Mercsek László, dr. G. Tóth Viktória, dr. Lückl Jenő:A reménytelennek tartott gyermekek gyógyító agytrénerei
Egy gyógyító agytrénerekből álló triumvirátust – Mercsek Lászlót, dr. G. Tóth Viktóriát és dr. Lückl Jenőt – szólaltatok meg. A következő oldalakon változtatás nélkül hagyott írásukat olvashatják. Mercsek László tizenkét évvel ezelőtt az elsők között állt a Csontos-féle agytréner technika mellé, majd mozgósította mindazokat, akik vele együtt ma is szívvel-lélekkel gyógyítanak olyanokat is, akikről máshol, mások már lemondtak.
Sérült, fogyatékos gyermek bármelyik családban születhet. Sok ilyen sorsú kisfiút és kislányt korábban intézeti nevelőkre kellett bíznia a családoknak. Nem voltak és ma is alig akadnak az otthoni ellátásukat támogató szolgáltatások. De létezik három ember, akik egy valamiben teljes mértékben egyetértenek: minden gyermek különleges emberi lény, aki a saját módján törekszik növekedni és fejlődni. Mindhárman azért dolgoznak, hogy ezek a kirekesztett gyerekek mosolyogjanak, képesek legyenek emberi életet élni.
Dr. Lückl Jenő:
– A mai korban alapvetően kétféle szemlélet jellemzi az embereket.
A teljesítményorientált, melynél legfontosabb a sok munkával – ez a becsületesen dolgozó nagy többségre vonatkozik – szerzett minél több pénz és az ezzel járó szabadság – sok mindent megvehetek magamnak, sok helyre elmehetek és így tovább – ez elsősorban a nyugati kultúrák sajátsága. Az ilyen szemléletű embereknek azonban nem jut elég idejük a testi-lelki pihenésre, regenerálódásra, nem képesek „lazítani”, majd ennek később – ki fiatalabb, ki idősebb korában – különböző zavarok és betegségek formájában fizetik meg az árát.
A keleti kultúrákban, a „természeti népeknél” sokkal előrébb való a test és a lélek egészsége, nem jellemző a pénz mindenáron való megszerzésére irányuló, később magát megbosszuló életmód. Nem fertőzte meg őket a „nyugati civilizáció”, náluk nem működik annyira a médiák által közvetített manipuláció. Ennek a manipulációnak egyik fő irányvonala az a szinte észrevehetetlen befolyásolás, amely nem kielégíti, hanem mesterségesen, elsősorban reklámok útján irreális mértékben növeli az emberek igényeit, fogyasztását és természetesen testi-lelki elhasználódását. Gondoljunk például a reklámokra – „Itt a legújabb technikai csoda, most akciós áron juthat hozzá, csak amíg a készlet tart! Ez az, amire Önnek szüksége van, most vegye meg!” – és sok más, a reklámpszichológusok által kidogozott trükk, melynek egyetlen és igazi célja az, hogy a gyártó és a forgalmazó még jobban meggazdagodjon.
Szerencsére a nyugati civilizációkban élő emberek közül sokan már ráébredtek arra, hogy hosszú és jó minőségű életet csak megfelelően karbantartott testtel és lélekkel lehet élni, ezért az utóbbi évtizedekben ezeken a helyeken is megjelent számos olyan módszer, mely ezt szolgálja. Ezek közé tartozik a jóga, a relaxálás, az agykontroll és mások mellett a fénnyel és hanggal végzett stimuláció is. A többihez hasonlóan ez is az ősidőkbe nyúlik vissza, gondoljunk csak az ütemes ritmusra a tűz körül táncoló ősemberekre.
A mai kor emberének helyzete, ellentétben őskori rokonával, sokkal könnyebb, mert egy fény–hang „szeánszhoz” nem kell tábortüzet raknia, zenekart és tánccsoportot szerveznie, valamint azért fohászkodnia, hogy ne essen az eső vagy a hó, hanem egyszerűen a fejére tesz egy készüléket és elindítja a kiválasztott programot.
Mivel ebben az esetben kifejezetten az agyra gyakorolt hatásról van szó, érdemes áttekinteni néhány olyan kérdést, mint annak jellegzetessége, a gyógyulás, és a különböző, jelenleg használatos eljárások lényege.
