Ha egy számtani sorozat első tagja az erőhiány, a második pedig a kimerültség, akkor a harmadik mi lesz? X
X1: a megoldóképlet szerint a 3. elem a feltöltődés, de igazából ismét erőhiány
X2: túl vagyok a matek érettségin
Furcsa elmebaj ez az érettségi. Furcsa tudatállapot. Furcsaháború ( 2.világháború része volt asszem). Én vagyok a logaritmus és a hidegháború is. Szerepjáték. Szerepharc. Rám kacsint 2 német szó és kinevet, majd elém áll egy gorilla, akinek a szőrszálai évszámok. Ha nem tudom mindet, összeroppant. 3 nap alvásminimalizálással, evés és tanulásmaximalizálással. Welness? Nem igazán. Ma azt mondták nekem: „Durvák a szemeid!” Mintha nem tudnám, hogy a sötét karikák makacsul mélyülnek, hiába Loreál, hiába kenem.
Alvással kéne bekenni, bár most nekem csak egy teljes alváspakolás segítene. Talán. Most minden bizonytalan ami holnap. Minden bizonyos már ami ma. És én ilyen szélsőségek között tömöm a tudást. Lemerülőben vagyok, és pont ez hajt. Az időhiány. A végszükségre eltett tartalékaimat élem fel.
Írásbeli – megtörtént látványos kielégülés nélkül. Ingadozó százalékok, bíztatások, büszkeségek. Pihenés és szabadidő illúzió. A jég egy kicsit felengedhet, a szóbeli majd úgyis újra befagyaszt.
Érettségi 2.0 verzió. Nem, nem kell ismételnem, csak szóbeli. Csak. Csupán. Mindössze. Persze mindezt iróniával. 38 tétel, már „csak” 20, persze erre „még” 5 napom van. Számítógép, konyha, WC. Ez a személyes Bermuda-háromszögem: magába zár, elnyel, fogva tart. Mint egy robot keringek a 3 helyszín között, néha pedig kinézek az ablakon. Ha a lombok nem lennének buján zöldek, nem hinném el, hogy nyár van. Zuhog az eső, sötét felhőburkolat fedi az eget, az életemet.
Cölibátus, invesztitúra, szimónia, skolasztika, szkizma. Bennem is ilyesmik dúlnak. Szkizma fog bekövetkezni – a tanulni vágyó, és az élni vágyó énjeim kölcsönösen kiátkozzák egymást. Kicsit szerzetesi élet, bencés, ferences vagy domonkos? Mindegy.
Kintről hólapátolásszerű zajok jutnak a szobába, meg sem lepődnék. Akkor mehetnék a júniusi jégre korcsolyázni, nagy élmény lenne. De csak a földet lapátolják – felújítanak. Engem is fel kéne. De nem most, zavar a lapátoló hang – átszövi a történelmi eseményeket – megelevenednek a robotoló jobbágyok. A figyelmem megint máshol jár. Mire visszatornászom a monitor bántóan sugárzó felületére, ismét újra kell olvasnom azt a mondatot, tizedszerre. Tized. Egyházi.
A magyar nyelv fantasztikus szavai, melyek persze idegen eredetűek beindítják fantáziámat. Longobárd. Primogenitúra. Privilégiumok. Kényeztetik a fülemet, és a nyelvi játékosságra betegesen hajlamos agyamat. Beteges, de még az egészséges határán. Pont jó. Pont. Újabb mondat végére értem.
Tömör szöveg, rögökkel teli. Én meg felszántom, de nem ökörként, hanem szamárként. Lassan, lehajtva nagy fejemet haladok, néha szamárkodom, néha „iá-iá”-zom – felsírok. Kicsit néha újjászületek, de előtte szükségszerűen meghalok.
Ilyenkor tankolok. Jöhet a Bermuda-háromszög következő csúcsa – konyha. Belekóstolok egy joghurtba – megunom. Belekezdek a jog alakulásába – megunom. Belekortyolok a teába – kiköpöm. Belenyalintok a teológiába – visszaöklendezem – kijön a lényeg, leírom, kész a tétel. 19.
Telnek a másodpercek, tételek, ételek, életek. Megszületik a kis Napóleon, megkapja az első játéklovát. Hitler tinédzser, már nő a bajsza. Egy zsidó lányba szerelmes, aki visszautasítja. Diktatúrák sírnak föl, a bába most én vagyok. Temetik a demokráciát, a sírját én ásom. Aquinói, Loyolai, Assisi még azt hiszi nem vicces a nevük. Akkor még senki nem nevet, aki mégis, az a következő kacaj közben már máglyán ég. De csak nevet tovább, hisz ő mártír. A definíciónak meg kell felelni.
Nekem meg 5 nap múlva kell megfelelni ismeretlen emberek szubjektív elvárásainak. Felelnem kell. Felelős vagyok magamért, a mondataimért, amiket abból a fejből kell kikaparnom egy papírra majd, mely most telítettnek érzi magát. Professzorrá kell válnom, de csak negyed órára. Azalatt el kell játszanom, hogy értek valamihez, és jobban tudom, mint bárki más. Ehhez önbizalom, elszántság és némi színészi képesség kell. Ja meg tudás, talán. Blöff, kamu, lódítás, ferdítés. Lehet, hogy csak ennyi az egész. Mintha pókereznék. Nagy a tét, nagy a blöff. Nyílt lapokkal játszani tilos!
Mófi
Alma és fája fórumajánló
Furcsa elmebaj ez az érettségi. Furcsa tudatállapot. Furcsaháború ( 2.világháború része volt asszem). Én vagyok a logaritmus és a hidegháború is. Szerepjáték. Szerepharc. Rám kacsint 2 német szó és kinevet, majd elém áll egy gorilla, akinek a szőrszálai évszámok. Ha nem tudom mindet, összeroppant.
Tetszett a cikk?



