs tisztában az erők valódi természetével, nem ismeri fel és nem is keresi a világgal való mélyebb összefüggéseit, tudatlanságban él, sorsszerű meghatározottságban. Azonosul testiségével és azzal múlik el, elszenvedője a folyamatoknak.

A kereső ember megvizsgálja születési horoszkópját, megismeri a motiváló erőket, a szimbólumrendszert életre keltve képes meglátni a saját tudati mozgásai és a kozmikus mozgások közti összefüggéseket. Felismeri meghatározottságát, megfigyeli és elemzi azt. Feltérképezi aktuális énképét, meghatározva az önteljesség megvalósításához szükséges lépéseket, megismerője a folyamatoknak. Felső szinten az ember helyreállítja a kozmikus rendet. Beteljesíti az időbeli folyamatokat, de magasabb szintről rálátva és függetlenedve tőlük uralója a folyamatoknak.

Függés
Az elveszítettség a születés pillanatában kezdődik, innentől fogva a tudat alávetett a változásoknak, a múlandóságnak. Ekkor jelenik meg (a köldökzsinór elvágásakor1) önállóan a fizikai világban, e pillanat meghatározó jelentőségű, ezért az asztrológia ide pontosít, a gyökerekhez és e születési pillanatra állítja fel a gyökér (radix) horoszkópot, a pszicho-kozmikus mozgások születési helyre és időre vonatkoztatott, diagramszerű képét. A radix horoszkóp tehát az erők összemozgásának pillanatnyi tükre, minden lényeges összefüggést megtalálunk benne.

Az alapszintű meghatározottság mindent áthat. Nincs olyan területe az egzisztenciának, amit ne érintene. Az asztrológia szimbolikája szerint a kondicionált létezés három szintű: fizikai, asztrális és mentális. A fizikai függést az életterületeken, a házakban tapasztalhatjuk meg. Ezek az életterületek azonban nem valami megfogható lezártat jelentenek. Az első házhoz tartozó személyiség önmagában csak egy fogalom, milyenségét a rendszerben elfoglalt helye adja meg. Azaz milyen jegyben áll, hogyan jelenik meg benne a planétahatás. Olyan, mint egy üres edény, amit vízzel töltünk meg. Itt nyilvánulhat meg a tudat, ez a függés elszenvedésének (vagy megoldottan: a szabadság megvalósításának) helye a konkrét „földi“ világban. A tizenkét ház megfelel a tizenkét állatövi jegynek, a földi házak tükörképei az égi házaknak, a zodiákusnak. Ugyanakkor időbeli megjelenésként nem vágnak egybe a zodiákussal.

A születés időpontjában, ha a ház közepén tételezzük magunkat, akkor tőlünk keletre a horizont meghosszabbított képzeletbeli vonala metszi az egyik állatövi jegyet, ez a felkelő (Ascendens) jegy. Nyugatra, vele szemben metszi a másikat, ez a lenyugvó (Descendens) jegy. Felfelé az égtető, a kulminációs pont, az Ég Közepe (Medium Coeli – MC), lefelé, a láthatár alatt az ég alja, az Ég Mélye (Imum Coeli – IC). E négy sarkalatos pont (kentron) a horoszkóp körét 4 részre osztja. Ezt különböző módszerekkel szakaszolják tizenkét részre – tehát a házrendszerek nem egyformák, ezzel is szimbolizálva az egzisztenciális területek képlékenységét, elhatárolatlanságát. Ugyanakkor az I., IV., a VII. és a X. ház kezdőpontja minden házrendszerben a négy kentron, szimbolikus megfogalmazásban e keresztre van felfüggesztve a tudat.
Az alapvető kimozdultság e szimbólumrendszer nyelvén a felkelő jegyben, az Ascendensnél kezdődik. Itt jelenik meg az univerzalitásból, a centrumból kiszakadt személyiség, aki többé már nem Önmaga, csak az állatövi jegynek megfelelően tud létezni. Ugyanígy minden ház természetét meghatározza az oda eső állatövi jegy, a horoszkóp tulajdonosa a jegy tulajdonságai szerint tapasztalja az érintett életterületet. A házak tehát hordozók, „az érzeti-én egzisztenciális területeinek a szimbólumai“2, a házrendszer a test, az abban megjelenő kötöttségek a testi, földi, fizikális függések.