A központi idegrendszer mikroszkópos képe leginkább egy térhálóhoz hasonlítható, melynek sűrűségétől, azaz a sejtek számától és azok egymással való kapcsolatától függ a megfelelő működés. Ha ez a térháló az agy bizonyos részein nem elég sűrű, vagy nem működik megfelelően, akkor az ahhoz a területhez tartozó funkció károsodik – vannak olyan pszichiátriai betegségek, melyeknél például MR-vizsgálatokkal igazolható az agy egyes területeinek zsugorodása, mely a gyógyulás után megszűnik és az agy visszanyeri eredeti méretét.
Ez összhangban van az elmúlt néhány év nagy jelentőségű felfedezésével, mely szerint – az eddigi, sok évtizeden keresztül uralkodó állásponttal szemben – a központi idegrendszeri sejtek felnőtt korban is újra képesek szaporodásra, és az agyon, illetve gerincvelőn belüli vándorlásra. Hasonlóan nagy jelentőségű az a felfedezés is, melynél az emberi agy működését PET-tel – pozitron emissziós tomográfia – vizsgálva kimutatták, hogy kényszerbetegek esetében pszichoterápiával ugyanolyan hatás érhető el, mint gyógyszeres kezeléssel.
Nagyon sok olyan gyógyszeres kezelés és egyéb eljárás van az úgynevezett akadémikus orvoslásban, melynek pontos, sejtszintű hatásmechanizmusát nem ismerjük, de ettől függetlenül jól beváltak, segítenek a betegeknek, elérjük a kívánt eredményt, de, úgymond, „vakon” kezelünk ezekkel. Valójában minden esetben arról van szó, hogy akarva-akaratlanul támogatjuk a szervezet öngyógyító, önmegújító képességét.
Hasonló a helyzet a fény–hang stimulációval is: nem tudjuk, hogy pontosan milyen módon avatkozik a sejtek anyagcseréjébe, milyen molekuláris szintű változásokat idéz elő és milyen módon éri el a kívánt hatást. Amelyek azonban az eddigi tapasztalatok, valamint az utóbbi évek központi idegrendszeri kutatásai, génsebészeti és képalkotó vizsgálatok terén elért eredmények alapján valószínűsíthetőek, azok a következők:
A módszer lényege a frekvenciában, a rezgésben van, ugyanúgy, mint sok más eljárás esetében; a különbség csupán annyi, hogy itt elsősorban a fényt használjuk fel a „jel”, másként fogalmazva az információ bejuttatására. A beviteli útvonal adott, mert a szem és a látópálya anatómiailag az agy kihelyezett részének tekinthető, tehát a bevitt információ jelentősebb veszteség nélkül célhoz – központi idegrendszer – ér. A fény és vele együtt az információ útja tehát: a szem, a látóideg, a látókéreg, majd onnan szétszóródva az agy többi része. A hangokkal bevitt jelek esetében hasonló a helyzet, csak az anatómiai pályák különböznek.
A fény–hang stimulációra bekövetkező kedvező változások hátterében feltehetően komplex mechanizmus áll, mely többek között magában foglalja a következő idegsejt-szintű változásokat:
• Számuk növekedése az újra szaporodásra serkentett őssejtek segítségével.
• Egymással való kapcsolatainak – elsősorban synapsisok – gyarapodása – egy sejt esetén több ezer kapcsolat is lehetséges.
• Anyagcsere kedvező irányú változása.
• Elektromos vezetőképesség javulása.
Ezen kívül optimalizálja a különböző kémiai anyagok – például szerotonin, dopamin, noradrenalin, GABA, endorfinok és így tovább – mennyiségét és egymáshoz viszonyított arányát a központi idegrendszeren belül. Mielőtt rátérnénk az általunk történő felhasználásra és azzal kapcsolatos, az esetek jelentős részében pozitív tapasztalatainkra, mindenképpen érdemes áttekinteni az eljárás helyét és alkalmazásának lehetőségeit az egyéb módszerek viszonylatában.
