Téli napforduló az a pillanat, amikor a Föld forgástengelye a legnagyobb szögben hajlik el a Nap sugaraitól. Az északi féltekén a téli napfordulóig a Nap északról délre halad, utána pedig délről észak felé kezd mozogni, és az év legrövidebb nappalát (következésképpen a leghosszabb éjszakát) adja. Az északi féltekén december 21-22-ére esik, míg a déli féltekén pont fordítva, június 21-22-ére.

A Római Birodalomban az ünnepet a már erősödő Napisten- és Mithrász-kultusz nyomására rendelték el. A keresztény vallás szimbolikájában az isteni fényforrást, a sötétségen diadalmaskodó fényt Krisztus szimbolizálja, így hamarosan az ő személyét kapcsolták ehhez a naphoz, megnevezve, mint születése napját. Valójában ez a dátum nem esett egybe a valós születésnappal, időszámításunk 0. napjával. De az biztos, hogy ő az aki az emberiség bűneiért fényként küzd majd meg a sötétséggel.
Nap-szimbólum a történelem során
A Nap, mint a fény, és isten szimbóluma számos kultúrában megjelenik. A szabadkőműves szimbolikában az erények, az igaz fény, a legfőbb elöljáró. A felvilágosodás korában az értelem világosságának szimbóluma, amelynek segítségével legyőzhetők a sötétség erői. Az alkímiában a Nap az intellektus, a Holddal együtt az arany és az ezüst, a király és a királyné, a lélek és a test szimbólumai. A hermetikusok Istennel azonosították. A Biblia is számos helyen von párhuzamot Isten, ill. Krisztus és a Nap között (pl. Zsolt 84,12; Mal 3,20). A Nap Isten dicsőségének legfőbb természetben megnyilvánuló kifejezője. A fény és melegség égiteste, az élet forrása. Aktív őselem, yang, teremtő princípium; a kozmikus értelem és az igazság egyetemes szimbóluma. Látszólagos Föld körüli útja az élet, a halál és az újjászületés jelképévé avatta.

HarmoNet tipp: A Nap az asztrológiában és a tarot kártyában >>
Napistenek
Egy két napisten a történelemből: Egyiptomban Ré, majd Amon néven tisztelték. Perzsiában a szárnyas napkorong a legfőbb isten, Ahura Mazda hatalmának jele. Mitra vagy Mithrasz. A japán sintoizmus napistensége Amateraszu istennő, az életadó fény forrása. Az ókorban és később is számos istenséget azonosítottak a Nappal.

A születés, a lét fénye
A fény az isteni kinyilatkoztatás, a kozmikus teremtés, a tudás, az élet, az üdvösség, a boldogság, az igazság, a hit, a megvilágosodás jelképe. Velünk született energia, az életadó áramlás. Minden, ami mozgásban tart és meleget, erőt sugározva óvja életünk. A sötétség erőivel megküzdve magunkban, találkozhatunk a fénnyel, és kevesebb félelemmel, nagyobb bátorsággal és megújult erőkkel nézhetünk az új év elé. Ekkor az éjszakák már rövidülve, a nappalok hosszabbodva hatnak ránk a mindennapok során, de még várni kell a szirmait bontogató tavaszra.
A fény ünnepe reményteljes várakozást erősít bennünk, hiszen az életet, és táplálékot adó nap melegére még várakoznunk kell. Ezt az évfordulót, az emberek ősidők óta szerte a világon, megünneplik. A keresztény ikonográfia számos helyen Krisztus szívében ábrázolja a világosság sugarát. Így jelenhet meg a mi szívünkben is a fény karácsony éjjelén.



