Mennyi titok rejlik testünkben! Már negyvennégy éve kutatom a testet, hogy egyetlen kezelés alatt gyógyuljon meg az ember. De ez hiú ábránd, mert oly sok az emlék az ember testében, a sejtekben, hogy képtelenség lenne az a vágyam, hogy egyetlen kezeléssel minden szerv meggyógyuljon.

Mennyi titok rejlik testünkben! Már negyvennégy éve kutatom a testet, hogy egyetlen kezelés alatt gyógyuljon meg az ember. De ez hiú ábránd, mert oly sok az emlék az ember testében, a sejtekben, hogy képtelenség lenne az a vágyam, hogy egyetlen kezeléssel minden szerv meggyógyuljon.

Ha Jézus idejét nézem és az akkori embereket, azt látom, hogy abban az időben is szenvedtek, éheztek, rettegtek, reméltek, hittek. De azok az emberek, Jézus egyetlen érintésétől meggyógyultak, s ha hitték, hogy ez így is marad, akkor gyógyult maradt a test. Ha nem tudták megőrizni a hiten keresztül az egészséget, akkor viszont újra visszaestek a betegségbe.

HarmoNet tipp:
Alma és fája fórum >>

A gyógyulás nem hit kérdése
Ahhoz a kezeléshez, amit én teszek az emberekkel, nem kell az adott ember hite. Itt az én hitem van benne a kezelésben, ahhoz, hogy meggyógyuljon
, és több kezelés után, a hite nélkül gyógyul meg. Viszont úgy látom, hogy a kezelések során, megjön a hit, felébred benne az ősi Isten-érzés. Hogy van Isten, de nem az az Isten, amit az egyházak árulnak, hanem egy más, egy tiszta érzés, amivel érzi Isten jelenlétét a kezelésnél is, és vele marad, őrzi magában továbbra is, mert minden sejtje Istent itta kezelés alatt.

Jézus sem kérte tőlem soha, hogy higgyem őt, és én sem kérem a beteget, hogy higgyen, csak a kitartását kérem, hogy jöjjön el többször, mert több kezelés kell a gyógyulásig. A teljes megtisztulásig sorozatos kezelések útján jutunk el. Jézus idejében nem volt ennyi méreganyag, amit most csak több kezeléssel lehet feloldani a testben. És hiába távozik testéből, újra töltődik, mert minden étel rejt magában valamilyen káros anyagot, aminek már a gyermekek is áldozatai, mert a sejtjeinkig ívódott már belénk, amiből a gyermek lesz. Hogyan legyen egy gyermek egészséges akkor, ha méreggel telt sejtből fejlődik a teste, és már a magzati kor alatt is kapja tovább a méreganyagokat? Ki ezért a felelős? Ki állítja már meg ezt az egész folyamatot? Hiába van most hited, ha mérget eszel reggel, délben, este. Nem oldja fel a hited a mérget a testedben.

Hiába imádkozol gyermekedért ember, ha a méreg ott van benne, ami öl és pusztít. Vibráló gyermekek születnek, akik nem képesek figyelni, nem tudnak egy pillanatig sem nyugton maradni, mert nem érzik jól magukat. Így válnak egyre agresszívabbá is, nem érzékelik, hogy mit okoznak társaiknak, mert az érzékelésük zűrzavaros, nem kifinomult. Túl aktívak, mert az idegrendszerük beteg. Nyitott tudattal születnek, így mindenre reagálnak, misztikusak és látók. Összekeverik az anyagi világot más világokkal.

Nem zsenik, csak mások
A tudatuk nem lassan és fokozatosan ébred fel az élet felismeréséhez, ahogy kellene. Ezek a gyerekek mindent egyszerre akarnak, amit a boltban meglátnak, de játszani egy percig sem képesek. Mozgásuk fékezhetetlen, nincs veszélyérzetük, nincsenek félelmeik, mert a tudatuk nem képes felfogni, szelektálni a dolgokat. Amitől óvakodniuk kellene, azt sem érzékelik. Ezeknek a gyerekeknek az aurájuk valóban indigókék színű, éppen a nyitott tudat miatt, melyen tisztán átjön az információ.

Csak látszólag zsenik ezek a gyermekek. A zseni ember nem így kezdi életét! A zseni figyel, felismer, és megy tovább az úton, magasabb szintekig. A zseninek van intelligenciája. De ezeknek a gyerekeknek valójában viselkedési problémájuk van. Nem zsenik, az indigószínű gyerekek, akikről már számtalan dicsérő könyvet írtak, hanem betegek.
Mit él át a szülő?
A szülő képtelen nevelni őket, mert formálhatatlan, fegyelmezhetetlen gyerekek, akikhez igen sok türelem kell.
Ne ringassa magát a szülő abban a tudatban, hogy az ő gyereke mindent-tudó, bár első ránézésre annak tűnhet. Ezek a gyerekek betegek!

Ilyen, hogy indigó-gyerek nincs. Én hat testvért neveltem fel, saját gyermeket négyet, és nyolc unokám van. A gyerekeknek minden rezdüléséről meglátom mi a baja, ismerem őket, ezért látom a különbséget egészséges és beteg gyermek között.

Hol van a hiba?
Az ilyen esetekben nem a hit segít, hanem a korai felismerés.
Az lenne a feladata a szülőnek, ha felismeri gyermekében az elváltozást, hogy többet foglalkozzon vele.

A figyelőközpont sérült náluk, ezért újra és újra egy dologra kell tanítani az ilyen gyerekeket, hogy bevésődjön egy-egy információ a viselkedésről, a játékról, amely tanulás az életre. Ha van nagyszülő, aki türelmes, és akik csak szeretettel veszik körbe unokájukat, őket is be kellene vonni a nevelésbe, az öregebbek bölcsessége jót tesz a gyerekeknek és a nagyszülők nem úgy elfogultak az unokákkal szemben, mint a szülők. Ne legyen a gyermekben szétszórtság újra, az adott pillanat szituációira kell figyeltetni.