A szellemi erők megjelenítői, a bolygók nem uralt állapotban démonok, hatalmak a lélek felett. Ugyanarról az elvről van szó, mint a jógában, amikor a nem irányított életerő kénye-kedve szerint cselekszik. A hét bolygó a makrokozmoszban és mikrokozmoszban egyaránt ható erőt képviseli, az analógialáncokban a kozmikus megfeleléseket hordozza. A bolygóenergiák, (a sárkány hét feje) hordozzák az asztrális függéseket. A harmadik és legnehezebben feloldható függőségi szint elnevezése mentális (értelmi). Ez a zodiákus és a Nap helyzetével kapcsolatos. A Nap – abszolút Énként, halhatatlan Éntudatként, Lélekként – a centrumban tartózkodik, míg a látható Nap valamelyik jegyben, vagyis nincs kapcsolata a teljességgel, önnön zodiákális erőit nem uralja. A látható Nap csak szimbóluma és időbe vetett megjelenése láthatatlan önmagának, a valódi Napnak.

Nap és Hold
A hermetikában a Nap a munka kezdetén a nem szabad lélek szimbóluma. Végsősoron az abszolút lélek jelenik meg a világban, de szellemi erőit szétszórtan, önnön eredetét elfeledve, tompultan (alkímiában az éretlenséget szimbolizáló Zöld Oroszlánként). Horizontális szinten a Nap szembenáll a Holddal, lélek és szellem küzd egymással. Az ellentétek szintjén a Nap mint Lélek, férfias, aktív, tűzszerű, a Hold mint Szellem, nőies, reaktív, fényerejű. Mind a kettő mozog, ami mozdulatlan az a mindenkori hordozó, mikrokozmikus értelemben az emberi Test. E testben hajtja végre az egyesítést a hermetikus a megfelelő operációkon keresztül.

Vertikálisan két szintként is felfogható, ahol az alsó, a Hold szintje meghaladandó a felső, a Nap megvalósítása által. Ezt úgy is megfogalmazhatjuk, hogy, ahol a Nap és Hold horizontálisan különálló erőként van jelen, ott vertikálisan a Hold szintjén tartózkodunk, ahol a Nap és Hold egységben létezik, ott vertikálisan a Nap szintjén tartózkodunk. Napot és Holdat egyesítve valósul meg a tökéletes, önmagában létező, szabad lélek (alkímiában a beteljesülést szimbolizáló Vörös Oroszlán) valódi Nap-állapota. A végső állapot ez az Egy-teljesség.

A hermetika is ismeri a szexuális szimbolikát – elsősorban az alkímia és a mágia praxisában. Míg a mágia felfogása erőteljes összefüggéseket mutat a hindu tantrával, az alkímia „szelídebb“ módszerei inkább a buddhista tantrával rokoníthatók. Így itt is a női elem a bölcsesség hordozója, de nem Napként, hanem Holdként. A görög bölcsesség-istennő – Szophia – szimbóluma jelenik meg itt. A nőiség az állandóan változó világ, a szellemi erők áramlása, örvénylése (asztrálvilág, illetve az alkímiában higany), varázsszövedék, titokzatos, illanó, lényege nehezen megragadható, végső soron fényszerű, de fényét a Naptól kapja. Nem uralt állapotban a fényszerű bölcsesség elveszíti tisztaságát, démonikussá válik és hatalomként jelenik meg a lélek felett. A férfias erő feladata az uralom visszaszerzése, a szellemi erők megtisztítása, felemelése, „megváltása“, a lélek-szellem ellentétének feloldása, az állapotokban megjelenő, de azokkal el nem múló, halhatatlan Lélek megvalósítása.

Jegyzetek
1. Mások szerint az első lélekzetvételtől.
2. id. Mireisz László (Mireisz:.Az okkult kör –
A hermetikus asztrológiáról In. RADIX I. Bp. 1991. 87-95- o.)

Szathmári Zoltán
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.