Voltaképpen leginkább az agyunk határozza meg, hogy kik vagyunk és mit teszünk.
A kötet - a gyermeki agyfejlődés kutatásának legújabb eredményeit bemutatva és felhasználva - a gyermekek egészséges, integrált mentális fejlődését elősegítő nevelési stratégiákat ismertet, sok konkrét gyakorlati tanáccsal és képes esettanulmánnyal segítve ezek gyakorlati megvalósítását.
"Egy napon Marianna kapott egy telefonhívást a munkahelyén, hogy kétéves fia, Marco és bébiszittere autóbalesetet szenvedett. Marcónak nem esett baja, a bébiszittert viszont, aki az autót vezette, kórházba szállították.
Marianna egy általános iskola igazgatója. Rögtön a baleset helyszínére sietett, ahol elmondták neki, hogy a bébiszitternek epilepsziás rohama volt vezetés közben. Marianna arra ért oda, hogy egy tűzoltó sikertelenül próbálja vigasztalni a kis Marcót. Ahogy Marianna magához ölelte, a kisfiú mindjárt megnyugodott.
Amint abbahagyta a sírást, Marco elmesélte Mariannának a történteket. Kétéves kori beszédével, melyet csak az anyja és a bébiszitter értett meg, Marco egyfolytában azt ismételgette: „ía vú vú”. Az „ía” Sophiát jelentette – így hívták a bébiszittert, akit Marco nagyon szeretett –, a „vú vú” pedig, amit Marco mindig a tűzoltó autó hangjának utánzására használt, ebben az esetben a mentő szirénájára utalt. Azért ismételgette, hogy „ía vú vú”, mert a történet számára legfontosabb részére figyelt: Sophiát elvitte tőle a mentő.
Egy ilyen helyzetben sokan azt mondtuk volna Marcónak, hogy Sophiával minden rendben lesz, azután rögtön megpróbáltuk volna elterelni a figyelmét, például azzal, hogy elvisszük fagyizni. A következő napokban nem egy szülő igyekezne elkerülni a beszélgetést a balesetről, nehogy felzaklassa a gyermekét. Az a probléma a „Menjünk el fagyizni!” megközelítéssel, hogy összezavarja a gyermeket, aki így nem fogja megérteni, hogy mi történt és miért, mert dolgoznak benne az intenzív és ijesztő érzések, de nem hagyják (vagy nem segítenek) neki, hogy hatékonyan feldolgozza ezeket."
http://ursuslibris.hu/a-gyermeki-elme-reszletek/

A könyvben ismertetett nevelési technikák
1. Kapcsolódás és formálás – az érzelmek hullámainak meglovaglása
2. Nevezd meg ahhoz, hogy megszelídíthesd – történetmesélés a nagy érzelmek lecsillapítására
3. Foglaljuk le, és ne dühítsük fel - a felső agyterületek elcsábítása
4. Használd, különben elvész - gyakorlatok a felső agyterületek számára
5. Mozogjunk, különben „kiborulunk” – mozgassuk meg a testünket, hogy ne veszítsük el a fejünket
6. Használjuk az elme távirányítóját – az emlékek újrajátszása
7. Emlékezzünk az emlékeinkre – tegyük az élmények áttekintését a mindennapi családi élet részévé
8. Hagyjuk az érzelmek felhőit továbbúszni – tanítsuk meg a gyermekeinknek, hogy az érzelmek jönnek-mennek
9. Figyeljünk arra, hogy mi történik bennünk!
10. Gyakoroljuk az elmetudatosságot – térjünk vissza a középpontba
11. Tegyük szórakoztatóbbá a családi együttlétet – hangsúlyozzuk az együttlét örömét
12. Kapcsolódás a konfliktuson keresztül - tanítsuk meg a gyermekünket arra, hogy a „mi”-t észben tartva érveljen



