Kicsit idegenül csengő szó. Nekem jobban tetszik a spirituális beállítottság kifejezés. Cikksorozatomban ezt a témát szeretném emberközelibbé tenni, materializálni a megfoghatatlant, mert hiszem, hogy gondolataink teremtenek, s hogy a kimondott szónak hatalma van.

Álom és valóság - kifordított birodalmak?
Mindenkinek vannak álmai, s belegondoltunk-e abba, hogy ami ott történik velünk, valójában Az a Valóság, s mindaz, amit napközben megélünk, csak egy nagy humbug, kitaláció, az agyunk játéka csupán? Nehéz elhinni, pedig ez sokkal közelebb áll a valósághoz, mint gondolnánk. Csak figyeljük meg gondolatainkat: mennyiben korlátozzuk magunkat? Hányszor mondjuk, hogy ez nekem úgy sem sikerül, vagy másnak biztos jobban megy? Miért vannak kevesebben azok az emberek, akik hisznek, bíznak magukban, s minden helyzetből nyertesen kerülnek ki? Talán, mert mindent játéknak élnek meg, elfogadják, hogy bármi is történik velük, akár jó vagy rossz, mindaz személyes fejlődésüket szolgálja.


Szálak összekapcsolódva
Például, kisebb balesetet okozok, figyelmetlenül vezetek, s miattam egy másik autóvezető kocsija valamennyire elromlik. Mi is történik valójában? Ő dühöng, mert napokig nem használhatja az autóját, pedig egy fillérjébe sem kerül, hiszen én voltam a hibás, s fizet a biztosító, de ő csak bolyong a gondolatai között, s nem látja meg azt az aprócska fényt, amely ott cikázik a szeme előtt, s megvilágítaná elméjét. Ha hagyná. Hiszen egy ilyen helyzet azért áll elő, hogy észrevegye, hogy lassítania kell, mert túl gyorsan él, rohan, dühöng, s előbb-utóbb még erősebb figyelmeztetést kap, ha ezt az egész történést nem fordítja személyes fejlődésére. Valójában nappal alszunk, s éjjel vagyunk igazán éberek. Álmunkban éljük meg önvalónkat.

Meditáció
Helyezkedjünk a jelenünkbe, s csak a belégzésre és kilégzésre figyeljünk perceken keresztül. Belégzés. Kilégzés. Belégzés. Kilégzés. Belégzés. Kilégzés. Ugye milyen megnyugtatató? Folytassuk: belégzés, kilégzés, belégzés, kilégzés, belégzés, kilégzés. Komolyabb fájdalmaknál is remekül beválik, például fogorvosnál, fogfúrás közben, csak jusson eszünkbe ez a két szó, s koncentráljunk erre, máris kevésbé fog fájni, mert nem a fájdalom természetével fogunk foglalkozni, hanem önmagunkkal.

HarmoNet tipp: A stressz okai és egy alternatív megoldás! >>

A személyes önvaló
Az önvalónak nem fáj semmi, ő csak van, létezik. S ennél több nem kell neki. Nincs szüksége gondolatokra, történésekre, mert ő maga a történés, s ő maga a létezés is. Ha álmodunk, rákapcsolódunk a kozmikus önvalóra, hiszen minden és mindenki egy. Ez történik akkor is, amikor rávetítünk  különböző ismerőseinkre más alakot. Biztos voltatok már úgy álmotokban, hogy láttatok valakit, aki úgy nézett ki, mint pl. X, de valójában a személyisége Y-é volt. Hiszen mindenki egy. S az elme különböző alakokra vetítheti rá a bennünk zajló dolgokat. Mert nem az a lényeg, hogy x volt y vagy fordítva, hanem amit mondott vagy kifejezett számunkra, mert az önmagunk valamelyik elfojtásának, vagy meg nem oldott gondjának megnyilvánulása volt.

Párbeszéd önmagunkkal
Gondoljunk bele, hogy amikor megbántunk másokat, valójában magunkat bántjuk, vagy amikor mások felett ítélkezünk, valójában magunkat ítéljük el. Mert az nem tetszik a másikban, amit magunkban sem tudunk elfogadni.


Térjünk vissza a vezetés példájához. Nem figyeltem, balesetet okoztam, most már sokkal óvatosabb vagyok a jobbról jövőkkel. Még olyan utakon is, amelyikben nem egyértelmű számomra, hogy főút. De ez a mögöttem jövőnek nem tetszik, s dudál. Erre én is ideges leszek, s mutogatok a tükörbe, mire ő egy pirosnál odajön, s mérgesen elmagyarázza, hogy ez főút, meg különben is ne mutogassak. Ő persze nem látja a megjavított jobb hátsó ajtót, s nem érti az óvatosságomat, s a dudálása miatti idegességemet, csak azt látja, hogy nem megyek ötvennel minimum, csak harminccal, ami őt roppantul bosszantja. Pedig nincsenek véletlenek. Néha másodperceken múlik az életünk, s észre sem vesszük. Eszünkbe sem jut hálásnak lenni a nálunk óvatosabbaknak, mert csak rohanunk, s idegesek leszünk, ha valaki kevésbé teszi ugyanezt. A miértjét pedig meg sem akarjuk hallani.

Ha vezetés közben egy előttem elszálló galamb miatt fékezek, mindig az jut eszembe, hogy lassabban kell mennem. S eddig mindig bevált. Néhány méterrel előttem történik később valami, amihez nekem aztán semmi közöm, mert én lassítottam a galambok miatt, s figyeltem. Mint a Mátrixban a deja vu. Érdemes odafigyelni. S egymást mélyebben megélni. Mert senki sem idegen. Mindannyian egyek vagyunk.
 
Sallak Kinga
Képek: Piqs.de
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.