A farsang változó hosszúságú időszak: vízkereszt (január 6.) után kezdődik, és a nagyböjt első napjáig, hamvazó szerdáig tart. Vízkereszt ünneplése keletről terjedt el, és az egyházi zsolozsma szerint "Hármas csodával ékes napot ünneplünk" ekkor.
Három király-járás
Gáspár, Menyhért és Boldizsár személyében a pogány világ is meghódol a várva várt király előtt; legendájukból népszokás is alakult. A játékosok házról házra vitték a mozgatható csillagot.
Gyertyaszentelő Boldogasszony
Február 2-a, a természet, a fák ébredésének ünnepe. Még láthatatlanul, de elindulnak a nedvek, az élet áramai. A régiségben ezen a napon előbb megáldották a tüzet, majd a kereszténnyé vált hagyományban a szentelt tűznél áldották meg a gyertyákat.
Erre az időszakra csak egyetlen jelentősebb egyházi ünnep esik, a karácsony utáni 40. napon, február 2-án Gyertyaszentelő Boldogasszony napja. Jeruzsálemben már a IV. században ünnepelték ekkor Mária tisztulását, s a kisded Jézus templomi bemutatását.
A katolikus egyház gyertyát szentel ezen a napon. Őseink a szentelt gyertyát a vízbe fúlt ember megkeresésére használták, de szentelt gyertyát gyújtottak akkor is, ha haldokló volt a háznál.
Balázs napja
Szent Balázs örmény püspök, vértanú ünnepe a katolikus egyháznál . A püspök megmentette egy gyermek életét, akinek egy szálka akadt a torkán. Mondják, máskor meg visszaszerezte egy asszony disznaját a farkastól, s a nő egy gyertyával rótta le neki háláját. A torokbajok elleni közbenjáróként tisztelik - amire ugye ebben a nagy torokfájós, influenzás időszakban nagy szükség van.
Február 3-án, Balázs napján a pap két összekötött égő gyertyát tart a balázsolandó nyakához, s kéri Istent, hogy Szent Balázs püspök esedezésére óvja meg az illetőt a torokbajtól.
Pogány szokás
A farsanghoz fűződő népszokások számtalan nép különböző rítusainak emlékét őrzik. Farsangi időben ismert busójárás, a fiatalok kakas ütése vagy a lányok tuskóhúzása.
Az egyház évszázadokig üldözte a farsangi pogány szokásokat, később már inkább átengedte ezt az időszakot a mulatozásnak és vidámságnak.. Ilyenkor emlékeztek meg az a kánai mennyegzőről. Jézus első csodatételének napját ünnepeljük ekkor: a lakodalomban elfogyott a bor, s Jézus mintegy hatszáz liternyi vizet borrá változtatott. Nem véletlen, hogy a lakodalmak többségét farsang idején tartották. (A cikk nem ért véget. Lapozz tovább!)
Maskarák, jelmezek bálja
A farsang azonban főként a fonók, bálak, táncmulatságok időszaka. Napjainkig gyakoriak a maskarás, jelmezes bálak. A két világháború között külön báloztak nálunk az iparosok, a gazdák; de kisebb csoportok is rendeztek bálat (tűzoltók). A hamvazó szerdára virradó éjszaka pl. Csépán a cigányok is bálat rendeztek, és éjfélkor ékes gyászbeszéd után jelképesen eltemették a nagybőgőt.
Bulizzunk, itt a farsang! >>
A vizek királynője
A farsang középső hónapja február, de előfordul, hogy már február 7-én, Dorotya napját követően, vége a farsangnak. A latin eredetű február szó a "tisztulás hónapja" kifejezésre vezethető vissza, míg nálunk Boldogasszony havának is mondták. A latin és a magyar megnevezés rejtett párhuzama arra utal, hogy a magyarok már a kereszténység felvétele előtt tisztelték a vizek királynőjét: a vízre utal Szűz Mária ruhájában a kék szín.
Kultikus szokások
Érdekesség, hogy az oszétok komahcen-nek nevezik ezt az időszakot, és ez a szó megfelelhet a magyar komázás-nak: még a messzire szakadt rokonok is meglátogatták egymást, hogy közösen emlékezzenek a nagycsalád közös halottaira. A fonók, bálak, farsangi felvonulások álarcai, maskarái, maszkái a halottakra való emlékezéssel függenek össze.

Felkötjük a farsang farkát!
A fiatalok beavatását a szexuális életbe és a termékenység elősegítését szolgálta az egykor Európa-szerte elterjedt falloszkultusz, amelynek során a felvonuló férfiak rendszerint óriási hímvesszőt kötöttek a megfelelő helyre (innen származhat a "Felkötjük a farsang farkát" kifejezésünk). Még a keresztény - polgári erkölcs is megengedte, hogy farsangi időben házasságtörő asszonyok kerítőnők, örömlányok, örömházak történeteiről írt színjátékokat adjank elő.
Farsang, karnevál
Farsang, bál, maszkabál, karnevál? Vajon honnan származnak ezek a kifejezések?
A farsang bajor-osztrák eredetű szó, a farsangkor legáltalánosabban fogyasztott fánk szót az erdélyi szászok nyelvéből kölcsönöztük, ennek palóc megfelelőjét, a nálunk is gyakrabban használt pampuská-t a szlovák nyelvből.
A bál szavunk francia-német eredetű. A benyomott közepű fánk alakja egyértelműen szexuális jelentést is sugalmazott.
A karnevál szót az olasz nyelven is olvasó Csokonai ismertette meg velünk, hiszen komikus eposzának főhősét Carneval-nak nevezte. A karnevál szó jelentése "a napisten újból jön", és eredetileg a tavaszi napfordulót ünnepelték meg a jelmezes felvonulással és az azt követő bállal.



