… egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisleány, Magyarországon. Kora gyermekkora óta benne lüktetett az érzés, miszerint komoly kapcsolatban áll a maorik (új-zélandi őslakosok) kultúrájával. Soha azelőtt nem hallott róluk semmit, könyvélményei sem kapcsolódtak az egzotikus témához – ő a zsigereiben érezte azt, hogy a téma érzelmileg közel áll hozzá. 
Kamaszkorában már érkeztek a jelek – könyökkel levert könyvek az antikváriumban, amelyek maorikkal kapcsolatos kérdéseket taglaltak, és így tovább. Mígnem huszonegy éves korában találkozott egy ősmagyarság-kutatóval, akinek bár nem szólt különös vonzódásáról, a fiatalember mindjárt nekiszegezte a kérdést: van kedved magyar-maori szótárt készíteni? Volt. A szótár (angol szöveg alapján) elkészült, boltokba került, a lány pedig kilenc órát sírt, miután hangosan felolvasta magának a maori szavakat.
Minden nap csöngetett a postás
Egy év telt el a szótár megjelenése óta, amikor egy régen látott barát telefonált – munkahelyére besétált egy „maori-kutató”, és szívesen megismerkedne a lánnyal. Találkoztak. Az ősz hajú, halk szavú Imre Vallyon még Magyarországról került Új-Zélandra, 56-ban. Ennél több akkor nem is derült ki róla. Az ígéret azonban teljesült: a találkozást követően közel egy évig majdnem minden nap csöngetett a postás, csomagot hozott Új-Zélandról. Levelet soha.
Majd egy nap, három évvel ezelőtt, a telefon is megszólalt:
„Imre vagyok Magyarországról, holnap meglátogatnálak Benneteket, Miskolcon”. Különös, megfoghatatlan néhány nap volt. A lány és a fiú – összetartozók – kérdőn tekintettek egymásra: mi is történik velük? Vendégük csöndes tisztaságával legmerészebb kérdéseikre is válaszolt, saját könyvei pedig olyan erőkkel bírtak, amelyekre a két fiatal mindig is vágyott.
Két év telt el, különösebb kommunikáció nélkül. Majd jött egy meghívás Németországba, egy Imre Vallyon-féle visszavonulásra. A fiú és a lány – kissé szorongva ugyan, de nekivágott a nagyvilágnak. Nem tudták, mi vár ott rájuk, de amit kaptak, minden várakozásukat felülmúlta:
„Németországban minden egyes megoldatlanságomra (és a maori-elkötelezettségemre is) választ kaptam. Az ott eltöltött tíz nap számomra felért egy komoly szembesítéssel, megmutatta mindazt, amit a múltamból teherként magammal hoztam, és megerősített földi feladataimban. Megmutatta, hogyan tudjuk mindennapjainkban bármikor előhívni a csöndet (persze, „csak” a technikát kaptuk meg ehhez – a gyakorlás a teljesség eléréséhez elengedhetetlen). Érdekes volt, mert az előadások angolul szóltak, mégis értettünk mindent – mert itt a lélek kommunikál a lélekkel, a szavak csak kiegészítői a folyamatnak, amely egyébként leginkább energiák szintjén zajlik. Imre Tiszta Hang…”.
Így indult. Imre Vallyon célja eredeti hazájának is segítséget nyújtani, így a Fénypont Műhely Alapítvánnyal – illetve a fiatal párral – szövetkezve, idén már a második itteni visszavonulás valósul meg, ezúttal Dobogókőn.
Bővebb információ: www.fenyhordozok.hu
HarmoNet tipp: Vadregényes zarándoklat a maorik földjén>>>
Szabó Virág



