„Elmenvén az egész világra tanítsatok minden népet és nemzetet, megkeresztelvén őket, az Atya, a Fiú és a Szentléleknek nevében”
Múlt héten vasárnap én nem a szavazó helységekbe siettem, hanem, elsőként a templomba., pedig nem vagyok egy „szorgos, tiszteletre vagy misére járó” leány. Keresztelő volt, az én keresztleányomé. Én nem részesültem vallásos neveltetésben, a nyári szünidőben ha a nagyanyámnál voltunk, akkor tanultuk meg, és mondogattuk esténként a Mi atyánkat, a Bibliát felnőtt fejjel vettem a kezembe és kerestem a magyarázatokat. Azon a vasárnapon kaptam valamit, felelősséget, befogadást, áldást…
A kezdetektől elindulva
A keresztelések, gyermekkeresztelések a kezdetektől fogva bizonyítottak voltak, számos keresztelésről az Apostolok cselekedetei is beszámolnak. A keresztelés szó latinul baptismus. A görög baptizein igéből származik, aminek a jelentése elmeríteni, alámeríteni, leönteni, megmosni, tisztítani. Keresztelő Szent János a Jordán vizével keresztelt a "bűnök bocsánatának" érzékletes kifejezése végett. A keresztség újszövetségi értelemben a lélek megtisztulását eredményezi. Az egyes keresztény közösségek életében a keresztelés ideje Húsvét és Pünkösd ünnepének ideje közé esett/esik. Keleten a II. századtól kezdték ünnepelni, az ephipaniát (Január 6-át) Keresztelő Szent Jánosnál történt keresztséget, s ők ezen a napon kereszteltek. Nagy Szent Leo pápa kimondta, hogy bármely vészhelyzetben, haldoklás, súlyos betegség, hajótörésnél megengedett a keresztelés. Kr.u.313 előtt a szertartásnak nem volt intézményesített helye, az üldözöttség idején, rejtőzködve, magán házaknál, sőt még börtönökben is tartottak kereszteléseket. 313 után külön építmények jelentek meg, illetve a templomokban keresztelőmedencék, később keresztelő kutak épültek.
A szokások tekintetében
Az ősi népszokások nagy eseménynek tekintették a keresztelőt. Amíg a gyermek kereszténységben nem válik kereszténnyé, pogánynak tartották, ezért mindaddig, amíg nagy volt a gyerekhalandóság igyekeztek minél előbb megkeresztelni a gyermeket. A szülők igen nagy csapásnak tartották, ha a gyermeküket pogányul temették el. A keresztszülő kiválasztására, régen és ma is igen komoly hangsúlyt fektettek. Nagy feladatot vállalnak ők. A keresztszülők, ha egyébként nem rokonai a családnak a keresztelőtől fogva, rokonná vállnak, részesülnek örömben, bánatban egyaránt, végig kíséri a gyermeket az életén, később a keresztapa lesz a násznagya nősülő, férjhez menő ifjúnak. A keresztelő szertartása után ünnepséggel köszöntötték és köszöntik egymást ma is. Lakomát rendeznek ehhez kapcsolódik a komatál és paszita szokása. Sok helyen a keresztelés utáni 14 nap volt a baba bemutatás ideje, ilyenkor már meg lehetett nézni az anyát és az újszülöttet, Mária oltalma alatt álltak mindketten.
Reményteljes kezdet
A keresztség indulás, reményteljes kezdet. A megkeresztelt gyermek a hívő közösség tagja, a híveken keresztül ismeri meg Krisztus tanulmányait és részesül a szentségben. A keresztény szentsége akkor lehet reményteljes indulás, ha a szülők és a keresztszülők tudatában mindannak, amit a gyermek nevében vállalnak. A keresztszülő kiemelkedik a barátok, barátnők sokaságából, ő az, aki mindig segít, akire mindig lehet számítani!
Takáts Katalin
Múlt héten vasárnap én nem a szavazó helységekbe siettem, hanem, elsőként a templomba., pedig nem vagyok egy "szorgos, tiszteletre vagy misére járó" leány. Keresztelő volt, az én keresztleányomé. Én nem részesültem vallásos neveltetésben, a nyári szünidőben ha a nagyanyámnál voltunk, akkor tanultuk meg, és mondogattuk esténként a Mi atyánkat, a Bibliát felnőtt fejjel vettem a kezembe és kerestem a magyarázatokat. Azon a vasárnapon kaptam valamit, felelősséget, befogadást, áldást...
Tetszett a cikk?



