Mohamed próféta
A hagyomány szerint Mohamed, prófétaként valamikor 610 körül lépett a nyilvánosság elé. Az általa előadott, kezdetben még kiforratlan tanítás lényege, az egyetlen istenben (ar-Rahman) a Könyörületesben, illetve később Allahban való hit. Mohamed sokat merített a zsidó, és keresztény vallásból, és saját tevékenységét az Egyistenhitének megtisztításában, és helyreállításában jelölte meg. Élesen elutasította az ősi vallási hagyományt, a nemzetiségi társadalmat, s az első időkben hevesen kikelt a gazdagság ellen. A Próféta helyzete, hagyományellenessége és radikális szociális felfogása miatt hamarosan tarthatatlanná vált Mekkában, ezért kevés hívével együtt átköltözött a szomszédos városba, Medinába. Az esemény hagyományosan elfogadott időpontja 622. július 16. – a muszlin időszámítás kezdete, egyben az iszlám önálló vallásként való megszületésének a napja.

Mekka és Medina
Mekkával ellentétben, az új vallás Medinában, és a félsziget nomád törzsei között gyors sikereket ért el. Híveinek száma gyorsan növekedett, és amikor 630-ban diadalmasan visszatért Mekkába, immár az egész félszigetre kiterjedő, vallási alapon szervezett birodalom urának tekinthette magát. Ez az új keletű uralma azonban nem volt hosszú életű, mert 2 évvel később, 632-ben a Próféta meghalt. Az iszlám hitfelfogásának részletes kidolgozását, a Próféta még Medinában készítette el. Felfogása szerint az igaz hitűek egyetlen nagycsaládot, közösséget alkotnak (umma), amelyben – Isten előtt – minden muszlin egyenlő. Allah, aki Prófétáján keresztül törvényt ad híveinek, az egyetlen isten, a Világmindenség ura, és teremtője. Az ő ítélőszéke elé kerülnek az elhaltak, hogy hitüknek, és tetteiknek megfelelően a pokolra, vagy a hét mennyország gyönyöreire találhassanak. A világ végén Allah, megváltót (Mahdi) küld, és elkövetkezik az utolsó ítélet.
A Mindenható
Mohamed tanításai szerint Allah örök, mindenható, és láthatatlan. Ő a fény és az értelem, az égben lakik, trónusán ülve kezében sorstáblát, és írónádat tart. Ő alkotta az első embert, Ádámot, s a teremtés pillanatában létrehozta valamennyi ember lelkét is. E lelkek trónusa körül várják, hogy emberi testbe költözzenek. Mohamed tanításában az emberiség őstörténete a bibliaival azonos. Így a bibliai hagyományt követi a Próféta tanítása Ábrahám, Mózes, és József történetének feldolgozásában. A zsidó és keresztény hagyományokra támaszkodik Mohamed, a próféták szerepének meghatározásakor is. Allah 313 prófétát küldött, hogy tolmácsolják szavait az embereknek. Ezek sorában van Ábrahám, Mózes, József, és Jézus is, de az ő tolmácsolásukban (szerintük) Allah üzenetének eredeti értelme elhomályosult. Maga Mohamed az utolsó próféta, a Próféták Pecsétje, akinek szavaiban Isten akarata teljességre jut.
Az öt pillér
Az iszlám tanítása szerint az igaz hívőnek öt alapelvet kell teljesítenie, ötféle kötelezettségnek kell eleget tennie. Ezek közül a legfontosabb az egyistenhit ("egy az Isten, és Mohamed az ő Prófétája"). A kötelezettségek közé tartozik, a napi ötszöri (Mekka felé leborulva) elmondott ima, melynek végrehajtási módját később aprólékosan szabályozták. Ugyancsak alapvető előírás, hogy évente - később, már csak életük során egyszer - el kell zarándokolniuk a szent helyekre (Mekkába, és Medinába).
A kába kőről és a böjtről
Mohamed megőrizte a mekkai Kába-kő pogány időkből származó tiszteletét, a szentélye körül lezajló évenkénti szertartások az Iszlám legnagyobb kultikus eseményei. A hívőknek adakozniuk is kell a szegények javára, és előírás szerint, jövedelmük meghatározott részét a közösség rendelkezésére kell bocsátaniuk. Végül a Próféta böjtöt is előírt hívei számára. Ramadan havában, a muszlin napfelkeltétől, napnyugtáig nem ehet - ihat, s az élet minden területén önmérsékletet kell gyakorolnia.
Az iszlám művészete
Az Iszlám tiltja Isten, és az ember képi ábrázolását, a szeszesitalok fogyasztását. A sémi kultúra hagyományainak megfelelően vannak étkezési tiltások is (ilyen, pl. a sertéshús fogyasztásának tilalma). Mohamed vallása kizárólagos igénnyel lép fel, mint az egyedüli igaz hit. Ennek megfelelően fontosnak tekinti a hit terjesztésének feladatát. Ezt a célt szolgálja a Szent Háború tanítása, a hit fegyveres terjesztésének prófétai útmutatása. A többisten hívőkkel szemben az Iszlám türelmetlenséget hirdet, a zsidókkal, keresztényekkel, és egyistenhívőkkel szemben azonban türelmet ajánl.
Korán
Mohamed életében csak élőszóban tanított. Tanainak feljegyzéséből állították össze a 650.-es évekig az Iszlám Szent Könyvét, a Koránt, amely Allah (Mohamed általi) kinyilatkozásait tartalmazza. A 114 szúrából (fejezetből) álló gyűjtemény az Iszlám mitológiája, és etikája, a Próféta élettörténete és beszédeinek gyűjteménye. Szövege körül hamarosan értelmező, magyarázó irodalom alakult ki, ebből fejlődött ki a vallásjoguk, és a teológiájuk.
A szunna, a szakító szent irat
A Korán azonban nem az egyedüli hitforrás. A Próféta életére és tevékenységére vonatkozó hagyomány (Szunna) gyűjtése már a 650-es években megkezdődött.
Az első évtizedektől kezdve eltérő nézetek alakultak ki egyes vallási előírások értelmezésében. Ennek megfelelően a későbbi Iszlám négy nagy, és számos kisebb irányzata alakult ki, de ez a "tarkaság" nem kérdőjelezi meg az Iszlámnak, mint vallásnak az egységét. Ennek ellenére a mozgalomban már a 7. században szakadások is történtek. Ennek oka nem a hitelvi kérdés, hanem a Próféta utódlásának problémája volt.
A síiták és szunniták
Azokból, akik a szűkebb családból akartak utódokat (kalifákat) az iszlám élére, lettek a síiták (ma az összes muszlinok 8-10%-a). Az uralkodó irányzat pedig a szunnita iszlám lett, amely csupán a kalifák Mekka törzséből való származásához ragaszkodott.
Mohamed halála után néhány évvel megindult az arabok hódító háborúja. Hatalmuk alá került Szíria, Irak, Irán, Közép-Ázsia, és Észak-Afrika, majd az új hit megvetette a lábát Európában is. Közel 500 éven keresztül virágzott az arab kalifátus, amely létrehozta a maga gazdag tudományát, művészetét és kultúráját. Később a törökök vették át a vezető szerepet az Iszlám világában, közben pedig Mohamed vallása elterjedt Indiában és Indonéziában is. Az utóbbi évszázadban vált lendületessé az Iszlám terjedése Fekete-Afrikában, s ma már kevés olyan térség van a világban, ahol nincs kisebb, nagyobb közösségük.



