Kristálytiszta tanok, letisztult filozófia, kissé talán idilli is, ha kívülről szemléljük, ám ha mélyebben belegondolunk, számos áldozat, lemondás rejlik amögött, ha valaki Krisnának szenteli az életét. A tanulás, a tiszta élet, és a vallási tanok mély ismerete, valamint a kasztrendszer elfogadása az amire szükség van ahhoz, hogy valaki megtartsa a hagyományt.

Cikkünk előző része >>>

Elfogadjuk-e a Védák tanítását?
A Krisna-hitűek szerint tehát Krisna maga az Igazság. Egy tudós társaság összejövetelén hallgattunk előadást egy elkötelezett szerzetestől. Valóban meggyőző volt a filozófiája. Végül egyik fizikus barátunk megkérdezte a többieket, vajon megoldódott-e egyetlen kérdés is, mely valamennyiüket foglalkoztat. A válasz tagadás volt. A jelen lévő kutatókat nem nyugtatta meg a szerzetes előadása, az ő problémáik saját munkájukból, hétköznapjaikból adódtak. A Krisna-hitűek életmódja csak kevesek számára megoldás még akkor is, ha tudjuk, hogy ezzel megmenthetnénk Földünket.

A ragaszkodás
A Krisna-völgyben sokan családban élnek. Könnyebb megbirkózni a mindennapok gondjaival, ha nincs egyedül az ember. Ámde a védikus elv arról szól, hogy az embernek kerülnie kell a nemi életet. A Védák tanításának az a célja, hogy az ember kiszabaduljon az anyag fogságából. Sokféleképpen lehet ragaszkodni az anyagi élvezetekhez, ezek közül legnagyobb a nemi élvezet. Az anyagi világhoz való kötődés alapelve, hogy a nő és a férfi ragaszkodik egymáshoz. Egymás társaságára vágynak. Erről szól egész kultúránk, minden művészet, sőt, szinte betegnek tekintik azt, aki saját neméhez vonzódik, bár ők se tudnak megszabadulni a test kívánságaitól. Ha pedig ebből mégis ki akarunk szabadulni, akkor a ragaszkodást nullára kell csökkentenünk, különben újabb ragaszkodás jön létre, újra születünk akár emberként, akár félistenként, állatként vagy egy fa létezésében. Ha valaki nullára tudja csökkenteni a ragaszkodását társhoz, házhoz, földhöz, gyerekekhez, az képes csak végigjárni a védikus utat.
A fiúkat először brahmacsárinak nevelik, fiatal korban egyáltalán nincs nemi élet, ezek a tanuló évek, melyeket kár megzavarni testi ragaszkodással. Mivel azonban valamilyen szinten mégis vágynak a nemi életre, szabályokkal lett meghatározva, hogyan lehet azt minimálisra csökkenteni. Ez lesz a házasság funkciója. 

Az én – az ego
Amikor a férfi és a nő egyesül, a ragaszkodás fokozódik. Ez a ragaszkodás arra fogja ösztönözni az embert, hogy házat, földet, családot, barátokat, társaságokat hozzon létre. Az ember elfelejtette, hogy mindez saját ragaszkodásának teremtménye; az illúzió, hogy mindez valóság egyre erősebb lesz. Ez az illúzió megteremti a birtoklás érzetét, az enyém fogalmát, az én-t.
Így aztán egyre bonyolultabb lesz az élet. Látjuk, hogy a csecsemőhalandóság csökkentésével, védőoltásokkal az emberiség száma megsokszorozódott. A szaporodás az élettér, a Föld pusztulásának képét vetíti elénk, a problémák megoldhatatlanak tűnnek. Amit megszereztünk, megpróbáljuk megtartani, holott maga az élet éppen örök változást jelentene. Nem csoda hát, ha harcban állunk embertársainkkal és az egész természettel.

Lehet az az illúzióm, hogy én ez a test vagyok, ez a test pedig éppen Magyarországon él. Amiként megvédem magam, a családomat, védeni fogom a hazámat is, akár úgy, hogy másokat elpusztítok. Olyan erős ez az illúzió, hogy halálom után is viszem magammal, s egy másik testben újra élem örök körforgásban.
A nemi élet tehát fokozza a testtudatot, és olyan gondolati rendszert hoz létre, melyből nem lehet kiszabadulni.

Életszakaszok
A fiúkat ezért úgy nevelik, hogy huszonöt éves korukig lehetőleg csak tanuljanak. Ez a Brahmacsári korszak. Vannak, akik életük végéig nőtlenek maradnak. Akik pedig megházasodnak, azok számára a házasság lesz életen át tartó kötelék. Az ember nem süllyedhet az állatok szintjére, hogy váltogassa házastársát. A nemi élet a Védák szerint csak arra való hogy gyermeket nemzzenek. Erre senkit se kell nevelni, ez benne van az ember természetében. Az oktatásnak azt kell szolgálnia, hogy uralkodjon az ember a saját ösztönein, és megállítsa a ragaszkodást a nemi élethez.
Korunkban egyre kevesebben házasodnak, úgy élnek egymással, mint barátok, nincs életig tartó felelősség egymás iránt. A Védák szerint ezt meg kell állítani, mert ez csak a prostitúció legalizálása. Ma az emberek úgy gondolkoznak: „Minek tartsak fenn egy állandó prostituáltat ilyen nagy költségen. Ebből inkább nem kérek.”

A felnőtt kor a házasság, gyermeknemzés ideje
A megfogant gyermekről gondoskodni kell, így munkát kell keresni a szülőknek. Amikor a gyermekek önállósodtak, eljöhet a visszavonulás kora. Befejezi az ember a munkáit, egyre többet foglalkozik az Istenség törvényeivel, és felkészül a lemondás korszakára. Amiként felépítette eddigi életét, ugyanúgy meg kell szüntetni minden ragaszkodást, ami ehhez a világhoz fűzi. Napi szinten a meditációban ugyanezt teszi az ember, felépít egy képzeletbeli világot, majd ugyanolyan gonddal lebontja, hogy ne maradjon semmi, ami a képzelgéseihez köti. Ebből megtanulhatja, hogy minden a világon ily módon épül fel és bomlik le, ha nem ragaszkodunk hozzá. Amit a világban rossznak tekintünk, azt mind ragaszkodásunkkal teremtettük.

Minden olyan ember, aki komolyan elhatározza, hogy meg akarja ismerni az Abszolút Igazságot, a Védák tanítását kövesse, akkor élete tökéletes lesz – tanítják Krisna követői.

Dobosy Ildikó

Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.