Gyújtott tüzet kovakővel, taplóval, szárazfa-dörzsöléssel, a Nap fényét összegyűjtve nagyító lencsével, sőt még az égi villámok erejét is felhasználta tűzgyújtásra. De nem csak a lángralobbantáshoz értett, hanem tudta, miként lehet az elharapódzó lángokat megfékezni.
Mert a tűznek lelke van, és amelyik tűz vígan pattog, aköré jó emberek gyűlnek.
Amelyik sípol, sír, fekete füstöt ereget, attól sírhatsz eleget. Jobban jársz, ha újra rakod.
A lángok között vannak vörösek, hasasok, kik olyan dacosak, hogy megennék az egész világot, ha utat hagyna az ember.
Ilyen volt, amiről mesélek.

Egyszer a közeli faluból lélekszakadva szaladt fel egy ember és kérlelte a tűzmágust, hogy jöjjön le a faluba, mert kigyulladt egy pajta és félő, hogy tovább terjed a tűz az egész falura. De ő nem akart lemenni, hanem inkább megtanította az embert, hogy kell a tüzet megfékezni. Elővett egy nagy bíborszínű könyvet, kinyitotta a 174-ik oldalon és olvasni kezdett:
Vizsgáld meg, milyen irányból fúj a szél és terjeszti a tüzet.
Akkor állj abba az irányba egy kicsiny edény vízzel és a nyitott orrodba szívj fel egy kevés vizet.
Majd az edényből szórjál hét cseppet a tűzbe, ettől mindjárt megszelídül a tűz lelke.
És most eridj vissza a faludba és tégy, ahogy mondtam és ne hitetlenkedj.
Azzal becsukta a nagy könyvet, és hátat fordított az idegennek, mintha az ott se lenne. Az ember csalódottan igyekezett hazafelé, de amikor otthon kipróbálta a varázslatot, és megmentett több házat és istállót a tűzvésztől, akkor olyan büszke lett önmagára, majd szétpukkant a mellkasa és a feje lángvörössé lett.
De van, mikor sötét felhő hátán idegen mágus érkezik és villámokkal ostorozza a hegygerincet.
Amikor meglátja a tűzmágusunk, hogy a sötét felleg eltakarja a Napot, mindjárt felpattan fehér felhő-lovára és nekimegy az ellennek. Csattognak a villámkardok, mennydörög az ég, mintha ledőlt volna a hegytető és azon versenyeznek, ki tud egyszerre több fát kicsavarni. És aki veszít, az odébb vonul. De nem csendesen, hanem jégesőt hagyva hátra.
Ha elvonul a vihar, és megint napsugár hull a rétekre, akkor már nem rombol a mágus akarata, hanem ismét épít. Azóta is lángol az örök fény barlangjában a tűzmágus teremtő akarata.



