A válasz hangulatainknak megfelelően változhat, de egy biztos aktivitásunk, cselekedeteink nyomot hagynak és amíg fenntartjuk a változás lehetőségét, addig van remény! Miért nem cselekszünk mégis? Miért térnek vissza a reménytelen gondolatok? Miért tépjük le nap, mint nap a műanyag zacskót a zöldség lemérésekor - holott tudjuk, hogy nem bomlik le egyhamar. Megtehetnénk, hogy mindig ugyanazt az egy zacsit visszük el otthonról...

Apróság, de cselekvés! Mégis, rohanva életünk kanyargó ösvényein, gyakran legyintünk: Ugyan ki ér rá ilyesmire? Nem rajtam múlik .. és egyáltalán.. máris ömlik belőlünk a panasz, a felháborodás. És sokszor panaszaink mélyén igazság lapul, haragunk, fájdalmaink mélyén ott van egy szomorú vagy feldúlt alak - aki nem vágyik másra, mint megértésre. szeretnénk kimondani és szeretnénk ha meghallgatnának!
De tudjuk-e? Érezzük-e? Hisszük-e, hogy VAN aki meghallgasson! Tudjuk-e, hogy a természeti erők mindig körülöttünk vannak?! Föld, víz, levegő, tűz - mind ott vannak a ragyogó Napsütésben, a fák között zúgó szélben, a patakok csobogásában, lépteink alatt megcsikorduló kavicsokban. Ott van velünk a városokban is, nem véletlenül vonzanak a parkok, ligetek annyi embert... Nehezen felismerhető örökségünk, hogy FÖLDANYA a bolygó spirituális őrző-ereje MINDIG velünk van.
HarmoNet tipp: Isten tervez, ember végez - Miért nem a felelősök szenvednek a környezeti katasztrófáktól? >>
"Miért nem érzem?"- kérdezheti most az olvasó. Mert rajtunk áll a döntés, hogy befogadjuk-e, megnyílunk-e felé vagy elzárkózunk! A kapcsolódás, a döntés - a mi kezünkben van, amikor megszülettünk megörököltük ezt a jogot akkor is ha nem tudunk róla! Világunk furcsa alapokra épül, sokszor már saját terheink is alig bírjuk - erre jövök én és azt mondom: "Nyílj meg, adj, cselekedj!" - szinte hallom a válaszokat "Milyen energiaforrásból? Fáradt vagyok, a család, a munkahelyi problémák, az egészség..."
Pontosan ezért arom ezt a cikket, hogy kezdjünk el egy párbeszédet, hogy újra tanuljuk, hogyan kapcsolódjunk - csapkodjunk, kiabáljunk, dühöngjünk, sírjunk, szídjuk akit csak lehet - és vegyük észre, hogy EZ a gyógyulási folyamatunk része! Könnyeinkkel megtisztulnak a mérgezett folyók, dühünk kiáradása lesz a tomboló szél, mely kisöpri torkunkból sejtjeinkből a feszültséget, fájdalmas emlékeink, magányunk - felidézik meggyötört, csonkolt fákat, elhagyott, bántalmazott állatokat. Táncunk alatt súlyok omlanak le rólunk, melyek gyógyulása jelképezi a földön hagyott szeméthegyek eltűnését... Minden fájó pontja ellenére, ahogy vihar után kisüt a Nap - lelkünk békéje is megérkezik! S akkor - abban a pillanatban - amikor az elengedés, a megértés, az elfogadás lépései megszületnek bennünk - kínyilik szívünk!

Ekkor elültetünk egy virágot, ekkor meglátunk egy hirdetést mely gyógynövény-túrára hív, ekkor elmegyünk az állatvédőkhöz - és megsétáltatjuk Blökit - akinek szemeiben új történetek bukannak fel. Ekkor lassabban rágjuk meg az ételt, egyszercsak rámosolygunk az ÉLETRE és rájövünk, hogy megérte IGEN-t mondani és elindulni ezen az úton, mely elvezet Gaia-hoz, Földanyához, Nemetonához, Mawuhoz, Dodonához, KisAsszonyhoz akárhány néven is illetik e bolygót, ŐsAnyánkat! Persze a napok változnak és egy változtatás nem hozz automatikusan a többit, de tanítást, üzenetet hordoz arról: hol tartunk saját utunkon, kik vagyunk valójában... és hamarosan rádöbbent arra: bár helyettünk senki nem teheti meg azt a lépést, ami ránk vár, de mégsem vagyunk EGYEDÜL! Társaink már gyülekeznek, ez egy új kor: a V Á L T O Z Á S kora !
Gyógyulás-gyógyítás egy ritmus, mely mindig kézben jár, első lépéseinkkel magunkat gyógyítjuk és ezután már készen állunk Földanya gyógyítására is.Célom, hogy megtaláljalak - kedves Olvasó - és segítsek az indulásban. Célom, hogy társakat találjak erre a misszióra és együtt gyógyítsuk a bolygót, megtaláljuk önmagunk ebben a sokszor szétesettnek tűnő világban és megtaláljuk a visszavezető utat Földanyához, aki ősi Istennőként mindig velünk volt és lesz amíg világ a világ. Éppen ezért Földgyógyító csoportokat indítottam és ezen a hétvégén útjára bocsátom azt a programot, mely reményeim szerint akár a vízbe dobott kavics, újabb hullámokat vet majd.
Részletek a programról >>
Simon Szilvia sámán, Földgyógyító, az Istennő Templom papnője