A fény–hang stimuláció a pszichológusok és a pszichiáterek által is közkedvelt és gyakran alkalmazott relaxációs pszichoterápiák csoportjához tartozik, melyek közül több is rendelkezik azzal az óriási előnnyel, hogy a páciens ezt megtanulhatja és a későbbiekben – szakember rendszeres ellenőrzésével – önállóan használhatja. Gyermekek esetében azonban javasolt a szakember személyes jelenléte a készülék használata közben.
Mint sok más esetben, itt is erőltetett a besorolás, hiszen ez az eljárás nem csak relaxálásra alkalmas. A mentális egészséget nem véletlenül hangsúlyozzák annyira, ugyanis a régi állásponttal ellentétben mára az orvoslás is azt mondja, hogy a testi betegségek legnagyobb része lelki eredetű – eddig csak az asztmát, a gyomorfekélyt, a magas vérnyomást és néhány egyéb elváltozást tartottak pszichoszomatikus betegségnek.
A fény–hang stimuláció a „lelki egészség” oldaláról hat, ellentétben például egy vakbél- vagy koszorúér-műtéttel, mely a testi oldalról próbálja megoldani a problémát. Használható a lelki problémák – és ezzel kapcsolatban a testi betegségek – megelőzésére is, mely sokkal könnyebben elérhető cél, mint a már kialakult bajok kezelése.
A csapat egymásra találásának története három nézőpontból.
Mercsek László története:
– Életemnek egy új szakasza 1978-ban kezdődött, ekkor találkoztam először a természetgyógyászattal. Ausztriában dolgoztam. Nagyon hasznosnak és érdekesnek találtam a reflexológiát és az akupresszúrát, ezért szabadidőmben megtanultam ezeket. Néhány év múlva hazatérve a környezetemben már mindenkit ezekkel a módszerekkel akartam gyógyítani. Akkor még senki sem vett komolyan. Egy újabb lökést ebbe az irányba a nyolcvanas évek hozták, amikor lehetőség nyílt vállalkozásba kezdeni természetgyógyászként is. Több folyóirat és egyre több könyv állt a rendelkezésemre újabb ismeretek gyűjtésére.
1991-ben egy természetgyógyász konferencián vettem részt, ott hallottam Csontos Péter előadását a fény–hang készülékről. A szünetben ki is próbáltam. Érdekesnek találtam, ezért később személyesen is megkerestem, hogy többet tudjak meg a tudati technológiáról. Beszélgetésünk után nem sokkal meg is vettem az első készülékemet, egy DAVID 2001-est, és elvégeztem a tanfolyamot is. Ezután hosszú ideig csak kísérleteztem a készülékkel, sok tesztet készítettem a hozzám fordulókkal, mert meg akartam érteni annak gyógyító mechanizmusát. Évekig együtt alkalmaztam a reflexológiával, több-kevesebb sikerrel. Egyeseknél felgyorsította a gyógyulási folyamatot, másoknál semmi különösebb hatást nem tapasztaltam. Nem értettem, hogy az egyik ember miért reagál gyorsan, a másik meg csak nagyon sokára, vagy éppenséggel sehogyan sem a tréningekre.
Meg kellett tanulnom, hogy a betegségek mögött mindig más és más ember áll, más energiaszinttel, más környezettel, más életvitellel és gondokkal. Meg kellett tanulni, hogy mindenki magát betegíti meg a saját lelki problémáinak megfelelően, és ha ő semmit nem akar hozzá tenni a gyógyuláshoz, akkor az csak nagyon lassan fog bekövetkezni.
Rendbe kellett tennem a saját energiarendszeremet is, amihez nagy segítséget jelentett az agytréning. Sikerült a magas vérnyomásomat, gyomorfekélyemet és a lumbágómat végérvényesen elmulasztani – ezek ugyanis minden egyéb módszer ellenére időnként mindig előjöttek.
Időközben reiki-tanfolyamokat is végeztem és eljutottam a legmagasabb szintig. Erre azért volt szükségem – a sok csodálatos emberen kívül, akiket közben megismertem –, hogy belül lecsendesedjek, elindulhassak egy új irányba, és felfigyeljek azokra az apró jelekre, amelyek máig segítenek utamon.
