Sokan azt hiszik, Jézus fogantatásáról van szó, holott jól kiszámítható a kilenc hónap Mária születéséig, szeptember 8-áig.
Ki hát a szeplőtelen?
Maga Mária, már fogantatása pillanatától. Mégpedig érdekes módon, megfordított időben történt ez a szeplőtelenség. Miután Mária kimondta az igent Jézus megszülésére, attól a pillanattól visszafelé tisztult meg minden lehetséges és áteredő bűntől. Mondhatnánk, hogy erkölcsében kétezer évvel megelőzte Einsteint, megfordította a lineáris időt. Világiak és egyházi tudósok sokat vitatkoztak ezen a furcsa gondolaton, azt mondják, maga Mátyás király is részt vett Budán a szeplőtelen fogantatásról szóló vitán. A pápai bulla csak 1854-ben rögzítette végül a tanítást.
Hogyan is történt a fogantatás?

Joachim gazdag zsidó ember volt, szép házban lakott, sokféle nyája legelt a környéken, ámde szégyenében mégis meghajtotta a fejét a legszegényebb koldus előtt is, ha annak voltak gyermekei. Felesége, Anna szerette őt, de ahogy teltek az évek, Anna szája széle egyre jobban lefelé konyult a keserűségtől: minden lónak, birkának, marhának van gyermeke, ő pedig képtelen megfoganni. Ez nagy szégyen volt Izrael fiai és lányai között.
Persze ismerte Sára történetét, aki kilencven évesen szülte Izsákot, így hát maga még reménykedett, de férje már egyre ritkábban látogatta meg.
Aztán egyszer csak nagy bánatában Joachim három hónapra kiment a nyájhoz, ott evett, aludt, élt, s az asszony egyedül maradt a házban szolgálóival. Nem is igen csinált mást, csak imádkozott. Még a szolgálója is gúnyolódott rajta – mint egykor Hágár Sárán – de hát Anna nem tudott haragudni érte, hiszen az ő szomorúságáról beszélgettek közben.
Anna látomása - Kislány születik
Addig hányták-vetették a szót, hogy még éjjel se tudott aludni, így aztán látomása jött, melyben egy kislány ígéretét kapta. S különös módon, éppen aznap jött haza a férje, aki alig ismert feleségére, hogy az szalad elébe már az úton, a nyakába ugrik, mintha fiatal fruska volna. Aznap még azt gondolta, hogy talán félrebeszél a felesége, nyugtatgatta, de a következő napokban már igazi jeleket mutatott az asszony teste, s Joachim örömében állatainak legszebbjeit vitte áldozatra a templomba.
A kislányka - a szent asszony gyermekkora
Érdekes módon, a szent asszonyok mindig tudták előre, hogy kisfiú vagy kislány születik. Anna is kislány ruhákat készített – gondolatban, mert egyébként ugyanabba a ruhába tekerték egyiket is, másikat is, nem volt még divat a divat – és magában fogadalmat tett, hogy a gyermeket a templomba küldi tanulni. A gyermek felajánlása azonban divat volt. Sámuel anyja, Anna is ilyen fogadalmat tett annakidején, és egy generációval később Anna rokona, Erzsébet, Keresztelő János anyja. Lány azonban ritkán került templomi szolgálatra, ott inkább férfiakra volt szükség, de Anna egészen különös képességű gyermeket képzelt magának. Ő maga is kivételes képességű asszony volt, tudott írni, olvasni, márpedig abban a korban még nem taníttatták a lánygyerekeket, ő csak a férfiaktól leste el ezt a tudományt. Így természetesnek tartotta, hogy lánykája is olvasni fogja Isten törvényeit. Azon kívül csak pénzt olvastak az emberek Izrael földjén, nem adtak ki szépirodalmi műveket, ellentétben a görögökkel és a rómaiakkal, akik az írást szentségét mindenféle földi mihasznaságra is fölhasználták. Másfél századdal korábban éppen hasonló pogányságok miatt szálltak szembe a Makkabeusok csapatai a görögökkel.
Otthoni templom

A kislány szobája szinte templomi szentségben ragyogott. Anna szülési idejének leteltével megfürdött, megszoptatta a babát, és Máriának nevezte el. Hathónapos korában a gyermek lábára állt, és néhány lépést tett a szobában. Anna ujjongott az örömtől, vendég gyermekeket hozott, hogy játszanak Máriával. Egyéves születésnapjára pedig meghívták Joachim barátait és a papokat is, és bemutatták a gyermeket, aki ezzel a közösség tagja lett, megáldották, hogy neve emlékezetes legyen a zsidók előtt mindörökre.
A templomban
Amikor hároméves lett a lányka, Joachim összehívta a zsidó szüzeket, hogy gyertyát tartva kezükben kísérjék Máriát a templomba. Nagy fényesség vette körül, nem félt a templom lépcsőjén egyedül ülni szülei nélkül, hanem fölállt, majd táncolni kezdett. Az egész közösség mámorban úszott, mert megérintette őket a szentség. A szülők tehát megnyugodva tértek haza: lánykájuk Isten akarata szerint jó helyre került. Takarított, söprögetett, de ott élt a Szentek Szentje közelében, s hamar megtanulta a papoktól az írás-olvasás mesterségét. Azok elámultak a gyermek tanulékonyságán, és szívesen beszélgettek vele a Törvény jelentéséről.
Tizenkét éves korában jegyezték el Józseffel, és József házában érte a különös élmény, miszerint ő lesz Izrael Megváltójának édesanyja. Amikor kimondta erre a jóslatra az Igent, attól a pillanattól fogantatásáig vissza tökéletesen bűntelen lett.
Az Úr szolgálóleánya vagyok, legyen nekem a te igéd szerint.



