Minden fogásbó1 az első falatot, többfelé, a megmaradt morzsákat – az asztál alá helyezett növényi magvakkal együtt – a jószágoknak tették félre, hogy szaporák legyenek. Ugyancsak babonás hiedelmek társultak az éjféli miséhez is. A Luca-székre állók megpillanthatták a falu boszorkányát, még a hívekre leselkedő gonoszokat ostorcsattogatással riasztották el a pásztorok, köszöntvén vele Jézus Krisztus születését. Természetesen elmaradhatatlan alkalma volt a karácsony esti örömszerzésnek a házról házra járó gyerekek ablak alatti köszöntő éneke, rigmusos mondókája. Gyakran énekelték a még talán ma is ismert, régi karácsonyi népéneket: „Csordapásztorok, midőn Betlehemben Csordát őriznek éjjel a mezőben Isten Angyali jövének melléjek, Nagy félelemmel telék-meg ő szivek...”

Már talán feledésbe merült a Krisztus-tuskó égetésének ősrégi szokás is, karácsony estéjén. A kiszemelt tuskót a ház szabad kéményes tűzhelyén gyújtották meg, s ha sikerül elérni azt, hogy 12 éjszakáján keresztül égjen, akkor ez bőséges áldást jelentett az elkövetkező esztendőre. Megóvta a házat a tolvajoktól, tűzvésztől és más csapásoktól. Gyógyító erőt tulajdonítottak a visszamaradt hamunak is: belekeverték az állatok takarmányába, s a hóborította földekre is szórtak belőle, hogy növeljék a talaj termékenységét. Nagykarácsony első napján, és ezt követően egészen kiskarácsonyig (újév ünnepéig) tilos volt dolgozni.
Ez az időszak oldottabb hangulatban telt el: először a Jánosok, majd az Istvánok köszöntésével. Őket köszöntötték a szintén házról házra bekopogtató „Szent István láncos botokkal zörgető szolgái”, a regősök. Néprajztudósok kimutatták, hogy az esztendő egyetlen szakaszához sem tapadt ennyi jókedvű, vidám hagyomány, mint az évváltás körüli napokhoz. „Apró szentek” napján – december huszonnyolcadikán – volt szokás a gyermekek és a jószágok „megkorbácsolása”, „megsubrikálása”, hogy egészségesek maradjanak. 1750 táján Bod Péter jegyezte fel a következőt:
„Ezen a napon a gyermekecskéket jó reggel vesszővel megütögetik az Atyák, ahogy a gyermekek szenvedtek Heródes idején, ennek emlékezetére.”
Szilveszter estéjét és éjszakáját ma is – hasonlóan, mint régen, de igazodva a mai korhoz – ünneplések és rendezvények ölelik körül. Még ma is él az alábbi mondás: Amilyen az újév napja, olyan lesz az egész esztendő is.