Az agytréninggel egyre több sikerélmény ért. Így „főprofilommá” vált.
1998-ban egy újsághirdetésre figyeltem fel. A hirdetés a Positív Szakmai Egyesület szülői részlegére hívta fel a figyelmemet. Arra gondoltam, hátha segíthetek a sérült gyerekeken is. Megkerestem őket, beszéltem a technikáról és a lehetőségekről. Később meghívtak egy országos szakmai konferenciára. Két nap alatt sok előadást hallgattam végig és rengeteg elborzasztó adatot hallottam. Megtudtam, hogy Magyarországon több mint egymillió, valamilyen szinten sérült, beteg gyerek él, akiknek segíteni kellene. Sok ragyogó elme igyekszik velük törődni, rengeteg energiát és sok pénzt áldozva erre a célra. Ez hazánknak is hatalmas összegű – sok milliárd forintnyi – kiadást jelent évente úgy, hogy az elért eredményekkel közel sem áll arányban a befektetés. Azaz, túl kevés gyerek kerül vissza teljesen egészségesen a mindennapokba. Ez azt jelenti, hogy az ország lehetséges szürkeállományának egy része végleg elveszik.
A konferencián történt még egy döntő találkozás. Itt ismerkedtem meg dr. Kovács Ferenccel, a Budai Gyermek Kórház neurózis osztályának vezetőjével, aki meghívott az osztályára, hogy jobban megértse a fény–hang technikát. Mikor felkerestem, rövid beszélgetés után bemutatott dr. G. Tóth Viktóriának és a gondjaira bízott, hogy nézzük meg miképpen alkalmazhatnánk a technikát a sérült gyerekeknél.
Szegény doktornő, majd egy órán keresztül kellet hallgatnia előadásomat a készülékről és a módszerről, ráadásul úgy, hogy a gyerekek betegségéről én jóformán semmit sem tudtam, csak éreztem: valami nagyon fontos dologra bukkantam. Már szeretett volna szabadulni tőlem, mikor azt kértem, tegye fel a készüléket, és utána rajzolja le, amit látott. Gondolom, azért engedett akaratomnak, hogy minél előbb befejezhessük a beszélgetést. Mikor viszont megnéztem a rajzát és felhívtam a figyelmét egy-két harmóniahibára, s egy múltbeli fejsérüléses balesetére kérdeztem rá, csodálkozva érdeklődni kezdett. Rengeteg kérdése volt és máris a lehetőségeket terveztük. Ennek eredményeképpen belevágtunk a legnagyobb feladatba, amivel idáig csak találkoztam: beteg gyermekek gyógyítására is használjuk az agytréninget. Nem volt semmi kiindulási alapunk, mivel rövidesen kiderült, hogy a gyerekekre csak részben igaz az, ami a felnőttekre. Először is a szülőket kellett meggyőzni, hogy a módszer segíthet a gyerekeken, másrészt a gyerekek olyan teszteket produkáltak, amilyeneket a felnőttek soha. Szerencsére akadt, aki bízott bennünk, és ha lassan is, de mára már kikristályosodott a rendszerünk. Ebben a legfőbb kiindulási pont az anya kikérdezése. Ilyenkor nagyon sok minden kiderül, hogy mikor, hol és mely tartományban keletkezett a hiba. Ez útmutatót ad ahhoz, hogy honnan induljunk el. Természetesen gyakran konzultáltunk Csontos Péterrel. Olykor számára is komoly feladatot jelentett okkereső nyomozásunk, de tapasztalatai alapján sok jó ötletet tudott adni, így egy-egy nehéz esetben is tovább tudtunk lépni.
Módszerünknek új nevet adtunk: CFR Technika – azaz Célzott Frekvenciájú Relaxációs Technika.
Kevevári M. Katalin
Agyinfo
folytatjuk
"Értsétek meg: nekünk több szeretet kell, több, sűrűbb, viszonzatlanabb; ne érdemeink szerint mérjétek, szükségletünk szerint, s szükségletünk határtalan a szeretetből… s bízzátok ránk a hálát: lesz talán…" (Garay Gábor)
Tetszett a cikk?



