A stressz legáltalánosabb értelemben nem más, mint magatartási választ igénylő helyzet az ember és környezete közötti kapcsolatban.
Selye János a stressztről azt tartotta, hogy az „élet sava-borsa” – igazán ártalmasnak azonban csak az ún. distresszt tartotta. A stressznek ez a fajtája negatív hatású, hosszú ideig tartó, fel nem oldott fenyegető hatás, melynek következtében az egyén a tehetetlenség és reménytelenség érzését éli meg, melyet düh, idegesség, aggodalom, félelem, lehangoltság, majd megbetegedés követ.
A stressznek azonban létezik egy sokkal pozitívabb fajtája, az eustressz, melynek léte nélkül az élet unalmas és egyben veszélyes is lenne. Az állatvilágban ez a fajta stressz a túlélést segíti elő. Állatok esetében a stressz csak akkor és ott van jelen, amikor a kiváltó, fenyegető inger megjelenik és a „harcolj vagy menekülj” reakciót követően már meg is szűnik. Az eustressz az emberi életben rövid, behatárolt ideig tart, pozitív érzések kísérik, és inkább aktivizálja, motiválja az embert.

Természetesen a gyermekkor speciális stresszhelyzeteket foglal magában. Már az egészen korai években a diszharmonikus anya-gyermek kapcsolat okozhat komoly pszichoszomatikus megbetegedéseket és vezethet nem megfelelő viselkedéshez. A későbbi években, és sajnálatos módon egyre korábban, az iskolai követelmények hatására kialakuló fokozott teljesítmény-kényszer komoly stresszhatással bír a gyermekek életében.
Napjainkban a gyermekek élete éppúgy tele van stresszel, mint a szüleiké. A gyerekek fizikumára ugyanúgy hat a túlzottan feszült idegállapot, és ők is pont olyan stresszbetegségekben szenvednek, mint felnőtt sorstársaik: különböző fájdalmak (hát, nyak, fej vagy gyomorfájás) alakulhatnak ki náluk a stressz hatására, problémáik lehetnek a vérnyomásukkal, immunrendszerük legyengülése miatt az átlagosnál gyakrabban kaphatnak el különböző fertőzéseket is. A fizikai tüneteken és megbetegedéseken kívül pedig személyiségproblémák és magatartászavarok alakulhatnak ki náluk, mint pl.: kisebbrendűségi érzés, önértékelési zavarok vagy kóros szokások.
A gyermekeket érő stressz-hatások alapvetően két csoportra oszthatóak:
- hirtelen változás: költözés, kistestvér születése, egy szeretett személy elvesztése, iskolaváltás, szülők válása stb.
- elhúzódó vagy rendszeresen tapasztalható zavaró tényezők: családi veszekedések, agresszió, iskolai kudarcok, túlterheltség, a dicséret hiánya, kedvezőtlen lakáskörülmények, nélkülözés stb.
A stresszre való hajlam kialakulásában több tényező is – genetikai és szocializációs - szerepet játszik. Genetikai és biokémiai vizsgálatokkal igazolták, hogy bizonyos családokban fokozott hajlam figyelhető meg a szorongásra és a distressz-tűrés jóval kisebb. Még ezekben a családokban is nehéz elkülöníteni, hogy mekkora szerepet játszik a veleszületett hajlam, illetve a szülőnél is meglévő fokozott szorongásos reakció, amelyet a gyermek is átél. A gyermekek az őket ért stresszhatások nyomására eléggé sajátságos módon reagálnak. Mivel még a jelenséget – az adott eseményt és az általa kiváltott feszültséget – tudatosan még képtelenek értelmezni, látszólag inadekvát viselkedésmódokkal reagálnak, mely azt is megnehezíti, hogy felismerjük a kiváltó ok és a reakciójuk közti egyértelmű összefüggést (Saunders-Remsberg, 2000).
Az alábbi táblázatban a stresszhatások és a rájuk jellemző lehetséges gyermekkori viselkedések kapcsolata mellett feltüntetem azt is, mire vágyik a gyermek.
| Mire vágyik a gyermek? | Stresszhatás | Hogyan reagál a gyermek a stresszor által kiváltott feszültségre? |
| Figyelemre és támogatásra. | Nem kap elég törődést, figyelmet. | Hisztivel, duzzogással fejezi ki a gyermek, hogy nagyobb figyelemre van szüksége. Nyűgössé, nyafogóvá válik. Elkezd lopni, kezdetben attól a személytől, aki megfosztja őt a szeretettől, aki nem szentel neki elég időt. |
| Bensőséges beszélgetésekre, elfogadásra, szeretetteljes légkörre. | Durván bánnak vele, elutasítják, veszekszenek vele. Kritizálják, folyamatosan érzékeltetik vele, hogy nem felel meg az elvárásoknak. | Felesel, gúnyolódik vagy visszahúzódik, szégyenlőssé válik, egy „másik világba” menekül, valaminek a rabjává válik (pl.: televízió, számítógépes játékok). Hazudik, eltorzítja a történteket vagy túloz. Passzív agresszióval, az együttműködés hiányával reagál. |
| Biztonságra, állandósságra. | Félelem attól, hogy valamit elveszíthet: szüleit, családját megszokott életterét stb. (válás, halál, különélés, betegség). | Rosszindulatú kötekedésbe kezd, saját félelmeit kivetíti társaira, elnyomja őket, ezáltal megszerezve annak illúzióját, hogy jobb, erősebb a másiknál. A verbális agresszió mellett megjelenik a fizikai is. |

Fontos megemlíteni, hogy a stresszhelyzetekre adott gyermekkori válaszok a személyiségfejlődés során megfelelő beavatkozás hiányában rögzülhetnek és az érés folyamatában zavart okozhatnak. Azok a gyermekek, akik fejlődésük során nem tanulják meg más módokon levezetni, feldolgozni az életükben megjelenő nehézségek, problémák okozta feszültséget, a későbbiekben jóval nagyobb valószínűséggel nyúlnak hasonló esetekben olyan megoldási módokhoz, melyek csak látszólag hoznak számukra enyhülést. Ilyen látszatmegoldások a dohányzás, alkohol - és drogfogyasztás és az agresszió elburjánzása, mely kriminalitáshoz vezethet.
Folytatjuk!
Pócza Zsuzsanna
pszichopedagógus, szociálpedagógus, gyermekjóga oktató
Aprójóga - Jóga kicsiknek és nagyobbaknak egy szebb életért!
Csatlakozz Te is Facebook Aprójóga csoportjához!
Források:
Selye János (1983): Stressz distressz nélkül, Akadémiai Kiadó
Bonnie Remsberg, Antoinette Saunders (2000): Gyermekeink és a stressz, Pont Kiadó
Képek: www.morguefile.com



