A mindennapos munkahelyi gondok, netán túlórázás mellett, a sorban állás kellemetlenségei sem kíméltek bennünket. De mindez elhalványul, amikor kigyúlnak majd a fények. Ünneplőben, meghitten és kissé megilletődve vesszük körbe a fát. Gyertyát gyújtunk, csillagszórók ontják káprázatos fényüket.
Felcsendül a dal:
"Mennyből az angyal, eljött hozzátok ...
... lássátok, lássátok.."
És mi meghatódva, meglepetten nézünk a semmibe. Szemeink a könnytől csillognak, s mi azzal birkózunk, hogyan kendőzzük el azokat. De a könnyek megtalálják szabadulásuk útját, mert a bennünk lévő lélek ontja őket. A könnycsepp jelkép csupán, amely lehet a bánat, az öröm, de lehet egyszerűen a felemelkedettség érzése is.
Ebben a pillanatban emeljük fel szívünket! Gondoljunk eltávozott s a mellettünk álló szeretteinkre! Így fogadjuk Isten ajándékát, amiből mindenki egyformán részesülhet. Ez az ajándék nem más, mint a szeretet. Hisz a szeretet senkit és semmit nem zár ki, hanem mindent és mindenkit összefog. A valódi szeretet ad, s nem elvesz, isteni terv alapján születik és harmóniához vezet!
Mindannyiunk számára legyen ez a szenteste üzenete! Éljünk bár magányosan, vagy szerető családi körben, egyformán feltölthetjük testünk templomát harmóniát hozó Isteni szeretettel! Tanítása figyelmeztet bennünket, hogy minden esténk Szenteste kell, hogy legyen!
Áldott karácsonyt mindenkinek!