Jó lenne, ha a társadalom felismerné ezt az új betegséget, és más formában, más intézményi keretek között tanítaná őket. Engedni kell a mozgást nekik, mert szenvednek, ha egy helyben kell maradniuk. Sajnos csak percekre lehet a figyelmüket megfogni. Nem szabad doppingoló italokat adni nekik, a tea helyett csak vizet ihatnak, mert így is felfokozott állapotban vannak.

A megelőzéshez az kellene, hogy ne ilyen gyermekek szülessenek, hogy egészséges életvitelt folytassunk, és a pihenőidőt valóban pihenéssel töltsük el. Az egyik kezelésre eljáró lány is, ilyen indigószínű aurával rendelkezik. Tizenhét éves, és rettegek az életéért.
Öt percig nem tudott megülni nyugodtan a székben, még az öt perc is jó lett volna, viszont közben állandóan járt keze, lába. Rémüldözött azon, hogy mit lát lélekszemmel, ezért aztán nem merte a szemét csukva tartani a kezelés ideje alatt. Az agy teljesen ki van nyílva, minden központ mindenre figyel, csak éppen arra nem, ami az adott szituáció. Az idegrendszer fő vonulatai megvannak, csak az abból tovább futó szálak feketék, nem fejlődtek ki az anyaméhben töltött idő alatt. Így az idegszálaknak a megszületés után megkezdődik rövid életük, idő előtt halnak el. Ezért képtelenek a munkára.
A társadalom nem meri felvállalni az anya hibáját, és kérdőre vonni, mit tett ő a baba egészségéért? Semmit. Élte életét, nem is figyelve a benne lévő gyermekre.

Társadalmi probléma

A társadalom hallgat, mert kizsákmányolják az ember erejét. Féltik kenyerüket az emberek, és tűrnek, s ennek ez az ára. Ezek a gyerekek munkaképtelenek, nem fogják tudni eltartani, sem életben tartani az országot. De vajon az ország meddig bírja ezt a sok beteg gyereket eltartani? Mikor lesz ebből az állapotból már kiút?
Hogy az anyák nyugodtan tudják kihordani gyermeküket, és egészséges ország legyünk. Mikor állítják már meg azt a sok káros italt, amit az anya a születendő gyermeke kárára iszik? Aztán persze a gyermeket is ezekkel itatják. Miért nem vizet isznak, amiből felépül a testünk? Az ételekben felhalmozott adalékok is rendkívül károsak. A mi gyermekeink már nem mennek ki a kertekbe, hogy málnát, gyümölcsöt, vagy bármit megtermeljenek és azt egyék. Nem erre nevelték őket. Ez lett az ára, beteg unokák.

Ezek a gyerekek soha nem fognak szülni, mert a teste képtelen arra, hogy kihordjon egy magzatot. Vagy még betegebbet szül, ha nem vetél el. Ennek a lánynak már az a védőrendszere, ami vigyáz ránk, meghalt, és a rák jelei már ott vannak a nyakánál. Tehet bármit, nem lehet megmenteni, mert ott vissza az időben, az anyában nem fejlődött egészségesen.

Hiába kezd el most egészségesen élni! Nem hat rá, mert az idegrendszer tombol benne, egyfolytában mindent kilök a testéből, nem osztódik benne szét a tápanyag. Menni, és menni, folyamatosan mozgásban lenni, ezt érzik. Nincs nyugalom bennük, mert az életenergia szétrobbant bennük, és le kell járni, le kell mozogniuk, kiadni magukból. De nem tudja mindaddig, amíg az összes el nem fogyott, akkor pedig végük. A gerincen egy-egy csigolyában öt-hat évre elegendő életenergia van, ami az évek múlásával mindig felnyílik, így van erőnk idősebb korban is. A tudatközpontok az agyban is lassan nyílnak fel, és így tud kinyílni a világra.

De ezeké a gyerekeké már születésüktől fogva nyitva van, így nem tudják különválasztani az anyag világát az energia világától, számukra mind a kettő együtt van, ezért látók. De nem úgy látók, ahogy annak lennie kellene. Nincsenek tudatában annak, melyik létformához tartoznak. Igazából egyikhez sem, mert teljesen nem éli meg egyiket sem.

Ezért nem tudnak még játszani sem, mert nem alakult ki bennük a szabálytudat. Törvények nélküliek. Nincs védekező mechanizmus a testükben, ezért hamar halnak. A legkisebb vírus is a halálukat okozhatja, mert a védekező mechanizmus helyett az idegek tombolnak, nem engedik felszínre a testben lévő védőrendszert dolgozni. Hol rejtegeti titkát a társadalom? Mi a jó ebben? Mikor kezd ez a nép felébredni? Hány gyermeknek kell még meghalnia, mert az anya nem gondol gyermekére, mert a társadalom és a mai életritmusból nem tud kilépni. Nem kímélik Őket, az anyákat. Miért hallgat a média? Találtak az ilyen gyermekeknek egy szépen hangzó nevet, indigó, vagy kristálygyermek, és sorra jelennek meg a félrevezető könyvek. A szülők azt hiszik, ez olyan jó dolog, mert okos a gyerek és büszkén mesélik, hogy az ő gyermekük bizony indigószínű! Az nem szenzáció, ugye, hogy ők valójában, nagyon beteg gyermekek?! Ez a társadalom, és benne az ember hibája!

Ursinyi Julianna Ágnes
(Részlet: A valódi jelentés című könyvből)

Tiszta vizet a pohárba: Indigók >>
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.